Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-349

349. országos ülés 1894. május 80-án, csütörtökön. gQ, liga Magyarországon tovább is működni fog ; szükséges tehát, hogy radikális, erosebb eszközökhöz nyúljunk, (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Mindenekelőtt kénytelen vagyok kiemelni azt, hogy én Erdélyben nem láttam a lázongásnak világos tüneteit, nem mondhatnám, hogy ott forradalom volna, a legveszélyesebb pontokon is látszólag, de csak látszólag nyugalom és béke van. Ámde ezen palást alatt történnek oly messze menő intézkedések az oláh nemzetiség részéről, melyek arra vannak számítva, és bizonyos pillanatban, bizonyos ezéíért, bizonyos zászló alatt nagyon lehetőnek tartom, hogy ott nyílt lázadás is kiüssön. Azon óvszerek, melyeket a kormány eddig tett, csak pillanatnyilag hathatnak, de semmi orgauizáeziót nem látok ott arra nézve, hogy jövőben megvédhessük azon pozicziónkat, azon nemzeti nagy érdekeinket, melyek az erdélyi részekhez vannak kötve; nagy a félelem Erdélyben, én nem láttam annak okát a tényekben, de láttam azon benső érzést, hogy az erdélyi magyarság nem érzi magát biztonságban, hojy egyáltalában elhagyatva érzi magát, és részint a kormány gyenge intézkedései, részint pedig azon palliativ eszközök és paktálási vágyak folytán, melyek előzetesen, de talán most is folynak, az erdélyrészi magyarság mintegy elárulva, eladva érzi magát Erdélyben. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang a jobboldalon: Ez nem áll!) Ezeket észleltem én, és hozzájárul ehhez a náluk jogosult és a múltakon alapuló félelem, mert emlékezetükben vannak az 1848-iki és 1784-iki mészárlások és események. Midőn tehát azt látják a magyarok, hogy Kolozsvárit, egy tősgyökeres magyar városban, melyben 35.000 magyar van, merészkedik a Havasokról több ezer oláh bejönni arra az ülésre, a melyben tárgyaltatik az oláh vezérek pere, nagyon természetes, hogy meg vannak ijedve s veszélyeztetve látják vagyonukat s életüket. Ezt bizonyos tekintetben indokoltnak tartom, de nem értem azt, hogy hogyan lehetséges egy ily hatalmas országban, hol minden intézmény meg van, legalább a papiroson, és a törvényekben arra, hogy az alkotmányos életen belül a közbiztonság mindenkivei szemben fentartassék, Kolozsvárit és más erdélyi részekben, például Gyulafehérvárott, ily óriási népcsődületek legyenek, melyeknek szándéka nagyon világos, és tendencziája igen kézzelfogható. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tudom, hogy a t. belügyminiszter úr elégségeseknek tartja-e azokat az intézkedéseket, melyeket ottan tett; mert hogyan lehessen Gyulafehérvárott hat szál csendőrrel és valami 25 tagból álló, rosszul fizetett, nyomorult rendKÉPVH. NAPLÓ. 1892—91. XIX. KÖTET. őrséggel fentartani a rendet? Van ugyan a várban egy ezred katonaság, de ez csak a végszükségben jön, s rendesen akkor, mikor már a skandalumnak és nemzet elleni tüntetésnek vége van. Ezt láttam saját szemeimmel. Bátor leszek a t. belügyminiszter urat kérdezni, hogy micsoda intézkedéseket tett eddig ezen mozgalom megfékezésére, és micsoda intézkedéseket szándékozik a jövőben tenni, hogy ilyen "állapotok elő ne állhassanak, és — de ezt csak úgy mellékesen mondom, — szeretném, ha a t. igazságügymin'szter úr is foglalkoznék az ottani igazságügyi közegeknek gyenge magatartásával . . . Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Foglalkozik a nélkül is! Nem volt szükség a figyelmeztetésre. Pázmándy Dénes: Hogy 16 napi tárgyalás után annyira se jöjjenek, hogy a közvádló vádbeszédét megtarthassa, hogy az első naptól fogva tendencziózus huzavona, tendencziózus demonstrálás lehessen a törvényszék termében, s midőn a fővádlottat megkérdezi az elnök, és azt mondja: »vádlott feleljen*, ez azzal válaszoljon: s>nem én vagyok a vádlott, hanem az urak a vádlottak«, mutatva a törvényszékre és az esküdtekre, s ily dolgokat a törvényszéki elnök zsebre vág; és midőn elvonja a szót, még háromnegyed óráig enged beszélni, s midőn annak örve alatt, hogy magyarul nem tudnak, pedig mindnyájan kitűnően beszélnek magyarul, — magam is meggyőződtem róla s a bizonyítékok ott voltak az elnöknél, mert Coroián, az ő fő emberük, kolozsvári ügyvéd s száz meg ezer beadványa van saját fogalmazványa szerint magyar nyelven a bíróságnál, — fordításokkal és haszontalan írásoknak ide-oda csavarásával töltetik az időt, csak azért, hogy ezen idő alatt mentől több embert csődíthessenek össze, hogy egész Erdélyt mobilizálhassák, hogy Bukarestből a liga tagjai is oda jöhessenek, hogy az utczákon nagy csoportosulások legyenek, hogy a vendéglökben a csendőrségi parancsnok, sőt az ott megjelent táborszernagy szeme láttára a Hóra-dalt dalolják és a magyarokat invektiválják: bocsánatot kérek, de ily állapotok között magam is azt hittem, hogy Magyarország csakugyan nem létezik, hogy ez a Magyarország efemerikus fogalom. (Helyeslés a szélső balon.) Szükséges azért, t. ház, hogy közbelépjen a kormány, és ha a kormány erre nem volna hajlandó, esetleg a törvényhozás, hogy a magyar állam autoritása mindenekelőtt helyreállíttassák kézzelfogható, legszigorúbb eszközökkel. (Helyeslés bal felől.) Nem szabad egyetlenegy embernek sem lenni e hazában, legkivált pedig Erdélyben, a ki nyilván merje azt mondani, a ki ezen szándékát tettel és szavakkal manifesztálja, hogy Magyarország nem egységes állam, hogy 12