Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-372

372. országos ülés 1894. október 20-&n, szombaton. 117 Dezső, kik régebben lettek megválasztva, le fog­ják tenni. Nem tudom, jelen vannak-e? Gajári Ödön és Kozma László jelen lévén, azonnal le fogják tenni az esküt; Frey Ferencz és Schäfer Dezső pedig, a kik nincsenek jelen, később fogják az esküt letenni. Perczel Béni jegyző (olvassa az esM­mintát. A ház feláll. Gajári Ödön és Kozma László az esküt leteszik. Éljenzés). Elnök: T. ház! Napirenden vannak még az interpellácziók. Mielőtt azonban ezekre áttér­nénk, a legközelebbi ülést illetőleg leszek bátor a t. háznak javaslatot tenni. (Halljuk.' Halljuk) Méltóztatnának hozzájárulni, hogy novem­ber hó elejéig érdemleges ülések ne tartassa­nak. (Helyeslés.) Addig azonban, a mennyiben szükségesnek mutatkoznék, — és kétségtelenül szükségesnek fog mutatkozni, — méltóztassék felhatalmazni az elnököt, hogy elnöki jelenté­sek, bizottsági, miniszteri jelentések, főrendiházi üzenetek átvétele czéljából üléseket hirdethessen. (Helyeslés.) Ezen ülések egyikén, esetleg az utolsóján lehetne megállapítani november első napjai közül azon napot, a melyen érdemleges ülést tartsunk. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezt elfogadni; a jövő munka­rendet illetőleg ez értelemben határoz a t. ház. Most áttérünk, t. ház, az interpellácziókra. A belügyminiszter úr fog válaszolni Sima Ferencz képviselő úr interpellácziójára, Csongrád­megye helyettes alispánja által Tápén elköve­tett erőszakoskodás tárgyában (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly belügyminiszter: T. képviselőház! Sima Ferencz képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám, hogy: van-e tudomásom arról, hogy az állásától elmozdított tápéi kántort, Veikéi Kálmánt, dr. Cicatricis Lajos Csongrádmegye főjegyzője, mint helyettes alispán, lázítás czíme alatt folyó év január 9-én lakásából csendőri fedezet alatt csa­ládjával együtt kiűzte, és karhatalommal Tápé községéből, hol az illető községi képviselő, mint közönséges gonosztevőt haladéktalan kiköltözésre kényszerítette; és ha van ezen erőszakoskodás s hivatalos hatalom­mal való visszaélésről tudomásom, tettem-e már, avagy akarok-e haladéktalanul intézkedést tenni az iránt, hogy az illető hivatalnok bűnös vissza­élése úgy fegyelmi, mint különösen btínfenyítő úton is szigorúan megtoroltassék ? Ezen kérdésre nézve, t. ház, mindenekelőtt a tényállást leszek bátor röviden előadni, úgy, a mint az a vizsgálatból kitűnik. Veikéi Kál­mán tápéi kántor-tanítót felettes hatósága, a váczi püspök, állásától elmozdította A kántor-tanítói állással természetbeni lakás is volt összekötve, és a váczi püspök Veikéi Kálmánnak egy havi határidőt tűzött ki a természetbeni lakás elha­gyására. Veikéi Kálmán azonban az egy hó elteltével a lakást nem hagyta el, hanem ellen­kezőleg felbújtogatta a népet és igyekezett állá­sát továbbra is erőszakkal megtartani. Ennek folytán a tápéi esperes és iskolaszéki elnök hiva­talos megkeresést intézett a tiszáninneni járás főszolgabírójához, melyben azt kérte, hogy a kántor-tanító lakásából távolíttassék el, miért azt önként elhagyni nem akarta. A főszolgabíró ezen megkeresésre határo­zatot hozott, ezt a határozatot Veikéi Kálmánnak kihirdette, s ekkor Veikéi Kálmán önként hagyta el lakását, nem pedig erőszakkal szállásoltatott ki abból. A csendőrök azon alkalommal, mikor a szolgabíró Veikéinek a határozatot kihirdette, a községben igen is jelen voltak, jelen voltak pedig azért, mert vagy egy hónappal előbb azon községben nagy rendzavarások fordultak elő, a melyeket a községi elöljáróság Veikéi hajtoga­tásának tulajdonított; ennélfogva félni lehetett attól, hogy midőn a szolgabíró a határozatot Veikéinek kihirdeti, esetleg újabb rendzavarások fognak támadni. De a csendőrség Veikéit sem ki nem szállásolta, sem tényleges assziszten­cziát nem nyújtott, hanem csupán elővigyázati rendszabályként volt jelen a községben. Csongrádmegye főjegyzőjének ezen ügygyei abszolúte semmi dolga sem volt, ő abba be nem avatkozott s ezen tényállásból kitűnik, hogy senki hivatalos kötelességét meg nem sértette, senki hivatalos hatáskörét túl nem lépte. Mert a szolgabíró az esperes megkeresésére köteles volt a nálunk dívó joggyakorlat szerint a politikai hatóság részéről szokott asszisztencziát az illeté­kes egyházi hatóságnak nyújtani. Nekem ennél­fogva semmi okom sem volt bárki ellen hiva­talos hatalommal való visszaélés miatt a hivata­los eljárást megindítani. Kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudo­másul venni. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Sima Ferencz képviselő urat illeti a szó. (Nincs itt!) Ha nincs jelen, akkor a kérdés az: méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) Méltóztatnak kívánni, hogy feltegyem a kérdést ? (Nem szükséges!) A ház tudomásul veszi a belügyminiszter úrnak Sima Ferencz képviselő úr interpellácziójára adott válaszát. Következik a belügyminiszter úr válasza Sima Ferencz képviselő úr második interpelláczió­jára, a horgosi jegyző által Tornay Fehér Bor­bála és Herédy Verona kárára Csongrádmegye közigazgatási bizottsága elnézésével keresztűlvitt sikkasztás tárgyában. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugyancsak Sima Ferencz képviselő úr azt az interpellácziót intézte hozzám: van-e tudomásom arról, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents