Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

Sr 34fi. országos ülés 1894. május 33-án, szerdán. mely az állami anyakönyvnek intézményére megkívántatik, de kételkedik azon, vájjon az egyes vidékeken, nincs-e deficzit és lehetséges-e a közigazgatási reform megalkotása előtt az egyes vidékek deficzitjét más vidékek fölöslegéből fedezni«, — azt mondja, »hogyha ebből indulunk ki, nem látom át, miért nem fedezhető egyes vidékek értelmiségének deficzitje ezen törvény keretében más vidékek intelligencziájának fölöslegéből«. Én megmondom, miért nem áll ez a feltevés. Azért nem, mert elegendő képzettségű egyéneknek messzebb vidékre való áttelepítése a csekély fizetés és az állás ideiglenes minősége mellett, melytől bármikor fegyelmi eljárás nélkül megfosztható az illető, nem igen lesz keresztülvihető, mert a legjobb esetben sem tarthat megbízatása tovább, mint csak addig, a meddig a közigazgatás űjjászerveztetik, mert akkor, remélem, nem akar a t. miniszter úr külön anyakönyvvezetőket fentartani, hanem ezen feladatot is belevonja a közigazgatási szervezet körébe. Azt mondja továbbá a t. miniszter úr: »Azt hiszem, hogy az állam jobban vezetheti az anyakönyveket, mint a felekezetek.« Elméletileg ez kétségtelenül úgy áll. Az állam sokkal nagyobb szervezet és sokkal nagyobb eszközök felett rendelkezik, mint a felekezetek, csakhogy ezen kérdés nem az abstrakt theoria szempontjából, hanem a gyakorlati élet alakulása szerint döntendő el; már pedig e részben nem egészen alaposan hivatkozik a t. miniszter úr Angliára, mert Angliában a viszonyok sokkal kifejlettebbek, konszolidáltabbak és egészen mások, mintsem a mieink. És, t. ház, nem is várható, hogy ezen helyzetben a közigazgatás újjászervezéséig lényeges változás állhasson be. Konczedálom a t. miniszter úrnak, hogy az állami közigazgatás behozatalával sem fogna rögtön az anyakönyvvezetés egész tökéletességgel fungálni. Mert hiszen kell egy bizonyos begyakorlás, iskolázás; de nem is mondta azt senki, hogy okvetlenül rögtön együttesen kell életbe léptetni az anyakönyvvezetést a közigazgatás új szervezetével. Lehet ezt fokozatosan is eszközölni, s itt csak azon határidőt jelölte meg Kovács Albert képviselőtársam, a melynél előbb t. i. a közigazgatás újjászervezése előtt semmiesetre sem léptethető, legalább a czélnak megfelelően életbe az állami anyakönyvvezetés; de azt nem mondta senki, hogy rögtön, azonnal minden átmenet, kellő előzetes intézkedések és beiskolázás nélkül kell az állami anyakönyvvezetést behozni. De hiszen elismerte maga a miniszter úr is, hogy az anyakönyvek államosításával szemben ez idő szerint sokkal nagyobb, sokkal több nehézség forog fenn, mint ha az államosítás csak a közigazgatás újjászervezése után eszközöltetnék. De azzal akarja eljárását mentegetni a t. miniszter úr beszéde végén: »Csak azzal akarom zárni szavaimat, hogy igenis elismerem, hogy az állami anyakönyvek behozatala, ennek az institucziónak nálunk való meghonosítása nehézségekkel fog járni « Mondja továbbá: »l)e hol van reform ezen a világon ? és különösen nagy reform, t. ház, melyet nehézségek leküzdése nélkül életbe lehetne léptetni.« Bölcs szavak, tiszta igazság, hogy nagy reformokat nehézségek nélkül nem lehet életbe léptetni. Általánosságban így van. Hanem hogyan van a konkrét esetben ? Tessék a különböztetest megtenni Mert mikor maga a miniszter úr elismeri, hogy nehézségek vannak, de azok nagy része kellő előkészítés, előfeltételek létesítésével, jelesül a közigazgatás újjászervezésével elháríthatok, vagy nagymértékben csökkenthetők volnának, méltán kérdhetem: vájjon igazán bölcs politika e, helyes, czélszerű és okszerű-e eloáliani ezen reformmal akkor, midőn még sokkal nagyobb nehézségek állanak útjában, mint akkor, midőn majd azon nehézségek el lesznek hárítva, vagy legalább lényegesen csökkentetni fognak, és azután alkotni ily körülmények között provizóriumot, mert akárhogyan akarja kétségbe vonni a miniszter úr, hogy ez nem provizórium lesz, mégis azt gondolom, el kell ismernie, hogy a mint a közigazgatás újjászervezése bekövetkezik, az állami anyakönyvvezetés is a közigazgatás szervezetébe fog teljesen befoglaltatni, tehát a különleges, nem a hivatalnoki szervezet körébe tartozó anyakönyvvezetés egészen meg fog szűnni, minélfogva ez irányban jelenleg mindenesetre csak egy provizórium és nem végleges reform létesíttetik. (Igaz ! Úgy van! Helyeslés bal felől.) A t. miniszter úr utal továbbá arra is, hogy az állami anyakönyvek behozása után az anyakönyvek funkcziója a nagy közönségre is könynyebbé, kényelmesebbé és hozzáférhetőbbé fog tétetni. Mert azt mondja, ámbár a felekezeti anyakönyvvezetők száma együtt véve sokkal nagyobb, mint lesz az államiaké, bár mindenütt számokat nem idézett, pusztán csak a katholikus anyakönyvekre vonatkozólag, de mivel az egyes felekezetek anyakönyvvezetői csekélyebb számban vannak, mint lesznek az állami anyakönyvvezetők, ennek következtében könnyebben lesz elvégezhető a funkczió, és kényelmesebben hozzáférhető az anyakönyvvezető. Körülbelül 4800—4900 anyakönyvvezető kinevezése terveztetik. Ezzel szemben a katholikusoknak van 3100 és egynéhány anyakönyvvezetőjük, a görög-katholikusoknak 2000 körül. a görög keletieknek 2300—2500 között, az ágostaiaknak 900, a helvéteknek 2000 körül,