Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-349

349. országos ülés 1894. javaslatot a tárgyalás rendjéről levétetni, csakis önön meggyőződésünk szerint indokolhatjuk és így fogom indokolni én is. (Halljuk! Halljuk!) Én azon véleményben vagyok, hogy ezen javaslatok tárgyul hatók, bárha a miniszter úr itt nincs is, mert megbízta minisztertársát és az államtitkár úr is itt van. (Zaj hal felöl.) Beöthy Ákos: De nem lehet komolyan tárgyalni! Madarász József: De mihelyt az ellen­zék részéről bárhonnan aaon óhaj fejeztetett ki, hogy e javaslat most ne tárgyaltassék, helyes­lem azon nézetet, hogy a minisztert várjuk meg, Miért nem lehet azonban komolyan tár­gyalni, t. ház? A mi meggyőződésünk szerint azért, mert oly jelenségeket látunk, hogy Ma­gyarország belügyeibe idegen elemek avatkoz­nak be. (Zaj és mozgás jobb felöl.) Elnök: Csendet kérek! Madarász József: Nem vagyok mai em­ber, t. ház. Átéltem az 1848. előtti korszakot is és nagyon jól tudom, hogy az 1848 iki intéz­mények létesítése után, azok az idegen befolyá­sok hozták hazánkra az 1849 iki fényes ered­ményeket, a melyek most is érvényesülni kez­denek ; de a nemzet önvédelmi harczának elárulása után láttuk, hogy részint egy béke­pártnak, részint pedig a, fegyveres erőnek közre­működésével milyen szerencsétlenség követke­zett hazánkra. Ezért bármily kevesen vagyunk is számra nézve, nekünk függetlenségi párti képviselőknek kötelességünk figyelmeztetni a t. házat arra, hogy vegye tekintetbe, hogy itt egy felöl nem egyes pártoknak, hanem magának a képviselőháznak nagy többséggel két ízben is kifejezett óhajtása; más felől pedig az — elisme­rem helytelenül, de mégis törvényeink sze­rint megállapított — úgynevezett főrendiháznak határozata van a latban. (Nagy derültség, zaj, mozgás bal felöl és a középen.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Károlyi Gábor: Hát nem úgyneve­zett '? (Zaj.) Madarász József: Igenis » úgynevezett«, mert 1848-ban önmaguk felsőháznak nevezték magukat. ED azonban igen jól tudom, hogy az alkotmánynak és nemzeti szabadságnak ellen­ségei, akkor, midőn a nemzeti szabadság napja felkél, meglapulnak, és merevekké teszik magu­kat, mint a kígyók, (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) és a mint a reakcziónak ked­vező nap rájuk süt, azonnal megmarják a nem­zeti életet, a mely pedig őket megkímélte, a reá érdemteleneket. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon. Zaj jobb felöl.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Madarász József: Én azért szólalok fel, ájus 30-án, csütörtökön. g7 mert alkotmányunkkal és törvényeinkkel meg nem egyeztethetőnek tartom azt, hogy mikor alkotmányos, parlamenti, felelős kormány van, akkor — bár nem tagadom, joga van a fejede­lemnek mindenkit kihallgatnia — egy hívatlan csapat vegyüljön oda a nemzet óhajtásának meggátlására. (Igaz! Úgy van! a szélső balolda­lon.) Itt pedig ki kell fejeznem azt is, hogy átlá'hatja az egész ország, átláthatja a képviselő­ház, mennyire igaza volt az 1848 : III. törvényczikknek, melylyela nádor királyi helytar­tói hatalommal ruháztatott fel, hogy, mivel oly helyzetben van hazánk, hogy királya egyszer­smind más államnak császára is, a király távol­létében, mint királyi helytartó, ő intézze Magyar­ország ügyeit. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Madarász József: 0 ellensúlyozta legalább azon bécsi és római befolyásokat, — mert én mind a kettőt egyenlően veszedelmesnek tar­tom, — a melyek ellenében óhajtom most is megvédeni hazánk alkotmányát. Kötelességemnek tartottam tehát kifejezést adni megütközésemnek a fölött, hogy miképen van az, hogy az önök által 1867-ben létrehozott, és — a mint mondották, — örökké egyetértést és bizalmat gerjesztő megállapodásaik következ­tében, 1848. szellemének ellenére, a mely azt rendeli, hogy a magyar kormány székhelye Budapest legyen, most nem itt Budapesten, ha­nem Bécsben intéztetnek el Magyarország ügyei ? (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Megütközésemet kell kifejeznem a felett, hogy nincs a kormánynak annyi ereje és ha­talma, (Úgy van! \Úgy van! a hal-és szélsőbalon.) hojry oda menjen a királyhoz és megmondja: »Uram, királyom! (Halljuk ! Halljuk/) Az 1848-ibi alkotmány önállást biztosított e nemzetnek. E nemzet kétszer nyilatkozott e tárgyban kép­viselete által. Ha tehát ez ellen ellenvetésed van, vagy felvilágosításra van szükséged, jer ide, uram, Magyarországba, Budapestre, hallgasd meg a kit akarsz és azután intézkedjél«. De az már, uraim, önöktől, a szabadelvű párttól, mint többségtől függ, hogy figyelmeztessék a kormány­elnököt, hogy vessenek véget egyszer végre­valahára annak az Örökös fel- és leszaladgálás­nak. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha önök elhatározzák magukat a nemzeti ér­zület keresztülvitelére, álljanak is meg a mel­lett; de ne szaladgáljanak fel és le, (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) hanem támaszkodva a nemzet erejére, kérjék a királyt, jöjjön ide Magyarországra, és itt intézze el Magyarország ügyeit. Ezek azok, melyekkel belső meggyőző­désemet indokolni kötelességemnek tartottam. (Nagy zaj.)

Next

/
Thumbnails
Contents