Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-346
346. országos ülés 1894. május 28 -áiij szerdán* 37 az egyházpolitikai javaslatok sorsa iránt, az illiberális és ultramontán, nagyon természetes, hogy a kevesebb erkölcsi bátorsággal biró vidéki úri emberek nem akartak magukról elmaradásuk által dokumentálni, hogy illiberálisok, és inkább megjelentek azokon a vármegyei gyűléseken. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Vajay István: Úgy van! ügy van! (Derültség a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Ragályi Lajos: Egy másik eleme a vármegyei felvonulóknak, ha talán nem is nagy számban, de legalább kis részében oly egyénekből állott, a kik azon krónikás adomát juttatják eszembe, mikor a fejedelem egy nagy körutat tett az országban, s egy falusi bíró szintén megjelenvén a cercle alkalmával, kegyesen kérdést intézett hozzá a fejedelem, hogy milyen messzire lakik azon helytől, a hol a fogadtatás volt. A kérdezett igen nagyszámú mértföldeket említvén, azt mondotta a fejedelem, szép, hogy olyan messziről eljött, mire a bíró egész naivsággal azt felelte: Kérem, ha beparancsolják az embert, messzebbről is el kell jönni. (Derültség a baloldalon.) A fővárosban felvonultak között ezen elemeken kívííl voltak — bár szintén megengedem — kis mértékben, de kétségtelenül oly elemek is, a melylyek nem találták kellemetlennek, hogy a fővárosban eltöltőének 2—3 napot másnak a költségén. (Derültség bal felől.) Bármennyire tagadásba vétetett ez annak idején a kormánypadokról, én a saját szemeimmel láttam, — és az ember, a míg hipnotizálva nincs, annak, a mit a saját szemeivel lát, mégis csak hisz, — egy épen abban az időben itt tartott szinészkongresszusra utazott szinészpár nevére kiállított jegyet, a melyen az volt: »Ezen jegy előmutatoja jogot nyer a liberális nagygyűlésre megrendelt külön vonaton ingyen Budapestre utazni.« (Derültség bal felöl. Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Akárhogyan történt is, t. ház, tény az, hogy ezen felvonulások a kívánatos ezélnak megfeleltek, s hogy azoknak a száma, a kik ezentúl már csakugyan lelkesedni kezdtek az egyházpolitikai javaslatokért, és csakugyan elhitték, hogy ezen javaslatok a, nemzeti közvélemény követelményeit képezik, ezen felvonulások által tényleg megszaporodott. Azonban t. ház, mint a francziák mondják: l'appétit vient en mangeant, miután már igen sok ember volt szuggerálva, a hipnotizőrök elhatározták, hogy mindenkit szuggerálni kell, s miután a független sajtónak szabad fuvallata a legnagyobb mértékben akadályozta működésüket, elhatározták, hogy megvásárolják az összes ellenzéki lapokat, hogy így teljesen lehetetlenné tegyék az ellenkező nézeteknek' a közönség fülébe jutását, hogy az így aztán ne hallhasson egyebet, mint azt az örökké egyforma dallamot, mely a kormány dicsőségét és a javaslatok feltétlen szükségességét zengi. (Igaz! Úgy van! bal felöl. Ellenmondás jobb felöl) Félreértések kikerülése végett megjegyzem, hogy én nem állítom, hogy ezen lapvásárlás iránti elhatározás a kormány kebeléből indult volna; szívesen tudomásul veszem azt, hogy a kormányelnök úr nem is inicziálta ezen lapvásárlásokat, sőt egész határozottsággal nyilatkozott itt a részben, hogy elutasított magától minden előzetes közösséget, és nem engedte meg, hogy rá hivatkozás történjék a lapvásárlásoknál. Mindezek daczára azonban szabad legyen közbevetőleg megjegyeznem, hogy a kormányelnök úr nyilatkozatát kifogásolhatónak vagyok bátor találni, mert nekem az a véleményem, t. ház, hogy oly eljárásnak, mely a közmorált a legszigorúbb felfogás mellett is csak a legtávolabbról is érintheti, nem szabad védelmére kelni a kormányszékből, s különösen a miniszterelnöki székből. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A ki pedig elolvassa a miniszterelnök úrnak ezen kérdésben tett nyilatkozatát, az kénytelen nekem konczedálni azt, hogy azt a fáradtságot vette magának, hogy a lapvásárlók eljárását ezen kérdésben megvédje. (Igaz! Úgy van! bal felöl) Mert, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) én nagy örömmel veszem tudomásul, hogy ezen Haas, Deu'sch, Bioch és Brandenburg stb. urak, kiknek keze s pénze ebben a nem épen szép játékban benne vannak, . . . Molnár Béla: Ez a ház elé tartozik? Ragályi Lajos: . . . nem tartoznak a miniszterelnök úr azon politikai barátai közé, a kikkel szemben fentartotta magának azon jogot, hogy esetleg idővel a szükséghez képest pénzüket lapvásárlásra igénybe vehesse. De én azt tartom, hogy a kormány, melynek első sorban a közerkölcsiség politikai őrzőjeként kell szerepelnie, egyáltalán a legcsekélyebb mértékben sem mentegethet hasonló eljárást. Mert abban igaza van a t. miniszterelnök úrnak, hogy abszolúte semmi erkölcsileg kifogásolható nincs abban, ha valaki lapot alapít, vagy vásárol, joga van ehhez egyesnek épúgy, mint pártn.ik, sőt én is azon nézetben vagyok, hogy ez egy pártnak nemcsak joga, de kötelessége is, mert ez egy eszköz, a melylyel a pártvezér híveivel az összeköttetést fentarthatja és eszméit terjesztheti. De ha elfogadható is az a tétel, hogy lapokat vásárolni szabad, mert a kinek pénze van, tehet vele, a mit akar, én hozzáteszem, hogy ezen »tehet a pénzével, a mit akar«-nak határai vannak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.)
