Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-347

fi2 347. orsü&gos ülés 189Í. inájuB 25-én, pénteken. mat, épen a gyakorlati életből merítem érveimet. A törvényjavaslat előkészítésénél és megállapításánál, ha azt a képviselőházban viták előzték meg, az ezen viták alkalmával felhozott körülményekkel számolni, azt hiszem, nem hiba, sőt ez a kormány és a bizottság részéről kötelesség. Ezzel számolt e javaslat a jelen esetben is. A házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalása során épen fel lett említve az a körülmény, hogy a házasság megkötésénél való közreműködés tekintetében egyes közegek, kik különben az anyakönyvvezetői teendőket elvégezhetik, és erre nézve garancziát képesek nyújtani, talán nem nyújthatnának e tekintetben megfelelő biztosítékot. A javaslat abból indái ki, hogy még ezen aggályokkal is számolni kell, és a kötelező polgári házasság intézményét már életbeléptetésének időszakában is oly biztosítékokkal kell körűivenni, a melyekről más országokban tudtommal egyáltalában nem gondoskodtak, és a házasság megkötésénél való közreműködésnél a közegek képesítése tekintetében azokat a személyes biztosítékokat nem keresték. Ez volt az indító ok, mely arra birta úgy a bizottságot, midőn ezt elfogadta, mint a minisztert, a mikor azt a javaslatba beiktattatni kérte, hogy a kivételesen nagyobb kerületek alakítása e ezélból engedtessék meg. Maga a törvényhozás, úgyszólván, óvintézkedéseket iktat a törvénybe, midőn kimondja, hogy ott, ahol a helyi körülmények, vagy személyi viszonyok meg nem engedik, vagy ezélszerünek nem mutatják, ezen funkeziók egyesíttessenek, ott a szétválasztás megtörténjék. Vájjon több kerületnek ily egyesítése folytán egy házassági anyakönyvi kerületnél beállnak-e azok a bajok és veszélyek, a melyekre a képviselő úr utalt? Az élet tapasztalatai mást mutatnak, mert ki van zárva azon eshetőség, hogy 20 község kapcsoltassák öszsze e ezélból egy anyakönyvi kerületté. (Egy hang a szélsőbalon: Mondjuk, tíz!) Tíz sem, a maximum 5—6 község. Átlag tehát 4—5.000, legfeljebb 6.000 ember képezne egy házasságkötési anyakönyvi kerületet, a melyben a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint évenkint 40—50 házasságkötés történik. Ilyen körülmények között merőben túlzottnak mondhatók azon állítások, hogy az egyének olyan teherrel rovatnak meg, hogy a helyett, hogy rendes házasságot kötnének, inkább vadházasságban fognak élni, mert az intézkedés kivételes, és nem arra vonatkozik, hogy az anyakönyvi kerületek szabály szerint összekapcsoltatnak oly ezélból, hogy egy házasságkötési kerületté alakíttassanak, hanem annak a 4.900 anyakönyvi kerületnek csak egy kis hányada fog az életbeléptetéskor összekapcsoltatni. De maga az intézkedés ne állandó természetű legyen, hanem abban a perezben, a melyben a közeg kellő garancziát képes nyújtani, meg fog szüntettetni, s akkor meg fog bizatni az illető anyakönyvvezető ezen funkeziónak elvégzésével, így tehát az intézmény érdekében szükségesnek tartom, hogy a törvényhozás számolva mindezen körülményekkel, adja meg a belügyminiszternek azt a lehetőséget, hogy teremtsö meg a szükséges garancziákat, hogy ezen intézmény életbeléptetésének első idejében is képes legyen jól és megbízhatóan fankczionálni. Ezen okból kérem a szakasz szövegének változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy a módosítás felolvastassák? (Nem!) Ha nem, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 5. §-t eredeti szövegében elfogadni: igen, vagy nem, szemben a Madarász Imre képviselő úr által beadott módosítással? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik az 5. §-t eredeti szövegében fogadják el a Madarász Imre képviselő úr módosításával szemben, szíveskedjenek felállani. {Megtörténik.) A ház többsége elfogadja és így az 5. §-ra nézve beadott módosítás elesik. Folytatjuk a tanácskozást a 7. §-nál. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 7. és 8. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak, olvassa a 9. §-t). Hock János jegyző: Veres József! Veres József: T. ház! A polgári házasságról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál igen sokszor hallottuk azon aggodalmat, hogy az intézményt nem lehet életbe léptetni, mert alkalmas egyének nem találhatók kellő számmal. A rossz végrehajtás a legjobb intézkedést is tönkreteheti, hogy tehát e javaslatot jól lehessen végrehajtani, bátorkodom javasolni a 9. §. kihagyását. Nem ismerem ugyan az ország minden vidékét, de azt hiszem, hogy különösen a nemzetiségeklakta vidékeken elég megbízható és szakképzett egyént sem kinevezés, sem választás utján nem lehet majd találni. Csak könnyebbségére szolgálna tehát az államnak, ha mennél többek közül választhatna. Már pedig, ha kihagyjuk a lelkészeket, igen megnehezítjük a törvény végrehajtását. A lelkészek eddig is vezettek anyakönyvet, egyházi czélra ezután is fognak vezetni, erre szakszerű tanúlmánynyal elő vannak készítve és nemcsak az anyakönyvvezetés, hanem az általános műveltség tekintetében is képzettebbek, mint a kiket a 8. §. erre képeseknek itél. Hogy mennyire igazam van e kívánságommal, arra nézve hivatkozom a törvényjavaslat előkészítési stádiumára. Hisz eleinte úgy tervezték, hogy az állami anyakönyvvezetést csak