Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-371

9 fi 371. országos ülés 1894. október 19-én, pénteken. sara, miért legyen ok a kilépés] szabadságának meggátlására. A hol ily jelenségek Tannak, ott valami beteg állapot van az egyes egyházközség életében. Gondos megvizsgálás és méltányos eljárás igen sok esetben meghozza az orvoslást, és ha ez nem lehetséges, el kell viselni. Nem is hiszem, hogy a kilépés szabadsága -a bomlás áramlatát idézné elő a fennálló egyházakra, a mint nem idézi elő új felekezetek alakulásának megengedése sem. Ha önök azt mondják: gátolni kell a kilépéseket a fennálló egyházak szétmállásának megakadályozása érdekében, ha ez érvet elegendő súlyúnak tartják, hogy a vallásszabadság elvének érvényesülését meggátolják, akkor következetesen új felekezetek alakulását sem engedhetnék meg. Pedig ezt senkisem akarja megtagadni. Nem vizsgálják, vallási meggyőződésből csatlakozik e oda, vagy sem, nem vizsgálják, hogy méltó okokból válik-e ki, vagy sem, nem vizsgálják, hogy pusztán a terhektől akar-e szabadulni, vagy sem. Mert a szabad áttérést új felekezetbe, mely alakúi, vagy egy meglevőbe fedi, a vallás- és lelkiismereti szabadság elve. Miért ne fedje az egyszerű kilépést ugyanaz az elv? Még azt sem mondhatják, ez nagyobb veszélyeztetésével jár a meglevő egyházaknak. Mert ha az egyház állapotai oly betegek, hogy bomlás veszélye forog fenn : elő fog az állani, talán nagyobb mórtékben, ha csak áttérés van megengedve, sőt határozottan nagyobb a valószínűség erre. De ha mind e lehető, sőt felmerült visszaéléseket senki sem tartja elég súlyúaknak arra, hogy az áttérést új felekezet alakításával egybekapcsolva, vagy a nélkül megtiltsák, mert respektálni akarjuk a vallás- és lelkiismereti szabadságot, akkor nem tagadhatják meg ugyanezt a szabadságot akkor sem, midőn egyszerű kilépésről van szó. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Nem épen ismeretlen, hogy vannak mais, a kik hajlandók az egyik egyházból a másikba átmenni a kisebb terhek miatt és ezt meg is teszik, sőt vannak esetek, midőn tehermentességet is Ígérnek nekik, sőt oly esetek is vannak, hogy pénzbeli jutalomban való részesítést helyeznek itt-ott kilátásba. Nem is tartok az egyháznak egyénekre való felbomlásától a kilépés szabadsága folytán. Nem épen a nép körében. A nép kedélyében és életében a vallási élet lényeges tért foglal el. A falusi nép nem szeret egyedül állani vallási hitével. Érzi a szükségét a csatlakozásnak, a társulásnak Ez épen a népnél kedélyi szükség, melynek hatalma alatt áll. Az egyházaknak érdeke sem kívánja, hogy kilépés, ha már el van reá tökélve a 3 illető, csak áttérés útján legyen lehetséges. A ki kilépett, könnyebben békül ki egyházával, könynyebben tér vissza hitéhez, melyben nevelkedett és élt, ha egyedül áll, mint akkor, ha más új kötelékekbe lépett be. Különben is nem ismételhetni eléggé azt az igazságot, hogy minden egyház keletkezését az érzések melegségének és az összetartozás érzete kifejlődésének köszönheti. Ha ezt nem tudják ébrentartani, ha ebben nem tudnak sikereket és eredményekben gazdag vallási életet létre hozni: akkor, uraim a kapkodás és minden külső kényszer és kötelék tökéletesen elégtelennek fog bizonyulni bármely egyház fennállására. (Élénk helyeslés jobb felől.) Azt mondják és gúnyolódva említették fel, hogy mi a vallás és lelkiismeret-szabadságot nem valósítjuk meg az illetőknek gyermekeire nézve, midőn azt kívánjuk, hogy a kik felekezeten kívül vannak, gyermekeiket valamely bevett vagy elismert vallásban neveltessék. Igaz, ez a szülői jog megbénítása, szorítása. De támogatását leli abbaa a tekintetben, hogy magáról, vallásáról a szülő szabadon rendelkezik, de azt a jogot, hogy gyermekeit minden vallásos nevelés nélkül hagyja, nem veheti igénybe. Még nagyobb diadallal hivatkoznak arra, hogy a ki kilép valamely egyházból, nem szabadul annak minden terhétől. A belegyezésével kötött adósságok törlesztéséhez hozzájárulni tartozik, sőt köteles a rendes egyházi járulékokat még három évig fizetni Igaz, ez utóbbi anomalikns rendszabály, bár átmeneti, rövid ideig tartó. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Megvallom, t. ház, súlyt helyeznék ezen ellenvetésre azok részéről, a kik elfogadják a vallás- és lelkiismereti szabadság elvét; súlyt helyeznék erre az ellenvetésre azok részéről, a kik ezt minden átmeneti enyhítés nélkül," minden tekintet nélkül a meglevő egyházakra valósítani akarják. Elismerem, ez egy engedmény, melyet átmeneti időszakra, egyes német államok példájára, tekintettel a fennálló egyházakra, és ellensúlyául anaak, hogy puszta tehertől való szabadulás ne képezze kizárólagos motívumát a kilépésnek, tettünk,... de midőn ezt szemünkre hányják nekünk azok, a kik a kilépni szándékozót akarata ellen egész életére egyik vagy másik, de oly felekezetben akarják tartani, a hová tartozni nem akar, a kik azt akarják, hogy nem három évig, de egész életen át fizessenek oly egyháznak, a melyhez valójában nem tartoznak : (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások és zaj a bál- és szélső baloldalon.) akkor én ez ellenvetésnek nem csak alaposságában, de joggal kételkedhetem jóhiszeműségében is. (Egy hanga szélső baloldalon: Nincs joga!) Igaz, t. ház, ez egyik részében anomalikus rendszabály, de van részben méltányossági alapja, és sokan közülünk belenyugodtak ebbe, mert