Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-371
371. országos ülés 189t, október 19-én, pénteken. 99 rozott állásával is. (Egy hang a szélsőbalon: Nines kimondva a törvényien!) Ezt kimondja az erdélyi unióról szóló törvény, a melynek egyik szakasza világosan azt mondja, hogy mindazok a törvények és jogszabályok, a melyek az Erdélyben fennálló egyházak jogállását Szabályozzák, fentartatnak az unió által; a magyarországi törvény pedig ezen jogállásukban őket Magyarországon is heveiteknek nyilvánítja. De igen jellemző a kodifikálás felfo és a problémák megoldására nézve az a másik, kétségkívül nagyoa diplomata mód, hogy alattomban értetődő, liberális következményekkel szeret operálni. (Nagy derültség jobb felöl.) Ezt nevezi ő határozott, nyilt, liberális álláspontnak és ugyanakkor nevezi így, a mikor az ellen panaszkodik, hogy ezt a törvényjavaslatot nem lehetett megfontolás tárgyává tenni, mert hiszen ez a törvényjavaslat nem tárgyaltatott kellő módon. De ettől eltekintve, t. ház, nézzük meg azokat az ellenvetéseket, a melyekkel ezen törvény második fejezetét támadja meg. Lehetőleg röviden akarom ezeket összefoglalni, t. ház. (Bálijuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt kifogása van az ellen, és ezt a kifogást mások is hangoztatták, hogy itt a kormány rendeletétől van függővé téve az, hogy törvényesen elismertnek nyilváníttassék-e egy újonnan alapítandó egyház, vagy sem, és kijelenti, hogy azért van ellene, mert ez önkény, visszaélés; nem vallásszabadság ez, hanem ez a korteskedéseknek eszközét fogja képezni. Nézzük meg csak, t. ház, mit javasol ő e helyett és azután hasonlítsuk össze a két módozatot, hogy melyik liberálisabb, azaz jogokat melyik biztosít jobban? A t. képviselő úr azt mondja, hogy jövőre is fenhagyatnék a törvényhozásnak, hogy törvényesen elismertnek dekretáljon valamely egyházat. Ennélfogva annak szabályozása felesleges. Ugron Gábor: Nem azt mondtam, hogy felesleges, csak azt, hogy a kormányzat körében a miniszterhez utalni nem alkotmányos! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: így is elfogadom, de mindjárt kiderül, hogy az egész felesleges. Mindenekelőtt kérem a ház türelmét, (Halljuk! Halljuk!) legye megfontolás tárgyává, hogy csakugyan oly konczesszionális rendszer van-e itt, mely puszta önkényre van alapítva? Meg vannak határozva a feltételek, a melyeknek eleget kell tenni, hogy valamely slakúló egyház elismertessék. Ha e feltételek teljesíttettek, az elismerés nincs e kormány tetszésétől függővé téve. Meg vannak azok az okok határozva, a melyekből, és egyedül csak ezekből az okokból az elismerést megtagadhatja. Ez nem i az önkénynek a rendszere. Ez jogokat biztosít bizonyos feltételek fenforgása esetében. T. "képviselőtársam azt mondja, hogy különösen egy feltétel az, mely visszaélésekre fog vezetni. Azt mondj a, hogy haegy megalakulni kívánó felekezet állam- vagy nemzetellenes irányzattal bír, megtagadandó az elismerés. Ugron Gábor: Mi ez? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Lehet államellenes, lehet nemzetellenes is, mert hiszen egy felekezetnek — e feltevés nem épen a lehetetlenségek körében mozog —lehetne czélja, hogy az állampolgároknak belföldi egyes köreit és nemzetiségeit külföldi egyházakkal, a melyekkel eddig nem álltak összeköttetésben, egyesítse, czélba lehet ez véve abból az okból, hogy köztük és a külföldi elemek közt politikai ezélú tömörülést létesítsen. Nem kérdem: ily alakulást megengedhetőnek tart-e? De lehetséges az is, hogy alakulni akar egy oly egyház, a mely azt mondja, hogy a polgári élet körébe tartozó cselekményekben is az igazi engedelmességgel az egyházi felsőségnek tartozom, hogy a polgári törvények kötelező erejét csak feltételesen ismerem el, ez már államellenes is. Kérdem, hogy ha nem a kormányra van bízva, hogy e feltételeket konstatálja, hanem a törvényhozás szabadon intézkedik, szabadon ismer el, vagy nem ismer el felekezeteket, nem kell-e minden esetben ezt is megvizsgálni? A törvényhozásnak szabad volna-e figyelmen kívül hagynia, hogy van-e ily irányzat vagy nincs? És ha ily irányzatot észrevett a törvényhozás, megadhatná-e az elismerést? Hát kérdem, a törvényhozás miből Ítélne? Ugyanabból, a miből a kormány: tényekből, jelenségekből, viszonyokból. Ha tehát e pont elegendő arra, hogy attól a törvényes elismerést megtagadja a kormány, kell, hogy elegendő legyen arra is, hogy akkor megtagadja a törvényhozás is: szabad-e ebből a törvényjavaslat ellen fegyvert kovácsolni ? De t. képviselőtársamnak van egy végső fegyvere, mely bizonyos oldalon bizonyos népszerűséggel is bír. Azt mondja, hogy a kormány ezt önkényesen pártérdek szerint fogná kezelni, államellenesnek látna egy alakulandó vallásfelekezetet, a választásokat megelőzőleg és a választások nyomása alatt egyszerre felhagyna ezzel az ellenvetésével, vagy megfordítva: korábban nem látta volna államellenesnek, de mert ellenzéki magatartást tanúsítanak, most már államelleneseknek látná, Hát, t, ház, tegyük fel, hogy a törvényhozásra bízzuk azt, hogy az elismerést törvényben megadja, vagy meg nem adja: gondolja-e a mélyen t. ház, hogy csak a kormányt vezethetik pártszempontok, pártokat nem? különösen pedig épen nem az ellenzéket? Gondolják-e, 13*
