Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-372

120 372. országos Ülés 1894. október 2Ö-án, szombaton. polgári állású egyénnel szemben mindig a magyar hatóságok útján járjannk el. Ezen értelemben igenis tudomásul veszem a belügyminiszter úr válaszát. Elnök: Az interpelláló képviselő úr a miniszter úr válaszát tudomásul veszi. Tudomásul veszi a t. ház is? (Igen.) Méltóztatnak hozzájárulni, hogy tudomásul vettnek jelentsem ki? (Igen!) A választ a t. ház tudomásul veszi. Péchy Tamás képviselő úr fogja a mai ülés elején bejelentett interpelláczióját megtenni. Péchy Tamás: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magyarország a kiválóan földmíveléssel foglalkozó államok közé tartozik és azt hiszem, teljes joggal. Hiszen a statisztika szerint az ország népességének háromnegyed része földmíveléssel, vagy azzal rokon természetű dolgokkal foglalkozik, sőt még iparunknak jelentékeny része is mezőgazdasági termények feldolgozására irányúi. Ennek következtében, t. ház, minden, a mi a magyar gazdaközönséget közvetlenül érinti, az egész országot is érdekli, és természetesen a törvényhozásnak figyelmét is kell, hogy a leg' nagyobb mértékben igénybe vegye. Azt hiszem, a t. háznak minden tagja tudja azt, hogy a legutóbbi években, de legkülönösebben épen ezen mostani évben a búzaárak oly alacsony fokra szállottak le, hogy a mezőgazdaság, a mely minálunk legfőként épen a búzára van bazirozva, ezáltal alapjában megrendült (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és válság előtt áll. Azon búzaárak, a melyek itt Budapesten jegyeztettek, a gazdák által természetesen a legnagyobb aggodalommal szemléltetnek, és számításokat eszközöltek az iránt, hogy vájjon arányban állanak-e ezen búzaárak más államoknak szintén rendkívül alacsony áraival. És nemcsak a gazdák, hanem mások is azon meggyőződésre jutottak, hogy bár azt lehet mondani, hogy általában világszerte a búzaárak rendkívül alacsonyak, Magyarország búzaárai mégis alacsonyabbak, mint a minőknek lenniök kellene. (EllenmondásoJc jobb felől.) A különbség nem nagy, de mikor oly búzaárak vannak, mint most, a krajczárok is különbséget tesznek. (Úgy van! a szélső bälóldaon.) Nagyon természetes tehát, hogy különösen a gazdák gondolkodtak a fölött, hogy itt a búzaárak kelleténél miért alacsonyabbak, és azon meggyőződésre jutottak, hogy ennek oka az, hogy oly államokból, melyek szintén agrikultur-államok, behozatik búza ide Magyarországba és itt lisztté dolgoztatik fel; behozatik pedig vámvisszatérítés utján akképen, hogy a vám, a mely azon államok irányában, épen a gazdák védelme szempontjából létesíttetett, annak idejében visszatéríttetvén azoknak, kik azt behozzák, vámmentesen versenyeznek a mi búzánkkal. Legkülönösebben pedig a Romániából behozott búza az, a mely a magyar gazdák aggodalmát felkeltette. Sajátságos dolog azonban, t. ház, hogy nemcsak a gazdák aggodalmát keltette fel ez a körülmény, hanem felkeltette a malomipar, illetőleg a molnárok aggodalmát is. A molnárokét azért, mert nem az összes magyarországi malomipar részesült azon előnyben, hogy vámmentesen dolgozhassa fel az ekként Eomániából bejött búzát, hanem annak csak egy része, és pedig azt lehetne mondani, a fővárosban levő malmoknak egy része, mert ezek azok, melyek nagy mennyiségű búzát hozatnak be, mig malomiparunknak az ország többi vidékein levő része nem igen képes arra, hogy nagy mennyiséget hozzon be, hogy azután a leszámolás e tekintetben érdemes legyen a vámvisszatérítés költségeivel szemben. Ez ellen panaszkodnak a gazdák és molnárok is, mert azon molnárok, kik felszólalnak, "túlnyomó részét teszik az összes molnároknak és sokkal többen vannak, mint azok, kik ezen körülményből hasznot húznak. Már most, t. ház, ez oly körülmény, melyre nézve, ha van hiba, az orvoslás múlhatlanúl szükséges; ha pedig nem volna oly nagy a hiba, mint a minőnek a gazdák képzelik, akkor szükséges a megnyugtatás. Ezen czélból terjesztem én be interpellácziómat. Csak azt kívánom még megjegyezni, hogy abból a körülményből, hogy ide a romániai búza ily tömegesen hozatik be, többrendbeli inkonvenienczia is származik, és azok vámmentessége több irányban káros hatást gyakorol. Méltóztassék feltenni, hogy ha annak a búzának nagy része itt fogyasztatik el az országban, akkor kénytelenek az ország polgárai abban a magyar hazában, hol a legjobb búza- terem, silány minőségű lisztet és abból készült silány minőségű őrleményeket fogyasztani. Ez maga is igazságtalanság. Ha pedig ezen búzának lisztje kivitetik, akkor az a presztige-e, melylyel ott a magyar búza, illetőleg a magyar búzaliszt birt eddig, melynek ott olyan fölénye volt biztosítva, és melylyel valódi kitűnőség tekintetében egy sem versenyezhetett, elvész, mert silány minőségű liszt megy ki a dolog természete szerint, és innen van az is, hogy most már a külföldön a magyar búzát nem ismerik oly kitűnőnek, mint azelőtt, és nem is keresik. Ezen kérdésnek tehát oly sok oldala van, hogy méltó arra, hogy a kormány figyelme arra felhívassák, s az ország megnyugtatására a kormány felkéressék. Tudom, hogy az 1878. évi XXL tcz. IX. czikke azt mondja, hogy »oly árúk és tárgyak, melyek kikészítés, kijavítás vagy feldolgozás végett hozatnak be a vámterületre, oly feltétel alatt, hogy a kikészített,