Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

371. országos ülés 1894. egy rövid átmenet, mert széles körökben megnyugtatást okoz, mert az elvet nem forgatja fel, az csak 'azon őszinte kívánságból és törekvésből eredt, hogy magát az elvet megvalósításában és további akadálytalan hatályában biztosítsa. (Élénk tetszés jobh felől.) Az utolsó ellenvetés, a melylyel foglalkozni akarok az, hogy felekezetnélkííliségből és ennélfogva a vallástalanságból intézményt akarunk csinálni és azt törvénybe iktatjuk. Bármint vizsgálom a törvényjavaslatot, ez ellenvetésnek alapját nem találom. A mi e tekintetben az egész törvényjavaslatban foglaltatik, semmi egyéb, mint a kilépés formájának meghatározása és ez az az átmeneti intézkedés, a melyre előbb czéloztam. Már hogy ezzel a Víillástalanságnak intézményes jelleget adnánk, vagy hogy pláne az történnék, a mit az egyik t. képviselő úr, Poíónyi képviselő úr állított, hogy t. i. dekretálnák istennek detronizálását, (Derültség jobb felől.) ezt a legmerészebb képzelődés sem fogja a javaslatból kiolvasni, a mit az illető képviselő úr is csak az ő legsajátosabb egyéni álláspontjáról fedezhet fel, a melyet úgy fejezett ki, hogy az az internaczionális elemektől megtisztított felekezeti kényszerrel beoltott szocziálizmus. (Élénk derültség és tetszés jobb felől.) Az ily vádak, valamint a vallástalanság előmozdításának vádja ellen nekünk védekeznünk abszolúte felesleges. (Helyeslés jobb felől.) Rátérek az utolsó, a taktikai okra, a melyet gr. Appouyi Albert képviselő úr felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Ez abban áll, hogy miután e javaslat komoly ellenzésre a főrendiházban csak a III. fejezet, a szabad kilépés intézményére nézve találkozott, a két ház megegyezése biztosan várható, ha a kilépés szabadságának elve el lesz ejtve. Hozzá is tette, — egy kis intés akart ez gondolom lenni, — hogy komoly férfiaktól, ha csak minden hitét az emberek erkölcsi komolyságában elveszteni nem akarja, elvárja, hogy ragaszkodnak előbbi véleményükhöz ebben a pontban. Nézzük csak meg, hogy helyes alapokra van-e ez a taktikai felfogás építve? Én úgy tudom, hogy a főrendiház ezt a törvényjavaslatot általánosságban egy szavazattöbbséggel fogadta el. A t. képviselő úr azoktól, a kik ellene szavaztak, megtagadja a komolyságot. Úgy tudom, hogy ezen törvényjavaslatnak II. fejezete hat szavazattöbbséggel ment keresztül, azoktól is megtagadja a komolyságot. (Derültség jobb felől.) Akkor, ha azok megváltoztatnák álláspontjukat, nem vesztené el az emberek erkölcsi komolyságában való hitét, (Nagy derültség jobb felől.) csak akkor vesztené el azt, ha elfogadnák a kilépés szabadságát és KiPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX, KÖTET. október 19-én, pénteken. g^ ezzel elvetnék gr. Apponyi álláspontját? (Élénk derültség jobb felől.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Szilágyi Dezső igazságügyminisztér: És azután még egy hézag van felfogásában. Az a hézag, hogy azokról, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, és annak III. fejezetét is fenn akarják tartani, a kik a lelkiismereti és vallásszabadságot ezen alkatelemében is fentartani akarják, méltóztatott egészen megfeledkezni. Ugron Gábor: Utoljára Ők feledkeztek meg magukról a harmadik szavazásnál! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Annyira nem feledkeztek meg magukról, hogy számosan épp annak hatása alatt, hogy még a lelkiismereti szabadság egyéni joga sem kerülne ki diadalmasan a főrendiház tárgyalásaiból, az így megcsonkított törvényjavaslatot visszautasították. (Helyeslés jobb felől.) Ezen szavazatok komolyságát sem szabad ignorálni, téves feltenni azt, hogy a főrendiház szabadelvű eleme', a kilépés szabadságát oly mellékes kérdésnek tekintik. (Helyeslés jobb felöl.) Még tévesebb a főrendiház némely tagjai irányában azt a várakozást fejezni ki, hogy eltérés előbbi véleményüktől, csak szavazatuk komolyságának árán lehetséges, mely oly pusztítást okozna t. képviselőtársamnak az emberek erkölcsi komolyságával táplált jelenlegi véleményében. Áttérek beszédem utolsó részére, (Halljuk!) azok ellenvetésére, kiknek ezen törvényjavaslatban foglalt szabadelvtíség kevés. Mikor ezt hallottam, és a mikor annak a tüneménynek a magyarázatát keresem, hogy ez az ébredés mért olyan késői, (Derültség jobb felől.) ez a szabadelvtíség miért maradt tűnődő állapotban (Derültség jobb felöl.) egészen addig, míg fönnakadt a javaslat a főrendiházban: (Élénk derültség jobb felől.) azt a magyarázatot nyertem, hogy oly rohamosan jött ez a törvényjavaslat oly meglepetésszerűen, olyan erőszakkal — már parlamenti erőszakkal — hajtatott keresztül, hogy ennek a tűnődő szabadelvtíségnek egy erélyes akczióra vergődni, önmagával tisztába jönni nem volt ideje. (Élénk derültség jobbfelől.) Ha ezzel, t. ház, összehasonlítjuk a tényeket, azokat a tényeket, hogy hónapokkal, majdnem egy évvel a tárgyalás előtt beadatott ez a törvényjavaslat, hogy két bizottságban tárgyaltatott le, hogy a bizottságok jelentései a ház előtt feküdtek hónapokig, hogy a tárgyalásnál Ugron tisztelt képviselőtársam jelen volt és fel is szólalt, és vitát folytatott Herman Ottó képviselő úrral, de mindenre ügyelt, mindent észrevett ennél a törvényjavaslatnál, csak azt nem, a mi az ő szívét ma oly mélyen megsebzi, hogy az nem eléggé szabadelvű: ennek semmi 13