Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-376
150 ** 76 ' <» rsz ágos ülés 1891. noTeraber 12-én, hétfőn. ről évre, mind a szigorúbb takarékosságra, mind pedig arra, hogy az igényeket lehetőleg lesrófolni igyekezzünk, mind arra, hogy ha nem járunk el kellő óvatossággal és okossággal, a bajok befognak következni: hanem igenis akként, hogy felemelem óvó szavamat, azon követett pénzpolitikával szemben, mely pénzpolitika ma még nem inkorrigábilis ugyan, de a melynek rekorrekcziója a legnagyobb mérvű gondot igényli. Ez a magyarázata, t. ház, annak, hogy most már a pénzügyi helyzetet magam részéről szükségesnek tartottam ismét behatóbb kritika tárgyává tenni. Nem hiszem, hogy túloztam volna, de igenis állítok kettőt: egyfelől azt, hogy az államháztartás legkritikusabb mértékben fordulópont előtt áll, másrészt azt, hogy beható, odaadó, gondosan rigorózus és szigorú eljárás nélkül vagy ujabb defiezitekhez,vagy adóemelésekhez fogunk jutni. Ebből tehát következik, hogy a közelebb követett pénzügyi politika bennem bizalmat nem szülhet, és így ez az egyik oka annak, hogy a költségvetést általánosságban sem fogad hatom el. T. ház! Azon álláspont megállapításához, a melyet a költségvetéssel szemben minden évben elfoglaltunk, nemcsak pénzügyi okoknál fogva, hanem az általános politikai helyzetnél fogva is jutottunk, elhatározásaink körébe nemcsak az ország pénzügyeit vontuk be mindenkor, nemcsak ezt mérlegeltük, hanem magát a politikai helyzetet is. Erről, t. ház, ez alkalommal bővebben szólni nem akarok, talán lesznek, kik ezzel bővebben fognak foglalkozni, de azt tartom, hogy elég egy pillantás közállapotainkba, hogy valaki lássa azt az általános felfordulást, mely az állami élet egész terén észlelhető. (Helyeslés a baloldalon.) Kőrösi Sándor: Ki csinálta? Horánszky Nándor: El lehet tagadni, kétségbe lehet vonni t. ház, de nem hiszem, hogy a valóságot az ország egyetlen egy gondolkodó feje előtt is el lehessen takarni, ha azt állítom, hogy a korona és a nemzet között az egyetértésnek bizonyos fokú megzavarása, vagy legalább oly ideges jelenségek merülnek fel, melyek az ország érdekében nem lehetnek. Nem fogja tagadni senki, hogy ezen ország belső rendje egészen fel van dúlva. Üszköt vetettünk a felekezetek közé . . . Kőrösi Sándor: Csak a papok közéi Horánszky Nándor: Megengedem, hogy a papok közé is, de a papok is egy részét képezik az államnak és felekezeteknek, és higyje el a t. képviselő úr, hogy midőn e kijelentésemet teszem, kevésbbé vagyok konfesszionális, mint t. barátom. (Helyeslés és derültség a baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ő azt nem teszi. Ám ezt mondani lehet, de cselekedni is kellene. (Derültség és helyeslés bal felöl.) Méreganyagot keverünk napról-napra a társadalmi osztályok közé, harczba viszszük a gazdasági és termelő osztályokat és köröket. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem mi! Horánszky Nándor: A t. miniszterelnök úr reám mutat; nem gondolom, hogy részemről tapasztalt volna oly nyilatkozatot . . . Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Csak azt mondtam, hogy nem mi! Horánszky Nándor: Azt hiszem, hogy ezt a t. kormány is teszi és megmondom, miért. Nem szándékoztam e kérdéssel foglalkozni. Magam is abban a véleményben vagyok, liogyalig van szerencsétlenebb gondolat a mai helyzetben és az állami élet terén, mint ha a gazdasági osztályok közt .válaszfalakat húzunk, a ki ezt teszi, az nagyon hibázik. De hogy — a fenforgó jelenségek közt vannak olyanok is, melyek épen — a kormányzat kebeléből kiindulva építik ezen válaszfalakat, azt gondolom, a legközelebbi napok is igazolták. (Űgy van! bal flöl.) De én sohasem állítottam fel egyoldalú dolgot és nem is fogom azt a jövőben sem így felállítani. Én a gazdasági osztályoknak, a termelési osztályoknak összhangban való működésére törekszem. De ha valaki erre törekszik, akkor nem szabad azoknak egyik ágát elhanyagolni, azoknak egyik ágával szemben a legmerevebb állást foglalni el, (Űgy van! Úgy van! bal felől.) nem szabad az egész sajtó útján, a közvéleménynek egyoldalú hangolása útján a földraívelési osztálynak, a földbirtokos osztálynak jogos aspiráczióit Összeköttetésbe hozni az egyházpolitikával, a reakczióval, a klerikálizmussal. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ez egy olyan jelenség, melyet joggal konstatálok. Mert hLzen elég valakinek azt mondani, ha a köztéren ilyen jogos igényekkel fellép, hogy ő földmívelő, és neki ilyen és ilyen kívánságai vannak, hogy nyomban reá reakczionáriusnak és klerikálisnak nevezzék. (Űgy van ! Űgy van! bal felől.) Valamint az utóbbi időkben elég volt valakiről azt tudni, — ha valami engesztelő eszmével lép fel, — hogyő katholikus, hogy egyszerre reá zúdítsák a reakczionáriusságot és ki erikáiizmust, úgy ma épen ilyen bűn mezőgazdának lenni. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ezek identikus jelenségek, és ha én azt látom, hogy az országnak egyik gazdasági osztálya, a melynek jólétén, azt merném mondani, az egész állami esisztenczia, nem mondom egészben véve, de legalább nagyobb felében nyugszik, panaszt emel, bizonyos kívánságokat támaszt, ez irányban kutatást eszközöl, ez iránt a kormányt továbbra menő intézkedésekre serkenti, hogy ezzel szemben azután azt lehessen
