Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-349
Gf 349. országos illés 1894. május 30-án, csütörtökön. szolgáltatni arra, hogy azt mondhassák, hogy a törvénykezés rendes formái sem tartattak meg irányukban. (Helyeslés.) Hogy vajion a vezető közegek diszkrecionális hatalmukat mindenben igy használták-e fel, hogy mindenkinek megelégedését és megnyugvását kinyerjék, azt én a dolog termesze téből folyólag itt fejtegethetőnek nem tartom; annyit azonban határozottan mondok, hogy az igazságügyi közegek, amennyiben azoknak utasítása hatáskörömhöz tartozik, igenis utasítva vannak szigorral járni el, minden beteges elnézés nélkül ; de tartoznak egyszersmind a formákat, melyeknek nagy jelentősége van, megtartani, és pedig komolyan megtartani. (Helyeslés.) Arra nézve pedig, t. ház, hogy a közvádlói intézmény részérő], ha az illető rendőri hatóságok útján, vagy egyébként izgató bűncselekmények, vagy egyéb bűncselekmények jutnának tudtukra, a kellő és gyors eljárás megtörténjék, az intézkedések szintén megtétettek és nem is tudok panaszt, hogy a hol ily jelenségek merőitek fel, a közvádló orgánumok kötelességüket ne teljesítették volna. (Helyeslés.) Ez az, a mit megjegyezni akartam és részemről azon véleményben vagyok, hogy az igazságszolgáltatás menetének minden politikai tekintet nélkül kell lefolynia, Maguknak az ott fenforgó állapotoknak vizsgálása, a netáni bajok orvoslása a politika feladata; de az igazságszolgáltatási közegeké az, hogy minden törvényszegést, tekintet nélkül arra, miben van annak gyökere, a kellő és lehető gyors megtorlásban részesítsék. (Általános helyeslés.) Elnök: Pázmándy képviselő urat illeti a szó! Pázmándy Dénes: T. ház! Az igazság ügyminiszter ár felszólalása engem megnyugtat, mert hisz én sem akartam a formák elhagyását, mivel tudom azt, hogy épen ilyen politikai természetű pereknél korrektül kell eljárni, hogy annak tünetei ne mutatkozzanak, mint hogy ha itt exczepczionális törvénykezési intézkedések történnének. De igenis kértem a t. igazságügyminiszter urat, hogy az általa említett utasításokat az államügyészségeknek ne csak megadja, hanem őrködjék is a felett, hogy azok igazán kellő szigorral, a magyar állam igazságszolgáltatási hatalmának teljes erejével végre is hajtassanak. A t. belügyminiszter ár válasza engem nem elégít ki teljesen, mert azon intézkedéseket, melyeket ő tett, én is ismerem, de azok magukban még nem elégségesek. A kormánynak nagy hibája, hogy a csendőrséget eddig is nem szaporította, Hieronymi Károly belügyminiszter: En szaporítottam! Pázmándy Dénes: Évek hosszú során át sürgettük mi ezt, de az a »laisser fairé, laisser passer« felfogás, a mely a belügyminisztériumban volt, hogy Magyarországon 6000 csendőr elégséges a rend fentartására, az most megbo szólja magát, a mennyiben a belügyminiszter úrnak nyakra-főre kapkodnia kell és csendőrséget kell hozatnia Kassáról és a Dunántúlról Erdélybe, s ott azután, nem lévén meg a kellő csendőrség, most egy u. n. csendőrtoborzás fog előállni. Mindezeket ki lehetett volna kerülni, most gouverner c'est prévoir. Már évekkel ezelőtt lehetett volna látni, hogy csendőrségünk nem elégséges erre a feladatra. De a katonai erőnek felhasználása sem elégséges, mert a mi az erdélyi részekben teljesen hiányzik, az a rendőrség % (Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen a felfedező, a kipuhatoló, a nyomozó rendőrség az, a mi hiányzik, mert azon város rendőrsége, mely csekély eszközökkel rendelkezik, a mely kellő szakismerettel nem biró emberek kezébe van letéve, nem lehet hivatva kinyomozni azokat az embereket és nem lehet képes az intelligens izgatókhoz hozzáférni és az izgatások szálait elvágni. A csendőrségnek pedig más a feladata. Tehát ezen egyéneknek és az izgatás eszközeinek kinyomozása a nem elégséges rendőrségi apparátussal el nem érhető. Itt tehát okvetlenül a t. belügyminiszter úrnak intézkedésére van szükség, mert ne méltóztassanak variálni azt a régi franczia közmondást, hogy az erő gyengeség, mert ez csak paradoxon. Igenis, gyengeség erőt mutatni ott, a liol nem szükséges, de gyengeség erőt nem mutatni ott, a hol szükséges. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én a t. miniszter úr mostani válaszát tudomásul veszem, mint bizonyos tekintetben eddigi felfogásának javítását és kérem a t miniszter urat, méltóztassék ezen az úton tovább menni és ne tessék ezt oly kicsiségnek tüntetni fel, hanem méltóztassék a dolog mélyére hatolni és tessék ezt a dolgot a jövőben gyökeresen orvosolni. Ha ezen feltevésemben nem csalatkozom, úgy a miniszter úr válaszát előlegként tudomásul veszem. (Helyeslés a széhő baloldalon). Elnök: Á belügyminiszter úr kíván szólani. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! A t. képviselő úrnak csak egy megjegyzését illetőleg í el I a t. képviselőház emlékezetére hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen talán méltóztatnak emlékezni arra, hogy az 1893. és 1894-iki költségvetésekben már fel