Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-372

f lg 372. országos ülés 1894. október 80-án, szombaton, Varjassy István volt horgosi jegyző, a ki ezen állásáról lemondott, Herédy Verona horgosi lakostól, árvatári tartozása fedezése fejében 230 forintot átvett, de azt nem fordította Herédy Veron árvatári tartozásának fedezésére, hanem azt magának tartotta, illetőleg elsikkasztotta; továbbá, hogy van-e tudomásom arról, hogy Herédy Verona erről 1891-ben a közigazgatási bizottsághoz panaszt tett, a közigazgatási bizottság Herédy Veronát panaszával elútasítta, és áll-e az, hogy a pénzbefizetése tekintetében az árvapénztár nem intézkedett, és hogy mindennek folytán az idén tavaszszal az árvaszék, miután a 230 frt tartozás kamatai sem egyenlíttettek ki, Herédy ingatlanát árverésen eladatta. Ezen interpelláczió folytán az ügyet megvizsgáltattam és kénytelen vagyok konstatálni, hogy az interpelláczióban előadott tényállás a valóságnak csakugyan megfelel. (Mozgás.) A vizsgálatból ugyanis kitűnt, hogy Herédy Verona igenis átadott a horgosi jegyzőnek 230 frtot abból a ezélból, hogy az árvapénztár irányában fennálló 230 frt tartozását, a mely ingatlanára be volt táblázva, kifizesse, azonban a horgosi jegyző ezt a pénzt magának tartotta. Az is tény, hogy mikor 1891-ben Herédy Verona a közigazgatási bizottságnál panaszt tett, a közigazgatási bizottság Varjassy azon egyszerű Ígéretével, hogy a pénzt be fogja fizetni, megelégedett, ezzel az ögyet elintézettnek tekintette s Herédyt panaszával elutasította, minek folytán, mikéül már említettem, Herédy Verona ingatlana eladatott. (Felkiáltások: Hallatlan! Botrány!) Az ügyállás t. ház, így kideríttetvén, (Halljuk! Halljuk!) én először utasítottam Csongrádmegye közigazgatási bizottságát . . . (Felkiáltások bal felől: Hát úlasitani kellett?) Igenis, elég szomorú, hogy kellett, de igenis kellett. Mondom, először utasítottam Csongrádmegye közigazgatási bizottságát, hogy Varjassy István ellen, a ki már nem áll közszolgálatban, a büntető feljelentést az illető büntető törvényszéknél, illetőleg királyi ügyészségnél tegye meg; másodszor, minthogy a vizsgálatból kiderült, hogy a közigazgatási bizottság hibás és helytelen eljárásának legfőbb oka az előzetes vizsgálatnak felületes és helytelen teljesítése volt, elrendeltem, hogy azon két törvényhatósági tisztviselő ellen, a kik e helytelen és hibás elővizsgálatot foganatosították, a fegyelmi eljárás megindíttassék és a fegyelmi eljárás nyomán a kártérítési kötelezettség kérdése is tisztáztassék. Továbbá fentartottam magamnak a közigazgatási bizottsághoz intézett leiratomban azt is, hogy a mennyiben Herédy Verona kártérítése Varjassynak és a két felelősségre vonandó tisztviselőnek vagyonából nem telnék, a közigazgatási bizottságnak ezen hibás határozatában részt vett tagjai ellen is a kártérítési kötelezettség kimondassék. (Élénk helyeslés.) Hoitsy Pál: De azt effektuálni is kell! Hieronymi Károly belügyminiszter: Kérem a t. Lázat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Elnök : Sima Ferencz képviselő urat illetné a szó, a mennyiben jelen volna; de jelen nem lévén, kérdem, méltózíatik-e a t. ház az adott választ tudomásul venni? (Igen!) Hieronymi Károly belügyminiszter: Méltóztassanak még megengedni, t. ház, hogy Hoitsy Pál képviselő úr előbbi közbeszólására azt mondjam, hogy igenis ezeket effektuálni is kell, és itt kezemben van a vármegyének folyó évi augusztus 11-én hozzám érkezett jelentése, hogy ezek mind effektuálva vannak. (Általános helyeslés és tetszés.) Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni ? (Általános helyeslés.) A válasz tudomásul vétetik. A belügyminiszter úr fog válaszolni Pázmándy Dénes képviselő úr interpellácziójára, a soproni katonai hatóság által egy odavaló magyar állampolgár ellen elkövetett erőszak tárgyában. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. képviselőház! Pázmándy Dénes képviselő úr hozzám a következő interpelláeziót intézte: Van-e tudomásom arról, hogy a közös hadseregbeli soproni parancsnok gr. Széchenyi Károly ottani lakost katonai kísérettel a döblingi tébolydába szállította? Másodszor: akarok-e az iránt intézkedni, hogy mivel a grófnak ezen tébolydába való szállítása nem törvényeinknek megfelelően történt, nevezett gróf a döblingi tébolydából azonnal szabadlábra helyeztessék, és akarok-e intézkedni az iránt ie, hogy e közös hadseregbeli parancsnoknak ezen egész eljárásban való törvénytelen cselekedete megtoroltassék ? Erre nézve van szerencsém a t. háznak előzetesen emlékébe hozni, hogy én azonnal az interpelláczió megtétele után előzetes választ adtam, a melyben közöltem a t. házzal, hogy már az interpelláeziót megelőzőleg távirati úton, Kovács ügyvéd panasza folytán, a soproni polgármestertől felvilágosítást kértem. Ezen felvilágosítás alapján a tényállás a következőkben jelentkezik. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Széchenyi Károly soproni lakos és szabadságolt állományú csász. és kir. huszárfőhadnagy, egy huszártiszt, egy katonaorvos és egy ápoló kíséretében Sopronból Bécsbe utazott s ott megérkezvén, a mentőegyestílet által Döblingbe szállíttatott. Minthogy törvényeink értelmében, nevezetesen az 1876: XIV. "tcz. 72. §-a értelmében, (Halljuk! Halljuk!) csak magyar hatósági orvos