Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-376
152 37G. országos ülés 1894. november 12-én, hétfon. tem azzal a bizalommal, a mely bizalom alapját képezhetné annak, hogy én a kormány költségvetését megszavazzam. Arra konkludálok tehát a magam részéről, hogy én sem a pénzügyi politika újabb fejleményeivel szemben, sem pedig magával a kormányzati politikával szemben a kormányzat iránt azzal a bizalommal nem viseltethetem, mely bizalom szükséges volna arra, hogy a költségvetést megszavazzam; tehát ezt úgy a magam, mint t. elvbarátaim részéről megtagadom és egy határozati javaslatot nyújtok be, részben azért is, hogy a magam számára szükség esetén a zárszót is biztosíthassam. Máskor is tettem ezt és most is teszem, most azonban megengedem, hogy erre szükség nem lesz, de nyitva akarom hagyni magam részére az utat, hogy álláspontomat, ha kell, ismételve védhessem. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa), »Mondja ki a ház, hogy miután a kormánynak sem pénzügyi, sem általános kormányzati politikája iránt bizalommal nem viseltetik, az 1895. évi költségvetést általánosságban sem fogadja el«. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. Felkiált ások: Öt perecet kérünk.') Hegedüs Sándor előadó: Személyes kérdésben kívánok szólani. (Nagy zaj.) Elnök: Az előadó úr kíván személyes kérdésben szólni. Hegedüs Sándor előadó: Horánszky képviselő úr félreértette egy közbeszólásomat. Polónyi képviselő úr azt kiáltotta közbe, hogy a csendőrséget kell szaporítani. Erre én azt mondtam: »Az szükséges !«. Ez tehát nem Horánszky képviselő úrnak szólott. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A fölfüggesztve volt ülést ezennel ismét megnyitom. Mielőtt a tanácskozást folytatnék, méltóztassanak meghallgatni az igazoló állandó bizottság jelentését és azután Sehäfer Dezső képviselő úr fogja az esküt letenni. JosipOVich Géza jegyző: Görgey Béla, az igazoló állandó bizottság előadója! Görgey Béla előadó: T. ház! Körmenden 1894. október hó 30-án képviselővé választott Eötvös Loránd báró és Zurányban 1894. november 6-án képviselővé választott dr. Pulszky Ágost megbizó-levelét az állandó igazoló bizottság vizsgálat tárgyává tévén, a nevezett képviselőket a szokásos 30 napi kérvényezési határidő nyitvatartása mellett igazolandóknak találta. Van szerencsém az erről szóló jegyzőkönyvet ezennel átadni. Elnök: T. ház ! Az állandó igazoló bi zottság jelentése alapján úgy Eötvös Lóránd b. képviselő, mint Pulszky Ágost képviselő is 30 nap fentartásával a képviselők ideiglenes jegyzékébe vezettetnek be, s tekintettel az osztályokban levő számarányokra, Pulszky Ágost képviselő a második, Eötvös Loránd b. képviselő a hetedik osztályba soroltatik. Most Sehäfer Dezső képviselő úr teszi le az esküt, mint bíráló bizottsági tag. Perczel Béni jegyző (olvassa az eskümintát. Sehäfer Dezső leteszi az esküt). Elnök: Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Josipovich Géza jegyző : Schreiber Frigyes! Schreiber Frigyes: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. (Felkiállások: Helyre! Helyre !) Schreiber Frigyes: Olyan a parlamentáris helyzet, hogy a háznak szerény tagja is, ki máskülönben a tárgyalások irányítását és vezetését inkább csak azokra szereti bízni, kiknek szavait az egyéniség tekintélye hatályossá teszi, ösztönt érez magában a költségvetési vita alkalmából felszólalni, és remélek szíves elnézést, ha szavazatomat megokolom. (Halljuk! Halljuk.') A költségvetés tartalma, összeállítása, mindenféle kedvelt eszmék valósítására irányuló terjedelme kevés komoly támadásnak lesz kitéve. De el vagy el nem fogadása nemcsak benső értékétől függ, hanem attól, vájjon a parlament az azzal való kormányzást az előterjesztő kabinetre akarja-e bízni, és a parlamentáris helyzet e részben egészen derültnek nem mondható, sőt az annyira megvitatott 1867-iki kiegyezéssel szemben való állásfoglalást és módozatait ismét előtérbe helyezi. Részemről ép azért fogadom el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául, mert a kormány, mely előterjeszti, a párt, mely a kormányt támogatja, határozottan áll azon közjogi alapon és biztosítékot nyújt sikeres védelmére nézve, mely alapot államunk és hazánk igazi érdekében sértetlenül fentartandónak vélem. Az 1867-iki kiegyezés az állam eddigi fejlődésének egyedüli és kedvező alapfeltételeként vált be; oly fejlődésnek, melynek eredményeit mindenki látja, és melyeket ä szakminiszterek működéséről szóló nagyon becses jelentésekben foglalt tanulságos statisztika illusztrál. Ha például a legközelebbről megjelent vastag kötetből felemlítem, hogy a postautalványok és utánvételek forgalma 1868-ban 7,933.000 és 1893-ban 428,630.000 forintra rúgott, mily élénk világot vet ez közgazdasági fejlődésünkre.
