Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-349

S4 349. országos ülés 1894. május 30-án, csütörtökön. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság 646. sz. jelentése a közös függő adós­ság egy részének beváltásáról szóló 594. sz. törvényjavaslat tárgyában. Gr. Apponyi Albert kíván szólni. Gr. Apponyi Albert: T. ház! A napi­rendhez kívánok szólani. (Zaj jobb felöl. Közbe­kiáltások: Előadó? Halljuk! Halljuk!) Azt hi­szem, ha a t. elnök úr nekem a szót meg­adta, akkor a t. háznak sem lehet kifogása az ellen, hogy szóljak, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Gr. Apponyi Albert: Azt hiszem, t. ház, hogy a jelen törvényjavaslat önmagában véve oly fontos, és a maga általánosságában oly elsőrendű fontosságú valutarendezés ügyével áll kapcsolatban, annyira, hogy — nézetem szerint — alig volna helyes azt annak a miniszternek távollétében tárgyalni, (Úgy van! Úgy van!) a ki ezt az egész műveletet konczipiálta s annak vezetéséhen a főszerepet játszsza. Én tehát bátor vagyok indítványozni, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalását halaszszuk el akkorra, a mikor a pénzügyminiszter úr a háznak tárgyalásaiban részt vehet. (Általános helyeslés,) Elnök: Méltóztatik hozzájárulni? A vallás és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: T. ház! Én ugyan azt hi­szem, hogy az illető szakminiszter távollétében is lehet a törvényjavaslatot tárgyalni, a mint ez a múltban igen gyakran előfordult, ha az illető államtitkár jelen van, a ki azt képviseli, mint a hogy jelen van most is; de másrészt, ha a képviselőház egyik vagy másik oldaláról az az indítvány tétetik, hogy halasztassék el a tárgyalás, nsm lehet ez ellen semmi kifogásunk nekünk sem, hanem ez esetben, azt hiszem, leg­czéíszerfíbb volna az elnök urat felkérni, hogy a pénzügyminiszter úr hazatérte után vele egyet­értőleg intézkedjék a napirendre tűzés iránt. Ily értelemben vélném a kérdést elintézendőnek. (Helyeslés.) Elnök: Eötvös Károly képviselő úr kíván szólni. Eötvös Károly: T. ház ! Azon indítvány­hoz, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő­társam előterjesztett, magam is szívesen hozzá­járulok, mert a parlamentáris tárgyalások ter­mészetében van az, hogy oly nagyfontosságú törvényjavaslatnál, oly nagyfontosságú pénzügyi és közgazdasági kérdésnél, a minő itt szőnye­gen van, az illető szakminiszter távollétében a parlament ne tanácskozzék. De hozzájárulok a magam részéről azért is, mert nézetem szerint a tárgyalásjielkalasztását nemcsak ez a körül­mény indokolja egyedül, — noha önmagában ez is alkalmas az elhalasztást indokolni, — ha­nem indokolja az is, hogy bizonyos kabinet­válság természetű kérdések forognak ma sző­nyegen. Köztudomás szerint oly tárgyalások folynak a korona és kabinet között, a melyek, mondhatni — de általában a közfelfogások szerint is — politikailag válságos természetűek. Ezek a tárgyalások, t. ház, — lehetetlen tagadni, hiszen mindenki közvetlenül tanúságot tehet róla, de úgy hazánk egész sajtójában, mint a külföld sajtójában is visszatükröződik ez, — nagy nyug­talanságot idéztek fel és tartanak ébren nem­zetünkben. (Zaj bal felöl: Közbekiáltások: Az új­ságodban! Egy hang a szélsőbalon: Minden ma­gyar emberben! Egy hang bal felöl: A kormányi védik!) Bocsánatot kérek, nem arról van szó, tessék megvárni felszólalásom végét, hogy az ellenzéket vagy a kormányt védjük-e? Madarász József: Oh, nem! (Derültség.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Gr. Károly Gábor: Hisz mindenki nem védheti magukat. (Derültség.) Horánszky Nándor: Majd megvéd Ma­darász ! Gr. Károlyi Gábor: Bizony jobban is meg lennél védve, mint magad által! Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a felszólalót közbeszólásaikkal zavarni. (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: T. ház! A nemzet illeté­kes képviselete határozottan, erélyesen és követ­kezetesen kinyilvánította a maga akaratát, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) még pedig a maga olyan akaratát, mely a kormányéval és a korona előzetes elhatározásával teljes összhangzatban van; (Igás! Úgy van! jobb felől.) kinyilvánította akaratát egy oly tisztán belügyi és politikai kérdésben, (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) a mely kérdésben a múlt időkben egyes leg­kisebb egyházak is akadály nélkül intézked­hettek önállólag a maguk híveire nézve; most a nemzet ezen ünnepélyes akaratával szemben, mely — ismétlem — egybehangzik a kor­mányéval, ismétlem, egybehangzik a korona előzetes elhatározásával. . . (Igaz! Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) Ugron Zoltán: A kormány erkölcsi tá­mogatása ! (Zaj a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Hisz ha tudnám, hogy a t. képviselő úr tudja, hogy mit mond, akkor majd felelnék. (Derültség a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor : Magyarázza ki! Eötvös Károly: . . . Most ezen illetékes képviseletnek ezen ünnepélyesen, határozottan, erélyesen és ismételten nyilvánított akaratának megvalósítása előtt akadályok, nagy, fontos, súlyos, közjogiaknak látszó akadályok állanak. Ez akadályok természetének vizsgálatába most nem bocsátkozhatunk, e tekintetben most

Next

/
Thumbnails
Contents