Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-349
86 S^ 9 ' országos ülés 1894. barátom a kultuszminiszter ehhez való hozzájárulását kijelentette, méltóztassék egyszerűen elhalasztani úgy, a mint azt a kultuszminiszter úr javasolta, s ezzel — gondolom — ez a napirendi kérdés be volna fejezve. (Élénk helyeslés.) Ugron Gábor: T. ház! A t. igazságügyminisztet úr által előadottakat teljesen osztom. (Helyeslés.) Nem is szólaltam volna fel, ha erről az oldalról két oly megjegyzés nem ejtetik, a melylyel szemben kötelességemnek tartom ellenkező véleményemet kifejezni. (Halljuk! Halljuk,!) Eötvös Károly t. képviselőtársam felhozta azt, mintha Magyarország politikai életére a berlini nagykövet, főherczegek és főherczegnők is befolyást gyakorolnának. En bocsánatot kérek, t. ház, de ezt a megjegyzést nem fogadhatom e!, (Élénk helyeslés hal felöl.) mert azon szerencsés helyzetben vagyunk, .... (Zaj hal felöl. (Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek. Ugron Gábor: .... hogy Ausztriának és Magyarországnak berlini nagykövete magyar polgár, sőt a magyar törvényhozás egyik házának tagja. Neki tehát akár úgy, mint magyar honpolgárnak, akár pedig úgy, miut a törvényhozás egyik háza tagjának, a magyar politikai viszonyokkal foglalkozni jogában áll annélkú'l, hogy állítanám, hogy igaz a képviselő úrnak még azon megjegyzése is, hogy e kérdésben levő politikai körülményekbe ő tolakodó módon beleártotta volna magát. (Igaz! Úgy van! a halén szélső halóidalon.) Eötvös Károly: Minden hírlap ezt állítja (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Ugron Gábor: Másfelől, t. ház, mi, a kik Magyarország önállóságát és függetlenségét akarjak, (Zaj és derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) el sem tudjuk képzelni ezt az önálló Magyarországot másként, mint úgy, hogy az uralkodó ház tagjai a nemzet politikai közéletének szintén részét képezik. A mint én tudom, Magyarország uralkodó házának tagjai magyar honpolgárok, és ha azok ellen, kik a magyar törvényhozásnak is tagjai, a nemzetnek egyáltalán lehetett panasza, e panasz mindig csak az lehetett, hogy a nemzet érdekeivel és ügyeivel nem foglalkoztak, azok tekintetében kellő gondot ki nem fejtettek, de Magyarországon még megtámadva nem volt az uralkodó ház akármelyik íőherczege, — a mint hogy nem lehet ezért megtámadni a népgyűlés legutolsó polgárát sem, — hogy a magyarországi közügyekkel foglalkozik és a törvényhozás menetét figyelemmel kiséri. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Hogy az uralkodó ház, a mely mellettünk áll, nemzeti legyen : erre szükséges, hogy Magyarország közéletét, a magyar nemzetet megismerje és azt megniájus 8í)-án, csütörtökön. szeresse. Ezt pedig elérni nem tudjuk, ha ők azért, mert közéletünk iránt érdeklődéssel viseltetnek, innen a törvényhozás házából támadtatnak meg. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Eötvös Károly: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása tárg) ában kérek szót. T. képviselőtársamnak, ki most előttem felszólalt, egyéb fejtegetéseire nem reflektálok. De midőn azt állítja, hogy az uralkodó ház tagjai egyúttal a nemzetnek, a törvényhozás egy részének is tagjai, ha tehát ők az ország közügyeibe beavatkoznak, nem lehet ezen beavatkozás ellen kifogást tenni, miat a hogy nem lehet azok ellen, kik a népgyűléseken felszólalnak, sőt kívánni kell, hogy egyenesen beavatkozzanak és közügyeinkben részt vegyenek, — erre nézve teljes tisztelettel csak annyit jegyzek meg, hogy nem egy dolog az, a miről ő beszél és én beszélek. Az. uralkodó ház ezen tagjainak a közügyekben való részvétele igen is kívánatos, de nem a titkos kamarákban való részvétele. Tessék az uralkodó ház tagjainak az ország közügyeiben részt venni ott, — és kívánatos, hogy ott részt vegyenek, — a hol az alkotmány megengedi, sőt egyenesen megparancsolja. Ám a törvényhozás kebelében vegyenek részt; de akkor, mikor a nemzet és koronás királya között folynak a tárgyalások, mikor az alkotmányos kormány tárgyal a koronával, akkor nekik a titkos lépcsőkön felmenni és a korona fülébe suttogni nem szabad. Meszlény Lajos: Ez jó szövetséges! Eötvös Károly: Hogy nem szabad: bizonyítja e nemzet alkotmányának minden megírt és meg nem írt része, de hogy nem is czélszerű, sőt nemzetünkre nézve egyenesen veszedelmes, bizonyítják az 1848-iki események. (Igaz! Úgy van! a függetlenségi párt részéről.) Oda menjen a t. képviselő úr magyar közjogot tanulni. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselőházat, méltóztassanak annál a tárgynál maradni, a melyről szó van és ne méltóztassanak közjogi és egyházpolitikai vitákba bocsátkozni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Most itt arról van szó, hogy napirenden tartassék-e a törvényjavaslat, vagy elhalasztassék-e annak tárgyalása: igen, vagy nem? Kérem tehát a t. képvistlő urakat, méltóztassanak ennél a kérdésnél maradni. (Helyeslés.) Madarász József képviselő urat illeti a saó. (Halljuk ! Halljuk!) Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Arról van szó, hogy levétessék-e a javaslat a napirendről: igen, vagy nem. Bocsánatot kérek azonban a t. elnök úrtól és a t. háztól, azt, hogy miért akarjuk mi most ezen
