Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-371
JQQ 871. országos ülés 1894. október 19-én, pénteten. kérem, midőn arról van szó, hogy politikai szavazatok gyűjtessenek, hogy akkor a pártok visszautasítják minden ilynemű kérdés felvetését ? nem tüzik-e ki egyenesen pártprogrammjukba, ígéreteik közé, nyíltan vagy rejtve, az elismerésnek kieszközlését ? Hát csak a kormány űzhet pártpolitikát? Csak az követhet-e el visszaélést, a pártok nem ? Ettől a visszaéléstől, t. ház, — mert ez visz szaélés volna minden körben — nem ment meg az a mód sem, a mit a t. képviselő úr ajánl, sőt tágabb tért nyit ennek a visszaélésnek. Megmondom, miért. Mert a kormány sokkal nagyobb felelősség, sokkal nagyobb ellenőrzés alatt áll, mint állnak a pártok. A pártoknak működését és a törvényhozásban fellépését sokkal nehezebb hatályos fék alatt tartani, mint a kormánynak törvénybe ütköző működését. (Úgy van! Úgy van! jobbfélől.) És különben is, ha a t. képviselő úr eszméje fogadtatnék el, hogy t. i. a törvényhozás intézkedjék, akkor tökéletesen felesleges volna itt az elismerésnek feltételeit megállapítani, tökéletesen felesleges volna itt a megtagadás okait megállapítani, mert a törvényhozást belátása vezetné, és a törvényben lefektetett ez elvek ő reá nézve új törvény hozásában jogi korlátot nem képeznének. Hát hová lenne jogi biztosítottsága új egyházak alakulásainak ? Mi biztosítaná azt, hogy mindnyájuknak jogi állása egyenlő leend? A kormány kötve van ahhoz a törvényhez; meg kell adni az elismerést a feltételek meglétében, meg kell tagadnia, hogyha a kifogások megvannak; de van-e kötve a törvényhozás? Hiszen új törvény meghozatalánál kötetlen szabadsággal intézkedhetik. (Úgy van! (Úgy van! jobb felől.) Én tehát ebben a rendszerben épen a jogok, az egyenletes elbánás biztosítását inkább látom, mint abban a rendszerben, melyet a t. képviselő úr ajánl, és ebben a rendszerben a politikai visszaélések űzését is nagyobb valószínűséggel kevésbbé meggátolhatónak, kevésbbé ellenőrizhetőnek tartom, mint az általunk ajánlt rendszer által. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Második ellenvetése t. képviselőtársamnak abban áll, hogy ő azt mondja: midőn valamely alakúit felekezetnél lelkész vagy egyházközségi előljáró választatik, megkívánja ä javaslat, hogy állampolgári magatartása kifogás alá ne essék ; az erkölcsi magatartás ellen, gondolom, nem volt a képviselő urnak ellenvetése. Ugron Gábor: Nem! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Hát, t. ház, nem mondom azt, hogy nem lehetne más rendszert követni; nem mondom, t. ház, hogy nem ismerek, nem tudok oly rendszert, mely minden preventív intézkedésről lemond. Én ismerek oly rendszert, mely nem kivan a kormány által előleges elismerést, mely szabadon hagyja megalakulni a felekezeteket, csak a repressziót tartja fenn az államnak, a közhatalomnak. De gondolja meg a t. ház, hogy ennek a rendszernek nem az*e a következménye, hogy mentől szabadabb az alakulás, annál erélyesebbnek, annál nagyobb hatalommal felruházottnak kell lenni a represszió lehetőségének ? (Úgy van! Úgy van! jobbfélől.) Ismerek szabad országokat, melyek ugyanezt a rendszert követik; ismerem az ellenkező rendszert követőket is; de a t. képviselő úr okaival idáig sem az egyiket, sem a másikat nem indokolták Ugron Gábor: De azért lehet igazság! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Épen ezt az igazságot veszszük most vizsgálat alá, Azt mondták : a repressziónak kell erélyesnek lenni, hogy legyen erélyes, legyen nagy hatalommal felruházott a kormány. Mások pedig azt tartják, — és viszonyaink közt a javaslat ezt az utat választotta, — hogy nem jó a bajt nagyra nőni hagyni, hogy a közérdek jobban meg van óva, ha az előzetes stádiumban teszünk preventív intézkedéseket. De azt, hogy megkívánjuk egy újonnan alakúit felekezetnél, hogy az egyházközség papja és világi elöljárója állampolgári kifogástalan magaviseletet tanúsítson, ezt kivétel nélkül minden államban megtaláljuk. Vagy megkívánják általános rendőri törvények alapján, vagy megkívánják külön törvény alapján. Mert az állampolgári kifogástalan magatartásnak nagyon téves az a magyarázata, a mit a képviselő úr ad neki, hogy az pártmagatartást jelent, hogy itt a ki nincs az Uralmon levő kormányzó párttal, annak állampolgári magatartása kifogás alá esik. Ekkora visszaélést, uraim, ekkora bevitelét a törvények végrehajtásába a pártvisszaéléseknek, ennek feltevését már határozottan vissza kell utasítanom (Derültség a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfélől.) ezen kormány nevében és a leendő kormányok nevében. (Zaj és ellenmondás a ssélsö baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen különösen ezen a vallási téren semmi oka nincs a kormánynak visszaélni hatalmával, hacsak kormánypolitikával nem akarja a szabad alakulást, a mit nem gátolhatott meg, utólag lehetetlenné tenni. Csak egy klerikális reakczió kapaszkodhatik ebbe és űzhet oly visszaéléseket, (Mozgás és eaj balfelöl.) és én azt hiszem, . . , . . (Zaj a ssélsö baloldalon. Halljuk! Halljuk! Közbekiáltási Felekezeti reakczió!) Felekezeti reakczió, — igaza van, ez az igazi neve, mert a felekezeti érdekeknek az állami cselekvények zsinórmértékéül tétele, az nem egy felekezetnek csupán a kívánsága; időről-időre másik és másik is előáll vele. De bár ez, bár az álljon vele elő, az mindig a
