Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

102 371. országos ülés 1894, :. október 19-én, pénteken. a törvényjavaslat a miniszterelnök úr határozati javaslata érteiméhen változatlan elfogadás végett visszaküldessék, legyen meggyőződve a ház, hogy nagy és érdemes munkát teljesít. (Helyes­lés a jobboldalon.) Nem mindenki fogja ezt a máso­dik fejezetet talán az ö felfogása szerint ele­gendően szabadelvűnek tartani, de senki sem fogja tagadni, hogy nagy és jelentékeny elő­menetel a jelenlegi állapottal szemben, (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) és hogy ha a t. ház változatlanul fentartja elveiben ezt a törvény­javaslatot, azt a szándékát nyilvánítja, hogy a vallás- és lelkiismereti szabadságnak egyéni joga győzedelmesen kerüljön ki a tárgyalásokból. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Ebben a meggyő­ződésben ajánlom a miniszterelnök úr határozati javaslatát elfogadásra. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Ugron Gábor képviselő úr kí­vánja félremagyarázott szavait helyreigazítani. Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A miniszter úr beszédére nincs alkalmam válaszolni, és így nem mutat­hatom ki, hogy ő micsoda logikai rendszerrel szokott harczolni; de a házszabályok jogot adnak arra, hogy ha valamely képviselőnek a szavait félremagyarázzák, azokat a szavakat helyre­állítsa és azoknak valódi értelmét feltűntesse. A t. igazságügyminiszter úr, a magyar igazságszolgáltatás fővédnöke, abban gyönyör­ködtette a t. házat egy egész félórán át, hogy azt állította rólam, hogy mig egyfelől azt mond­tam, hogy az egyház és az állam közti viszo­nyokat rendezni kell, és az autonómia mellett az államnak hathatós felügyeletét kívánom törvény­hozásilag megállapíttatni, addig másrészről az ezután alakulandó egyházakkal szemben az államnak ezen felügyeleti jogát én meggátolni kívántam. Engedjen meg a t. ház, de midőn a tör­vényhozás a vallás szabad gyakorlatáról akar törvényt hozni és annak feltételeit meg akarja állapítani, akkor nem lehet azt ilyen tág értelmű szavakhoz kötni: hogy »állam és nemzetellenes irányzat«. Azt meg kell határozni, hogy mi az az államellenes, mi az a nemzetellenes irányzat. (Igaz! Úgy van! bálfelöl.) Annál inkább szük­ség van erre, mert ezen okoknak fenforgását nem a bíróság fogja megítélni, hanem egyszerűen a miniszterekre van bízva, hogy zárt ajtók mögött intézzék és döntsék el ezt végérvényesen. Én ezzel szemben azt állítom, . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Ugron Gábor: . . . hogy a törvényhozás­nak kell ezt a jogot fentartani, mert a tövény­hozás kebelében ezek a dolgok jobban meg­vitathatok. Ezzel szemben a miniszter úr mit mondott ? Hogy mért nem hangoztattam ezen elveket már akkor, midőn e törvényjavaslatot tárgyaltuk. Azért, mert e törvényjavaslat tárgyalása alkal­mával már önök oly türelmetlenek voltak, mint ma; lestek az ajtókon csomó számban a képvise­lők, mikor lehet hazamenekülni, és azért mentek a tárgyalások oly hiányosan és oly félszegűl, s a képviselőház közhangulata lehetetlenné tette, hogy ezen kérdést itt alaposan tárgyaljuk. Arra pedig senki sem vállalkozhatik, hogy itt társal­kodó konzorcziumok előtt előadásokat tartson. (Tetszés a szélső baloldalon. Folytonosan tartó zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Ugron Gábor: Másfelől mit akartam? Azt, hogy midőn egy törvényesen elismert felekezet papot és világi elöljárót akar választani, annak a választásnak a megerősítése a polgármester vagy alispán előtt ne tétessék egy oly tág fogalomtól függővé, hogy »erkölcsi és állampol­gári magatartása kifogás alá nem esik«. Azt mondja erre a miniszter úr, hogy micsoda okos­kodás ez ? hogy a kettő egymással ellentétben áll; az, a mit állítottam az állam és az egyház szervezetére vonatkozólag, és a mit itt állítok, nem áll ellentétben, a kettő egymást kiegészíti. Én sem akarom, hogy állam és nemzetellenes üzelmek folytattassanak, de annak megállapítását nem akarom a közigazgatásra bízni, a melyben száz számmal vannak fegyelmi esetek ma is, hanem a törvényhozásra és a bíróságra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország t. igazságügyi minisztere, midőn az én nyilatkozataimat tárgyalja, elfelej­tette azt is, hogy azt mondottam, hogy ha nem elégségesek a törvények, hogy az állam és nemzetellenes izgatásoknak elejét vegyük, ám jöjjenek ide, kérjék ezen törvényeknek kibőví­tését, mi készek vagyunk azt megadni, de azt kívánjuk, hogy midőn Valakire a hazaárulás és hazafiatlanság bélyege rásüttetik, a bélyeg sütése és alkalmazása ne közigazgatási, ne kormányzati úton történjék, hanem, hogy az bírói kogniczió tárgyává tétessék. Minden szabad és alkotmányos országban megkövetelik, hogy bírói ítélet szabja ki az erkölcsi és politikai megbélyegzést és a politikai kisebbítést, csak a t. igazságügy­miniszter úr, a kinek a bíróságok tekintélyét fentartani, hatáskörét szaporítani és az alkot­mányos életben való ellenőrzési hatalmát bővítenie kellene, csak ő nem törekszik erre, hanem meg­elégszik azzal, hogy ez közigazgatási úton érvé­nyesíttessék. Nem akarok én itt azon gyönyörű szép szónoki erőmutatványhoz több reflexiót fűzni, de azt mégis helyre kell állítanom, hogy midőn azt mondottam, hogy egy ezután elismerendő vallásfelekezet nem szerezhet sem egy szántó

Next

/
Thumbnails
Contents