Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-372

tW2. országos ülés 18M. október 20-án, szombaton. { \ Q által kiállított bizonyítvány alapján lehet Falakit tébolydába felvenni, a csász. kir. osztrák belügyminiszterhez azon kérést intéztem, — elmondván neki a soproni polgármester jelentéséből kiderülő tényállást, — hogy vizsgáltassa meg, minő alapon lett gr. Széchenyi Károly a döblingi tébolydába felvéve, és hogy azonnali szabadon bocsátása iránt intézkedjék. A cs. kir. osztrák belügyminiszter megkeresésemre azonnal válaszolt, közölvén velem az összes vizsgálati és tárgyalási iratokat, a melyekből kitűnik, hogy a döblingi tébolyda gr. Széchenyi Károly az intézetbe való felvétele alkalmával az Ausztriában ez iránt fennálló, nevezetesen az 1874. évi május 14-iki és 1878. évi Julius 4-iki miniszteri rendeletek értelmében szabályosan járt el, hogy nevezetesen a felvétel Bécs városa hatósági orvosának közbenjöttével és annak bizonyítványa alapján történt meg, továbbá, hogy ugyancsak az ott fennálló szabályok szerint a döblingi tébolyda igazgatósága még az nap a csász. kir. bécsi törvényszéket ezen tényről értesítette. A cs. kir. törvényszék, tekintettel arra, hogy gr. Széchenyi Károly soproni illetőségű, a soproni kir. törvényszéket azonnal értesítette az ügyről. A soproni kir. törvényszék az e részben fennálló törvények értelmében értesítette az árvaszéket és az árvaszék dr. Kovács ügyvéd személyében ideiglenes ügygondnokot rendelt ki gr. Széchenyi Károly számára; a törvényszék pedig az igazságügyminiszter úr 1881. évi 3263. szám alatti rendeletének 35. és 36. §-a értelmében a nevezett gr. Széchenyi Károlynak gondnokság alá helyezése kérdésében hivatalból a tárgyalást megindította. A törvényszék azután ezen hivatalból megindított tárgyalás alapján 1894. Julius 7 én kelt ítéletével gr. Széchenyi Károlyt csakugyan gondnokság alá helyezte, az ügygondnoknak azon további kérését azonban, hogy gr. Széchenyi Károly a döblingi tébolydából más, magyarországi tébolydába szállítassék, elutasította. Az ügygondnok gr. Széchenyi Károly gondnokság alá helyezésének kérdését nem is felebbezte. Megfelebbezte igenis az Ítéletnek azon részét, a melylyel az ügygondnoknak abbeli kívánságát, hogy gr. Széchenyi Károly magyar gyógyintézetbe szállíttassák, elutasította, és a győri ,kir. Ítélőtábla 1894. szeptember 25-én kelt ítéletével az elsőbírósági Ítéletet helybenhagyta. Még csak azt jegyezem meg, hogy midőn a törvényszék a gondnokság alá helyezést kimondta, erről az árvaszéket értesítette, és a szabályok értelmében báró Augustinetzet nevezte ki gondnokul. Ezekből méltóztatik látni, hogy a közigazgatási hatóságoknak arra, hogy gróf Széchenyi Károly tovább is a tébolydában tartassék-e, és hogy a döblingi tébolydában vagy más tébolydában ápoltassék-e, semminemű további ingerencziája nincsen. Egyidejűleg, midőn az osztrák cs. és kir. belügyminiszterhez írtam, a cs. és kir. közös hadügyminiszterhez is írtam, előadva az egész tényállást. Erre a cs. és kir. közös hadügyminisztertől azt az értesítést nyertem, hogy a valódi tényállás kiderítésére egy cs. és kir. altábornagy elnöklete alatt külön vizsgáló bizottságot küldött ki Sopronba. A kiküldött vizsgáló bizottság által felderített tényállás alapján azután a közös hadügyminiszter űr engem arról értesített, hogy a soproni térparancsnoknak törvény és szabályellenes eljárását rendkívül enyhítő körülmények némileg igazolják, a közös hadügyminiszternek átirata szerint azonban a soproni katonai állomásparancsnok ezen ügyben hatáskörét túllépte és mulasztást követett el, annyiban, hogy orvoslás végett nem fordult a soproni városi hatósághoz, és hogy nevezett főhadnagy visszamaradt ingóságainak biztosításánál, illetőleg leltározásánál a politikai hatóságokat nem vette igénybe. A közös hadügyminiszter ily módon megállapítván a soproni térparancsnoknak hatáskörét túllépő eljárását, közölte velem, hogy ezen eredménynek megfelelően fog ezen parancsnok irányában intézkedni. Kérem, méltóztassék az interpelláczióra adott ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Pázmándy Dénes képviselő urat illeti a szó. Pázmándy Dénes: T. ház! Méltóztattak a miniszter úrnak iménti előadásából meggyőződni, hogy az a tény, a mely miatt szót emeltem, igaz. Csakugyan megtörtént, hogy a katonai hatóság beavatkozott oly dolgokba, melyek a magyar polgári hatóságok teendői közé tartoznak. Hiszen én épen ezen dolgot emeltem ki, mert az, hogy az illető elmebeteg-e vagy nem, más kérdés; de ha elmebeteg volt is, — a minhogy bebizonyult később, hogy az volt, — mindent esetre a cs. és kir. katonai hatóságnak ahhoz semmi köze nem volt. Meggyőződtem arról is, t. ház, magánúton, hogy az illető elmebeteg a katonatisztekkel csakugyan úgy bánt el privátim, hogy egy nagyobb skandalumtól lehetett tartani, s ennek folytán a katonai hatóság, mintegy a tisztikar védelmére tette azt a lépést, hogy az illető urat eltávolította Sopronból. De mindenesetre illegális dolog, maga a katonai hatóság is beismerte ezt, el is járt a dologban, de igenis bizonyos enyhítő körülményeket talált, mint azt a hadügyminiszter felemlíti. Reménylem, hogy ezen eset például fog szolgálni a közös katonai hatóságoknak arra, hogy Magyarországon, magyar alattvalóval és