Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-349
88 349. országos ülés 1894. május 30-án, csütörtökön. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Gr. Apponyi Albert képviselő úr azt az indítványt tette, hogy a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalása halaszta ssék el azon egyszerű okból, mivel ezen törvényjavasiat nagy fontosságú, és mivel ezélszerűnek és kívánatosnak tartja, hogy az illető szakminiszter jelenlétében tárgyaltassék. Én erre a kormány nevében bátor voltam kijelenteni, hogy ezen elhalasztás ellen semmiféle kifogásunk nem lehet; hanem természetesen és világosan csak azon indoknál fogva, a mit a t. képviselő úr is kifejezett, hogy t. i. az illető szakminiszter úr nincs jelen. Minthogy azonban az én felszólalásom után több oldalról különféle dolgok hozattak elő, mindenféle újsághírek idéztettek, sőt holmi illetéktelen tényezők beavatkozásáról, az alkotmány veszélyeztetéséről, a helyzet tarthatatlanságáról is hallottam megjegyzéseket, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én ezt nem tartom helyénlevőnek a jelen pillanatban feszegetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ajánlom a t. háznak, hogy a javaslatnak tárgyalását elhalasztani méltóztassék azon modalitások mellett, a mint az javaslatba volt hozva. Élihez még csak azt tehetem hozzá, hogy valami illetéktelen tényezők beavatkozásáról és szerepléséről nekem egyáltalán semmi tudomásom nincs. (Élénk helyeslés.) Elnök: Gr. Gyiirky Ábrahám képviselő úr kíván szólni. (Felkiáltások jobb felől: Eláll! Eláll!) Gr. Gyürky Ábrahám: T. ház. (Felkiáltások: Eláll! Eláll! A képviselő leül.) Elnök: E szerint a képviselő úr elállván a szótól, kérdem a t. házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy ezen törvényjavaslat ma ne tárgyaltassék, és hogy a legközelebbi ülés idejét, midőn a pénzügyminiszter úr itt lesz, és a tárgyalásokban részt vehet, az elnök állapítsa meg ezen törvényjavaslatnak napirendre tűzésével. (Helyeslés.) Ehhez tehát hozzájárulni méltóztattak, és így a mai ülés napirendjére tűzött törvényjavaslat nem fog tárgyaltatni. (Helyeslés.) Pázmándy Dénes képviselő úr fogja megtenni az ülés elején bejelentett sürgős interpelláezióját. (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Míg itt az egyházpolitikai kérdések felett a magyar nemzet hajba kap és dúló csatát folytat, addig az ország keleti részén egy nemzetiség ütötte fel fejét, és ma már oly izgatásoknak helye Erdély, hogy azt állami egységünk veszélyeztetése nélkül tovább tűrnünk és néznünk nem lehet. (Igás! Úgy van!) Méltóztatnak tudni, t. képviselőtársaim, mert a lapokban mindnyájan olvastuk, hogy az ágynevezett kolozsvári »Memorandum«-per micsoda óriási port vert fel nemcsak itt hazánkban, hanem a külföldön is, és hogy ezen perrel kapcsolatosan miesoda izgatások folynak az erdélyi részekben. (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk !) Pázmándy Dénes: Én vettem volt magamnak azt a fáradságot, hogy lemenjek a helyszínére és meggyőződjem arról, hogy mi a czélja ezen izgatásoknak, hogy vájjon ezek talán csak egyes békétlen embernek panaszai-e, vagy hogy ezen izgatások messzebb terjednek, és csakugyan veszélyeztetik állami létünket, vagy hogy disszolvens tendencziákat mutatnak fel ? (Halljuk! Halljuk!) Azon értekezésekből, a melyeket ott az agitátorok főbbjeivel személyes érintkezés folytán folytattam, láttam, hogy a nemzetiségi agitátorok nem egyes alkotmányos államokban is előfordulható panaszokkal lépnek fel, hanem tendencziájuk tisztán és világosan nem egyéb, mint az, hogy Magyarország állami egységét megbontsák, integritását veszélyeztessék, Magyarországot darabokra oszszák és különösen Erdélyt oláh szupremáczia alatt oláh faji és nemzeti állammá tegyék. T. ház! A midőn azok a memorandisták ezt teljes világossággal és ünnepélyességgel nyíltan meg is mondják, írásban is kifejezik, a midőn a bíróság előtt Magyarországot elvesztettnek, a magyar egységet már csak idő kérdésének mondják, a mikor Kolozsvárott egy per folyamán a magyar államról minden el mondatik a mi rossz, a midőn ott minden intézkedés meg van téve arra, hogy ezek a panaszok és vádak a külföldön, az európai városok majdnem mindegyikében igen jól szervezett újság-bureau által közhírré bocsáttatnak, a midőn látjuk, hogy nemcsak az országban, hanem az olasz képviselőházban ellenünk hang emelkedik, a midőn látjuk, hogy közvetlenül ezen memorandum-per kapcsán Bukarestben a magyar zászló széttépetik, külföldi államokban nyomtatványok terjesztetnek, a közfigyelem felkorbácsoltatik és Magyarországnak valamennyi nyilt és titkos ellensége csatába vitetik: akkor ezen kérdést palliativ eszközökkel egyszerűen elsimítani nem lehet, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és fölötte napirendre térni a magyar kormánynak nem szabad. (Helyeslés.) Mert azzal, hogy azok az agitátorok a kolozsvári derék esküdtek verdiktje folytán elítéltettek és bezáratnak, ez a kérdés nem lesz a világból kiirtva, applanálva sem lesz, mert az izgalmaknak csirája megmarad, és a román
