Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

878. országos ülés 1894. november 14-én, szerdán. 185 sadalom testébe, melyek lélekölő mérget képez nek. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Két év alatti működésének intézményi nagyobb becsük egyebekben sincs. De mit tett két év alatt más téren és milyen szellemet és irányzatot árúit el? Két évi működése alatt semmi érzékkel nem bírt a nemzeti aspirácziók iránt, a politikai jogkörök és az egyéni szabadságkörök tiszteletét soha sem nyilvánította eddigelé. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a kormány hangoztatta, hogy a nemzeti aspirácziók esak ámító jelszavak és meddő ígéretek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a kormány avatkozik be mindenütt az egyesületi és társulati életbe és szét akarja robbantani azokat. És a mi, t. ház, nagyon elszomorító és leginkább leverő, daczára {innak, hogy ennek a kormánynak valódi alkotmányos szellemben magából a közéletből és a parlamentből, mint erőforrásból kellene életét merítenie: valahányszor a nemzeti aspirácziók elhanyagolása miatt szemrehányással illetik: miképen védekezik? Védekezik mindig a guvernamentális, a szolgai és a barometrumi tekintetek előtérbe tolásával. És a magyar önállóság állameszméjének a kifejezésével nála sehol és sohasem találkozunk ! (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. Ház! És mit tervez a kormány a jövőre nézve? Miféle kilátásokat nyújt ez ország haladására és szabadelvű fejlesztésére nézve? (Halljuk!) Egy sereg beváltatlan Ígéretet rakott le már a képviselőház naplóiba, de azt a fontos igéretét, melyet maga a trónbeszéd is már kifejezett, a melyet maga a kormány minden programmszerű nyilatkozatában eddigelé hasonlóan igéretképen kijelentett; azt, a mi eddigelé minden dualisztikus kormánynak úgynevezett tengeri kígyóját képezte: a választások tisztaságára vonatkozó törvényjavaslatot még eddigelé a ház asztalára nem hozatja, tárgyaltatni épen nem siet. (Igaz! Úgy van a bal és a szélső balon.) És, t. ház, ez is abszolutisztikus tendencziáinak rejtelmeit képezi; mert minden jel arra mutat, hogy ezt utolsó ütőkártyának akarja felhasználni, hogy egy újabb meglepetésszerű választással megcsappant majoritását még egyszer megcsinálhassa. És ha, t. ház, a költségvetés megcsinált előirányzatát, annak béltartalmát és szellemét tekintem, mit találok? (Halljuk! Halljuk!) Egyoldalú rideg finánczpolitikát, a mely az ország közgazdasági egyéb tényezőivel, nevezetesen a a fő mezőgazdasági tényezőkkel és azok prosperálásával egyáltalán semmit nem törődik. Nekem feltűnt az, hogy majdnem csak ugyanannyi költséget irányoz elő a földmívelési érdekek ápolására, a mennyi a központi kiadások emelkedő költsége. (Úgyvanl a szélső baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. Ez pedig helyes arányban egy kiválóan mezőgazdasági viszonyokkal bíró ország szükségleteivel egyáltalán nem áll. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mit tapasztalunk ? Azt, hogy a mi ezen költségvetésben fejlesztés és beteges gaz dálkodás czíméu felemlíttetik, voltaképen nem egyéb, mint új hivatalok rendszeresítése, azok dotáczióval ellátása, személyi és dologi kiadások és a nyugdíjak emelkedése; ezek pedig a közgazdasági elvek szerint soha sem produktív kiadások, ezek esak reproduktív kiadások. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Azon felállított tételemet, hogy a kormány politikája a közös ügyekre nézve általában csak abszolutizmus kifolyása, a belügyekben pedig radikális természetű, tudnám igazolni a kormányzat összes ágai felett tartandá szemlével, (Halljuk!) de az időt talán eddig is túlságosan vettem igénybe, . . . (Halljuk ! Halljuk ! Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Szacsvay Sándor:... és így csakis azon állításomra kell nagy vonásokban egy pár észrevételt tennem, (Halljuk!) hogy a jelen mezőgazgazdasági válság orvoslása nem történhetik másképen, mint az úgynevezett közös ügyek rendszerének közgazdasági tekintetben is mielőbb való teljes megváltoztatásával. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez az egyedüli orvosszer. E nélkül haszontalan akármiféle kísérletet tenni. ÉS ez természetes is, t. ház, mert a midőn a kiegyezés által az ország közgazdasági fejlődését is annak a politikának vetették alája, a mely a közös ügyeket megteremtette: ebből okszerűen következik, hogy azon kölcsönös hatásnál fogva, a melyet a politikai irány a közgazdaságra és viszont a közgazdaság a politikára gyakorol, midőn a közösügyi politikában az abszolutizmus iránya kifejlődött; ki kellett fejlődnie ezen iránynak: magában a megkötött gazdasági helyzetben is. Az abszolutizmus e világon mindenütt külhatalmi befolyásra, nagyhatalmi törekvésekre irányítja figyelmét és ezen nagyhatalmi törekvések mindig segítségül igénylik e militarizmust és a pénzt, mert már Montecucculi megmondta, hogy a hadjárathoz először is pénz, másodszor is pénz és harmadszor ismét pénz kell. A péazt pedig az abszolutisztikus kormányrendszer legkönnyebben szerzi elő az úgynevezett merkantil-rendszer meghonosításával és a kapitalizmus támogatásával. így tehát világos, hogy magában a rendszerben rejlik az alaphiba, melynél fogva ezen megkötött viszonyok közt a mi közgazdasági helyzetünk nem tud prosperálni, hogy ki van téve a kapitalizmus törekvéseinek; a kapitalizmus pedig mindig a kormány törekvését támogatja, a mint viszont az ilyen kormány mindig a kapitalisztikus törekvések főtámogatója. (Helyeslés a 24