Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

S7C. országos ülés 1894. november 12-én, hétfőn. 151 mondani hogy ezek feldúlják a gazdasági békét, ez oly igazságtalanság, a melyet én másnak, mint egy titkosan mííködő hatalomnak nem tulajdoníthatok. (Úgy van! a baoldalon.) Igen is, a ki túlmegy a határon, a ki egyik gazdasági érdeknek egészséges működését háttérbe akarja szorítani a maga java érdekében, az ellen fel fel kell szólalni, annak gátat kell vetni. Hegedüs Sándor előadó: Ez a helyes; ezt helyeseljék! Polónyi Géza : Ne kommandirozzon bennünket! Tudjuk mi, hogy mit kell helyeselnünk! (Derültség.) Horánszky Nándor: De ha egyes gazdasági osztályok jogosultan panaszkodnak és panaszaik orvoslására nem a másik gazdasági osztály rovására menő intézkedéseket kivannak, ezzel szemben ~ágy eljárni, mint azt a t. kormány, a t. többség, és az egyoldalú sajtó teszi, ez egyike azon merényleteknek, melyek az ország szándékos felkavarására és tönkretételére vezethetnek. (Úgy van! Úgy van! hal felől) Ezen közbeszólásra indíttatva voltam azért, mert a t. miniszterelnök úr azt mondta, hogy a gazdasági osztályok között keletkező harcznak nem ő az oka. Megengedem és óhajtom is, hogy így legyen, és én leszek az első, a ki e téren a t. miniszterelnök urat a legnagyobb szimpátiákkal fogom üdvözölni. Ám de akkor, ha ezt állítja, annál a hatalmánál fogva, mely kezében van, igyekezzék a közhaugúlatnak kezelésében és annak stimmelésében is aként eljárni, hogy ilyen egészségtelen, az állampolgárokat összeveszítő, az állam és társadalom működésében ilyen disszonancziákkal járó beavatkozásoknak, irányzatoknak segédkezet ne nyújtson, azokat ne segítse, hanem igyekezzék azon korlátok közé szorítani, a mely korlátok közé szorítani neki épúgy, mint az ország gazdasági érdekeinek csak hasznára válik. (Helyeslés a baloldalon.) Itt van, t. ház, az elfajult nemzetiségi kérdés. Már egy pár év óta az első kellemetlen szimptomák után, vagyis keletkezésük óta kisérem figyelemmel a dolgot és várom a t. kormánytól, hogy a maga álláspontját e téren szabatosan és ne csak kijelentésekben preczizirozza, hanem mondja is meg, hogy mik azon intézkedések, a melyeknek megtétele e téren szükségesek. Ezeket, t. ház, nem látom. Nem túlzóm a bajt, nem is félek, hogy nagyobb mérvű következményei lehetnek, mert ettől nem tartok. De az állapot mégis egészségtelen, s megszűntetésére, vagy ha szükséges, elfojtására, mégis lépéseket kell tennünk, mert nem szabad tétlenül nézni, hogy oly törekvések, a minők az állami lét ellen irányúit nemzetiségi izgatásokkal járnak, felzavarják az ország nyugalmát. Azt hittem, hogy a belügyminiszter úr nyári erdélyi utazása valami eredménynyel fog járni. (Derültség bal felöl.) Nem vettem rossz néven, hogy beutazta Erdélyt és iparkodott bár három nap alatt megismerni az ottani állapotot víg poharazás és kölcsönös dicsőítés között. Polónyi Géza: A esendőrséget kell szaporítani ! Hegedüs Sándor előadó: Az szükséges! Horánszky Nándor: Nem épen volt szükséges, mert egy kormányférfinak minden pillanatban ismernie kell az ország minden területét és annak politikai nyilvánúlásait. (He lyeslés bal felől.) Mire való az a sok főispán? (Felkiáltások bal felől: Képviselő választásra! Derültség.) Ismétlem tehát, hogy hittem, hogy az utazás után történni fog valami. Történt is, és vájjon mi? Történt az, hogy míg ainazf utazásig, sőt az alatt is, a belügyminiszter azt vallotta, — helyesen-e vagy sem, arról majd máskor szólok, — hogy a nemzetiségi kérdés egyik kulcsa a választási törvény revíziója, — ezt mondta a miniszter úr, mint képviselő, Zsombolyán is, — addig most azon közbeszóló határozat után, a melyet Nagyváradon hoztak, (Nevetés bal felöl.) nem mondom, hogy eltért véleményétől, hanem annak megvalósításával mélységesen hallgat. Már most, ha helyes volt akkor az a nézete, úgy szerinte semmi sem lett volna sürgősebb, mint azt megvalósítani, ha pedig nem, akkor a miniszter úrnak, a ki ily kérdést hibásan fogott fel, alkotmányos országban tovább kormányozni nem lehetne. Nincs oly parlament, a hol egy kor^ mányférfi, ha hibás szót ejt ki, le ne vonná belőle a következményeket. E téren sincsenek tehát oly rózsás állapotok, melyek rokonszenvet keltenének. Egyszóval, ha valakinekem azt mondja, hogy az a politika, mely ebben az országban ez idő szerint vezettetik, az állam konszilidáczióját előbbre viszi, vagy arra törekszik, akkor én kénytelen vagyok azon kijelentéssel szemben csak két álláspontra helyezkedni, nevezetesen vagy arra, hogy azt az illető tendencziózusan állítja a nélkül, hogy ezen irány belső igazságáról meg is volna győződve, vagy pedig arra, hogy nem tudja megbírálni, vájjon ezen jóság fenforog-e csakugyan, vagy sem. Tehát vagy a képesség hiánya, vagy az akarat hiánya forog fenn, de e mellett azután fenforog maga az a tény is, hogy az, a mi ebben az országban történik, minden másra vezethet, csak az állam konszolidáeziójára nem. (Igaz! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Mindezekhez járul még az a csendes, de állandó krizis is, mely a kormányzat exisztencziájában nyilvánul. Ha most már én mindezeket összegezem, akkor politikai felfogásaimban sem viselteibe-