Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-349
349. országos ülés 1894. május 80-án, csütörtökön. 9j gendő számú legénységgel nem rendelkezik; kénytelen voltam a magyarországi csendőrségi parancsnokságoktól a szükséges legénységet oda kivezényelni, a mi azonban megint hátránynyal jár, mert, a mint azt a képviselő úr is felemlítette, a csendőrség létszáma egyáltalán nem elegendő. Megtettem tehát arra nézve is az intézkedést, hogy az egész országban a csendőrségi létszám lehető gyorsan szaporíttassék. (Helyeslés.) Nevezetesen elégtelennek tartom rendes körülmények közt is az erdélyi csendőrséget, különösen azért, mert a csendőrségről szóló törvény értelmében a esendőrségi szolgálat városokra ki nem terjed, holott oly rendkívüli körülmények közt, mint a milyenek most Kolozsvárit is voltak, a csendőrséget a városban is kellett alkalmazni, és hogy ezt megtehessem, el kelletett vonni a falvakból a csendőrségi őrsök egy részét. Az interpelláczió azon második kérdésére, hogy mit szándékozom tenni a végre, hogy a csend és rend helyreálljon, illetőleg az meg ne zavartassák, válaszom az, hogy a csend és rend meg nem zavartatott, és hogy megtettem mindazon preventív intézkedéseket, a melyek a rend biztosítására elégségesek. Ha szükséges lesz, tovább is fogok e tekintetben menni. A második kérdés az, hogy mit szándékozom azok ellen tenni, a kik Magyarország állami egysége ellen bujtogatnak, mit szándékozom tenni, hogy ezek ártalmatlanná tétessenek? T. ház, nem most, nem bevárva a t. képviselő úr interpelláczióját, hanem azonnal, a »Memorandum« pör tárgyalásának második napján utasítottam mindazon erdélyi törvényhatóságokat, a hol ezen nemzetiségi mozgalomnak némi jele mutatkozott, hogy összes közegeiket a legszigorúbban utasítsák, hogy nemcsak az a kötelességük, hogy minden csoportosulást, a rendnek, a vagyon- és személybiztosságnak minden veszélyeztetését meggátolják, hanem ép oly szorgos kötelességük mindazokat, a kik izgatókig lépnek fel a néppel szemben, kinyomozni s a mennyiben a tényálladék megállapítható, a törvényszékeknek, illetve a rendőrhatóságoknak átadni és gondot fordítni arra, hogy miután annak jelei mutatkoztak, hogy ezen izgatásokat pénzzel támogatják, ezen pénzforrások tekintetében is maguknak tájékozást szerezni. Továbbá, mivel az ottani papság szintén jelentékeny részt vett az izgatásokban, felszólíttattak az egyházi főhatóságok, hogy alárendelt papjaikat n legszigorúabban utasítsák, hogy minden néven nevezendő nemzetiségi izgatásoktól tartózkodjanak és e tekintetben én mindenütt, a hol papok ilyen izgatásban részt vettek, azoknak neveit az illető egyházi főhatóságok tudomására is hoztam. A mi azt az első kérdést illeti, a melyre válaszomat sorban utolsónak hagytam, hogy micsoda eszközökhöz szándékozik nyúlni a kormány, illetőleg szándékozom nyúlni én a jövőre, hogy az erdélyi részekben a kedélyek lecsillapúljanak, mindenekelőtt a leghatározottabban kijelentem, hogy azon izgatásokkal szemben, melyeknek jelei ma az erdélyi részekben mutatkoznak, itt a kedélyek lecsillapítása végett akármiféle eszközökhöz való nyúlás, mindaddig, míg ezek az izgatások meg nem fognak szűnni, mindaddig, míg minden kétségen kivíil nem konstatáltatik az, hogy ezen izgatásokat a magyar állam és a magyar kormány képesek ártalmatlanná tenni, mindennemű más eszközök ki vannak zárva, mert addig, míg ezek az izgatások folynak, nem úgy, mint a t. képviselő úr mondta, paktálásról, hanem egyáltalában mindenféle oly eszközökhöz való nyúlásról, melyeket csak a rosszakarat is gyengeségnek tudna magyarázni, (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) szó sem lehet, ilyen eszközökhöz nyúlni nem szabad. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a dolog érdeme azt kívánja, hogy én e tárgygyaí többet ne foglalkozzam; (Úgy van! jobb felöl.) biztosítom a t. képviselőházat, hogy teljes tudatában vagyok annak a súlyos felelősségnek, a mely e kérdésben rám nehezül és igyekezni fogok kötelességemet e tekintetben teljesíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Pázmándy képviselő urat illeti a szó. (Az igazságügyminiszter szólásra jelentkezik.) Az igazságügy miniszter úr kíván szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Hozzám ugyan az interpelláczió intézve nem volt, hanem volt, egy mellékes megjegyzés a törvénykezésre. Erre én igen röviden akarok szintén megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól értettem azon megjegyzést, annak lényege abban állt, hogy a memorandum-pert a vádlottak és védőik a fordítások s tolmácsolások követelése által s egyéb módon is demonstrálásra használták fel. Már most az, t. ház, hogy a peres formák, különösen a büntető törvénykezés formái — melyek az igazság kinyomozásáuak biztosítására és bizonyos irányban az ártatlanok védelmére vannak megalkotva — visszaélésekre felhasználhatók, hogy ezen formák felhasznAlisával a pert húzni-vonni és a törvénykezés menetét bizonyos késedelemnek alávetni lehet, ezt mindenki tudja, a ki a büntető per formáit ismeri De ebből nem következik az, hogy helyes volna ezeket a formákat, kivált ilyen kényes ügyben megsérteni és ezen olcsó martiroskodásra vágyó uraknak ürügyet is*