Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-346
34tí. országos ölés 1894. a päp a keresztség szentségét nem oszthatja annak, ki születési bizonylatot nem hoz. De minő jogon is követelnék ezt? Hiszen el akarják választani az államot az egyháztól, akkor pedig az államnak a maga lábán kell járnia. Vagy a szülésznőtől akarják a bejelentést követelni? Hát abban a falusi szülésznőben van annyi intelligenczia, hogy lehessen tőle köve telni minden egyes eset bejelentését? A mai viszonyok között az én véleményem síz, hogy csakis akkor lehet vinni az állami anyakönyveket, ha azok vezetését is a lelkészekre bízzuk. Ma a nép elég vallásos érMletű, hogy elviszi gyermekeit keresztelni, és akkor annak a papisak ; lkídma nyílik személyesen látni azt, a kit anyakönyvez, tudomást szerezni nemének azonosságáról és mindezeket személyes tapasztalata alapján bevezetni. A törvény értelmében az atya menjen el bejelenteni az anya könyvvezetőnek pusztán a születést, ez azt beírja, a nélkül, hogy tudná, igaz-e vagy nem, és a bejegyzés helyességeért felelős. Ma a nép kötelességének tartja, s ezt a kötelességet el nem mulasztja senki, hogy gyermekét megkereszteltesse. Ezt belátja s beleélte magát abbeli kötelességébe, hogy gyermekét a keresztény egyházba felvétesse. De azt a kötelességét még sokáig nem fogja megérteni, hogy a polgári anyakönyvvezetőnek is bejelentse. Egyes okoskodók azt fogják nekik mondani, hogy az a kötelezettség azért van, hogy az állam katonának vihesse a gyermeket, a mit különben most is tesz. Sakkor igen sokan, minthogy nem akarják gyermekeiket katonáknak nevelni, ez okból el fogják mulasztani a bejelentést. Ezért szükségesek a büntető határozatok ebben a törvényjavaslatban. Épen abban van a nagy előnye az egyházi anyakönyveknek, t. ház, hogy azoknak nincsen szükségük erre a büntetésre, és ez igen nagy előny. Azok funkczionálnak minden büntető szankczió nélkül, teljese.! simán és biztosan, és ezen az utón egyetlen egy újoncz sem szökik meg a véradó lerovása elöl. Azt se tessék szem elől téveszteni, hogy az a pap ellenőriztetik a keresztelésnél, mert a legszegényebb gyermek keresztelésénél is ott van két tanú: a keresztapa, vagy keresztanya és a templomszolga. És magánál az anyakönyvbe való bejegyzésnél is odaírja a keresztatya és keresztanya nevét, és gyakran ezek is tanúskodhatnak ennek megtörténtéről. Már most méltóztassék feltenni, hogy az illető elmegy az ötödik faluba és a bejelentést megteszi; az anyakönyvvezető vagy bejegyzi vagy nem, vagy pedig helytelenül írja be. Midőn aztán egy idő múlva kiderül a tévedés, az . május 23-án, szerdán. 43 anyakönyvvezető a legtöbb esetben a fzülőre fogja tolni a hibát, a ki neki a bejelentést megtette ugyan, de azt az anyakönyvvezető el fogja tagadni. Erre már most, t. ház, azt fogják ellenvetni, hogy hisz ott vannak az anyakönyvi felügyelők. Hogyan fogják ezek gyakorolni a felügyeletet egyedül helyes módon? Úgy, hogy elmennek a paphoz, kikölcsönzik tőle az ezentúl is vezetendő egyházi matrikulákat, ezeket összehasonlítják a polgári anyakönyvekkel és ezen egyházi matrikulákat fogják hiteleseknek tekinteni. Kérdem már most, t. ház hogyan fogja ez dokumentálni az állam fölényét az egyház felett, s mennyire fogja ez öregbíteni s emelni az államnak annyira féltett tekintélyét az egyházzal szemben? De egyre alkalmas lesz ez, t. ház, arra, hogy a büntetéseknek egy egész záporesőjét zuhogtassa azokra a nemtudásból vétő szegény emberekre azon esetben, ha ezt a korteskedés igényli, mert ezek a felügyelők nem lesznek egyebek, mint megyei főkortesek. Ezek akkor fogják konstatálni a hibákat, ha a pártérdek úgy kívánja, s viszont el fogják simítani és el fogják hallgatni, ha a pártérdek az ellenkezőt kívánja. Még csak egyetlen egy szempontot akarok a t. ház elé terjeszteni. A javaslatban határozottan a szegény vidékek szegény lakosságára sokkal nagyobb fáradtság és sokkal nagyobb költség van ráróva, mint a gazdagabb, a vagyonosabb városiakra, mert a szegényebb vidék lakója a paphoz elmegy, a mint azt Ragályi t. barátom itt kifejtette, mert kereszteltetni fogja akarni a gyermekét. Ha már most elmegy a harmadik faluba a paphoz, el kell mennie az ellenkező irányban fekvő ötödik faluba, hogy felkeresse az anyakönyvvezetőt, míg a gazdagabb városnak gazdagabb lakója ott találja helyben a papot, ott találja helyben az anyakönyvvezetőt. (Úgy van! bal felől.) Ez az intézkedés itt, t. ház, nem egyébb, mint a modern életben annyira hangoztatott progresszív adóztatásnak teljes, diametrális ellentéte, az az eljárás, a mely most minden intézkedésünkben divik: a szegényt teljesen agyonnyomni és a gazdagot felszabadítani a tehertől, és ezért, valamint a kifejtett indokokból nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés bal felől.) Bartók Lajos jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Az a körülmény, hogy a t. bizottsági előadó úr, bár engem meg nem nevezve, és a belügyminiszter úr meg is nevezve, mind a ketten nagyrészt az általam használt érvekkel foglalkoztak, t. i. azokkal az érvekkel, a melyeket «*
