Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

871. országos ülés 1894. október 19-én, pénteken. elfogadható okát nem adta mindeddig. (Nagy derültség jobb felöl.) De bíráljuk meg, hogy helyesek-e ez ellenvetések. Elkéstek, az igaz, de azok érdeméből ez nem von le, legföljebb bennem nem tudja eloszlatni azt a hitet, hogy ezek érvényesítése akkor jutott eszébe, mikor azt hitte, így is lehet ártani ennek a javaslatnak. Egyik oldalról támadják, hogy túlszabadelvtí, sőt radikális, a másik oldalról Ugron t. képviselő úr azzal jő és Sághy t. képviselő úr is segédkezik neki, ho^y reakczionárius, természetesen annak a'legnépszerűbb alakjában: kormányzsarnokság, önkény, elnyomás, korteskedés. (Nagy derültség jobb felől,) Ugron Gábor: Igaz is! Gyalázatosan igaz! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: De hogy t. képviselőtársam a mai stádiumában is a tárgyalásnak még az igazi akezióra nem tudta magát eltökélni és félig-meddig tünödő állapotban van, az egyből világos. Ha ezt a törvényjavaslatot alapelvében elhibázottnak tartja, pedig annnak tartja . . . Ugron Gábor: Nem! Az I. fejezetet elfogadtam! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. képviselőtársam, — már ebben türelmet kérek, állításomat bizonyítanom is kell, — a t. képviselő úr két kardinális kifogást hangoztatott. Az egyik, hogy nem erre van szükség, hanem egy olyan törvényjavaslatra, mely az állam és egyház közti viszonyt minden bevett, elismert és elismerendő egyházra nézve egyenlő módon szabályozza; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) és másodsorban a jövőben elismerendő egyházakra nézve sokkal liberálisabb — mindjárt meglátjuk, minő liberális — határozatokat kivan. A ki ezen az állásponton van az ezen törvényjavaslat eredeti alapkonczepcziójával nem ért egyet. Mert milyen állásponton van, ezen javaslat'? Az állam és egyház közti viszonyra nézve azon az állásponton van, hogy mi nem akarunk egy nivellirozó törvényt behozni. Abból a felfogásból indultunk ki, hogy a történeti egyházak,a jelenleg bevett egyházak viszonya az államnak változatlanul fenmarad. Nem mintha ezt bevégzettnek tartanok; idők, szükségek új fejleményei újabb és újabb szabályozást fognak megkívánni; de azért akartuk fentartani, mert azon nézetben voltunk, az egész művelt Európa tapasztalata azt igazolta mielőttíink, hogy egy sablonra hnzni a legkülönbözőbb egyházak viszonyát az államhoz, nem helyes. Még Franeziaország sem tette ezt. És a hol niegkisérlették, nem bizonyult be jónak, nem megnyugvást hozott, nem békét az állam és egyház között, hanem küzdelmet és belső viszálykodást. (ügy van! jobb felöl.) Ez volt a mi irányadó szempontunk és ezért nem akartunk erre a térre lépni. T. képviselőtársam az ellenkező térre akar menni; ő ezt lehetőnek, ő ezt szükségesnek tartja. Neki tehát, ha ezen az állásponton van, és ha a javaslat II. fejezetében oly rémületes sérelmeket lát a szabadelvűség — már tudniillik az ő szabadelvűsége — ellen: fel kellett volna állani és midőn a főrendiházi üzenetről volt szó, nem azt mondani, hogy általánosságban pártolja ezen javaslatot, de — mint t. barátom Kőrösi Sándor magát kifejezte — megalkotni egyáltalában nem akarja, nem ezt kellett voina tennie, (Derültség jobb felöl.) hanem azt kellett volna javaslatba hozni, a mi az ő igazi álláspontjának megfelel: el kell ejteni ezen törvényjavaslatot és olyan elveken alapulót kell ide hozni, minőt kifejtett a t. képviselő úr; és felhívni a kormányt, hogy ilyet kezdeményezzen, vagy küldjön ki a ház egy bizottságot a kezdeményezésre. Ez lett volna az az álláspont, a mely még nem tűnődik. De t. képviselőtársam tűnődik, nem is annyira e javaslatnak helyessége felett, mint inkább azon, hogy volna legbiztosabban elérhető e javaslat megbukása. (Derültség jobbfeló'l.) Vagy a mi őt még sokkal jobban érdekli, hogy mikor bukik már meg ez a kormány is? (Hosszantartó, zajos derültség) És ha a t. képviselő úr olyan könnyűnek tartja azt, hogy minden egyház viszonya az államhoz egyenlő sablon szerint rendeztessek, természetesen lehetőleg szabadelvűén, ezt csak abból tudom megmagyarázni, hogy ő ezen a téren a kodifikálási feladatokat könnyebben tartja megoldhatóknak, mint mi. Ennek luminózus példáját mutatja az, hogy miképen akarta volna '6 megoldani az izraeliták reczepeziójának kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja, egyszerűen úgy kellett volna megoldani, hogy a 6. §-ba bele kellett volna tenni azt, hogy az izraelita vallás bevétetik, és akkor — azt mondta ő -— ezzel minden meg lett volna oldva, mert alattomban sok egyéb közt az is értetett volna, hogy zsidó hitre áttérni szabad, a mi nyíltan kimondva olyan provokálóan van odaállítva. Ez nagyon jellemző. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Jellemző azért, mert a képviselő Úr figyelmen kivííl hagyja azt, hogy azzal, ha a zsidó vallás bevettnek nyilváníttatik, még semmit sem mond egyebet, mint hogy a zsidók jelen jogi állása megmarad, és hogy bevetteknek nyilváníttatnak. Az unitáriusokra hiába hivatkozik; az unitáriusok jogállása az erdélyi törvényekben részletesen biztosítva volt és midőn a magyar törvényhozás által az bevett vallásnak nyilváníttatott, reczipiáltatott ama jogaival és a törvényekben meghatá-