Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-348
348. országos ülés 18M. inájns 26-áu, szojnbatou. 75 melyek építése egy millió forintot meghaladó összeget vesznek igénybe. Ha ezeket az évek hosszabb során építjük, akkor nem igen érünk czélt, azért ezen munkák a ionnal végrehajtatnak, hogy ilykép felszabadulván bizonyos összegek, hozzá lehessen fogni más állomásoknak szintén szükséges kibővítéséhez. Kellő figyelemmel leszek a kecskeméti állomás kibővítésére is, de a sorrend megállapítását attól kell függővé tennem, hogy mely munkáknak végrehajtása mutatkozik általános forgalmi érdekekből a legszükségesebbnek és a legsürgősebbnek. Kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani, t. ház? Ha senkisem, a vitát bezárom. A kérdés az, t. ház, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? Különben azt meg sem méltóztattak támadni, és így, gondolom, kimondhatom, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a lészletes tárgyalás alapjául a t. ház elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (ol vassá a czimet, továbbá a 1—3. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: T. ház! E törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben is le lévén tárgyalva, méltóztatnak hozzájárulni, hogy annak harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzessék ki, (Helyeslés.) Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság 649. számú jelentése: »a fő- és szék városi Újépület, a Károly-, József- és Flórián laktanya és a Gellérthegyi erőd értékesítésélők szóló 636. számú törvényjavaslat tárgyában. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául olvasottnak tekintessék? (Igen!) Olvasottnak tekintetvén, az előadó úr fog szólani. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottság ezen törvényjavaslatot egyhangúlag magáévá tette, és ezen egyhangú megítélésnek felelek meg, midőn helyen is kifejezést adok annak az (dismerésnek, mely a kormányelnök urat ezen, hosszú évek óta vajúdó, rendkívül komplikált ügynek szerencsés megoldásáért megilleti. (Zajos éljenzés a jobboldalon.) A pénzügyi bizottság abban a meggyőződésben volt, hogy, ha ezen ügy a főváros és minden érdekelt tényező részéről ugyanannyi körültekintéssel és kitartással kereszríílvitetik, mint a milyen erelylyel és gyakorlatias felfogással az a miniszterelnök úr által kezdeményeztetett, akkor ezen törvényjavas latnak törvényerőre emelkedése kiindulási pontja lesz a főváros fejlődésében egy oly korszaknak, mely nemcsak városrendezési szempontból emlékezetes, de mely hosszú éveken át a fővárosi ipart foglalkoztatni, és az egész forgalomnak nagy lendületet adni fog. Erre való tekintettel csak helyeselni lehet azt, hogy ezen nagyszabású munkák keresztülvitelére hosszabb időtartam vétetik kilátásba, és hogy a munkáknak legnagyobb része c^ak a kiállítás utáni időben fog végrehajtatni. Ha ez másképen történnék, akkor könnyen beállhatna az az eset, hogy mindazok a körök, melyek ezen nagy műveletnél közreműködnek, a közeledő évek alatt munkával túlterhelve lennének, azután pedig, a kiállítás utáni időben bizonyos pangás állana be. A jelen törvényjavaslat e részben azonban mindenkinek azt a megnyugvást nyújthatja, hogy ha csak rendkívül kedvezőtlen körülmények be nem következnek, akkor a fővárosban a jövedelmező munkának az a bősége, melyet most észlelhetni, a kiállítás után sem fog megszűnni. Úgy, a mint a törvényjavaslat előttünk áll, az új dunai hidak építésével, és a kiállítási munkálatokkal együtt egy nagyszabású, körülbelül egy évtizedet felölelő programmot nyújt, mely a hazai munkát a legérdekesebb és leghálásabb, a maguk nemében nagyszerű problémáknak egész sorozata elé állítja. Ha mindezeket, mint egy egységes konczepeziót veszszük tekintetbe, akkor előttünk a jövendő fővárosnak egy oly képe fog kitárulni, melyet nemcsak Budapest -közönsége, de az egész ország örömmel és méltó büszkeséggel fog szemlélhetni. (Élénk helyeslés.) A mi magát a törvényjavaslatot illeti, csak azt kívánom kiemelni, minthogy ez a pénzügyminiszter úr konezepeziójának egyik legszerencsésebb része, hogy ezen transzakezió keresztülvitele sem az államra, sem a fővárosra tetemesebb áldozatot nem ró, a mellett pedig a katonai igényeknek jobban fog megfelelni a tervezett berendezés, mint a jelenlegi állapot. Az állam tulajdonképen csak közvetíti az egész tranzakeziót s bizonyos tekintetben ennek bankárja lesz, a mennyiben a pénztári készletekből a müvelet keresztülvitelére szükséges összegeket előlegezi. A főváros a maga részéről abba a helyzetbe fog jutni, hogy egj régen érzett kívánságot megvalósíthasson, a mennyiben ezután az egész adminisztráczió, mely most a legkülönfélébb helyeken szétszórva van, a jelenlegi Károly kaszárnya helyiségeiben fog összpontosíttatni. A katonaság pedig a városun kivűl új, a mai igényeknek jobban megfelelő, és az eddigieknél egészségesebb kaszárnyákban lesz elhelyezhető. Ez, dióhéjba szorítva, a törvényjavaslat első részének tartalma. 10"
