Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

34£. országos ülés 1894. május 23-án, szerdán. 5í az unitáriusoknak 100 és néhány, az izraelitáknak pedig 700—800 körül, tehát összesen 11 — 12000 között van ma az anyakönyvvezetők száma. Mivel az egyes vallásfelekezetek, különösen a kisebbek, nem az egész országra terjednek ki, hanem egyes helyeken csoportokban laknak, nagyon nehéz állítani, hogy 4800—4900 anyakönyvvezető könnyebben volna hozzáférhető, mint a jelenlegi 11 —12 ezer. Még egy másik oldala is van ennek a dolognak, t. ház, melyre a t. miniszter úr nem reflektál, és ez az, hogy az anyakönyvvezetési teendők több helyen el lesznek választva, a mi kétségtelenül nehezíteni fogja a hozzáférhetőséget. Lesznek ugyanis anyakönyvvezetők, kik a házasságkötést nem anyakönyvezik, a mi a publikumra még nagyobb fáradtságot ró. A t. miniszter úr is érezte argumentäcziójának hézagosságát, mert azt mondotta, — nem olvasom fel beszéde e részét, de körülbelül azt mondotta, — hogy azt hiszi, bogy a helyzet nem fog rosszabb lenni, vagy csak kevéssé fog rosszabb lenni az állami anyakönyvek behozatala után. Hát én ezzel szemben azt állítom, — és ezt igazolni is fogom, — hogy sok tekintetben, de különösen a kényelem szempontjából — mert most erről van szó — a helyzet a nagyközönségre nézve igenis sokkal rosszabb lesz. Mert méltóztassék figyelembe venni, hogy a közönség ma az anyakönyvvezetőt minden anyakönyvvezetési funkczióra egy helyben találja, míg az anyakönyvek államosítása után, ha e javaslatból törvény lesz, mint ép jeleztem, a helyzet megváltozik, különösen azért is, mert akkor sem fog elesni szüksége annak, hogy a közönség a lelkészt felkeresse. Vannak ugyanis bizonyos vallási szertartások, melyek okvetlenül elvégzendők. Ilyenek a keresztelés, a temetés, az egyházi áldás a házasságkötésnél, a mit pedig a miniszter úr sem óhajt mellőztetni, mert nem volna az állam érdekében a vallásos érzület és ez által a közerkölcsiségnek meglazítása, azért az állam szempontjából nagyon kívánatos, hogy az egyes egyházak hívői egyházaikhoz és külön egyházi szertartásaikhoz ragaszkodjanak. Ha tehát nem akarja a t. miniszter úr, hogy ezen funkcziók mellőztessenek, a mint a javaslat indokolásában benne is van, hogy ez egyenesen óhajtandó is épúgy, mint a kötelező polgári házasságról szóló javaslat indokolásában is kifejezést nyert ezen óhajtás és jeleztetett, hogy a végrehajtási utasításokban a kormány intézkedni fog, hogy lehetőleg biztosíttassák a házasság egyházi megkötése is. Már most valahányszor nem lesznek egy helyben az anyakönyvvezető lelkész, — a KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIX KÖTET • mi pedig sokszor meg fog történni, — akkor a I szegény érdekelt fél kétszer fárasztatik, kétszer zaklattatik és kétszer kell utaznia. Először el kell mennie a lelkészhez, azután pedig az anyakönyvvezetőhöz, és attól félek, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat abban fogja hagyni, még pedig abban fogja hagyni ott is, a hol mindkettőt meg fogja találni egy helyen. Megmondom, miért. Azért, mert a nép műveltségi foka nem oly magas, hogy minden, ilyen komplikált törvénynyel megismerkedjék. Megszokta, hogy a papjánál jelentkezzék temetés, vagy keresztelés végett, és így azt fogja gondolni ezután is, hogy eleget tett kötelességének, és nem fog jelentkezni az anyakönyvvezetőnél. És, hogy ez a/, aggodalom nem egészen alaptalan, igazolja Olaszország példája, a hol legújabban az igazságügyi tanácsban nagymérvű panaszok emeltettek, és tanácskozások folynak az iránt, miként szoktassák el a népet attól, hogy egyedül csak a lelkésznél jelentkezzék, mivel épeu a jogrend szempontjából a családi státus megállapítása tekintetében — a mi pedig vagyoni szempontból is messze kiható fontossággal bír — igen nagy zűrzavarok keletkeztek. Nem vonható tehát kétségbe, t. ház, hogy ehhez hasonló bajok az állami anyakönyvvezetés mellett nálunk is könnyen elő fognak fordulni. De, t. ház, a nemzeti egység megalkotása szempontjából em várhatok részemről ettől a javaslattól, a mint ennek életbeléptetése kontemplálva van, valami nagy, üdvös eredményt. Azt már más alkalommal kifejtettem, s nem akarom ismételni, hogy a nemzeti egység megteremtésének sokkal hathatósabb eszközei vannak a nemzeti nevelés terén és egyéb tereken, és azt, a mit az anyakönyvvezetés belkezeiésében a nemzeti egység szempontjából elérhetünk az államnyelv érvényesülése tekintetében, arra is utaltam már más alkalommal, és kifejtettem, hogy ez a mai auyakönyvvezetés mellett is elérhető. Én azonban, t. ház, nemcsak nem várok ez irányban fokozottabb eredményt ettől a javaslattól, hanem egyenesen annak káros visszahatásaitól félek. Káros visszahatásaitól félek pedig azért, mert az a törvényjavaslat arról gondoskodik ugyan, hogy kik vezessék ezentúl az anyakönyveket, de nem veszi figyelembe, hogy számos szegény pap épen a nemzetiségi vidékeken a megélhetés feltételeit veszti el az által, ha elesnek azon jövedelmektől, melyeket az anyakönyvvezetés után élveztek. (Az elnöki széket b. Bánffy Dezső foglalja el.) Már most kérdem én, t, ház, ha az a pap, a kiben az állam iránti ellenséges indulat, vagy az arra való hajlam megvan, azt látja, hogy az állam exisztencziájában támadja meg, vájjon barátsá5