Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

346. országos ülés 1894. május 23-án, szerdán. g •[ hogy az e padokról elhangzott támadásokkal szemben a javaslat mellett bár csak egy tagja is lándzsát törjön, átengedte a védelmet tisztán a t. belügyminiszter úrnak, ki azt a maga szempontjából megvédelmezni meg is kísérelte. De a mint ebből azt következtetem, liogy a t. túloldal nem veszi ezt a tárgyalást komolyan, úgy mi, ellenzék, ha már napirendre tűzetett a javaslat, nem osztjuk ezt a felfogást, nekünk a javaslattal komolyan foglalkoznunk kell, azt komolyan bírálat alá kell vennünk és aggályainkat e körülményre való tekintet nélkül a t. ház elé kell juttatnunk. (Helyeslés bal felől. Az elnöki széket Perczsl Dezső alelnök foglalja el.) Ez késztet a felszólalásra, t. ház. Áttérve magára a javaslatra, az államnak mindenesetre megvan a joga az anyakönyvvezetést államosítani, ez egy oldalról sem vonatott kétségbe, ez tehát minden kétségen kívül áll. Hiszen a mostani anyakönyvvezetők is, a mennyiben az anyakönyveket az állam ezéljaira is vezetik, e tekintetben mintegy átruházott hatáskörben, az állam megbizottaiként, mandatáriusaiként működnek, tehát az állam mint a maga megbizottaitól bármely perezben és akkor vonhatja vissza a megbízást, mikor azt a maga részéről czélszerűnek látja. Ha pedig így áll, a mint csakugyan így áll, akkor e javaslat nem az állam jogának, hanem csak a szükségességnek és czélszerííségnek szempontjából bírálható el. Azok előtt, a kik a kötelező polgári házasságot és annak mielőbbi életbeléptetését óhajtják, szükségesnek látszatik az állami anyakönyvek mielőbbi behozatala is, de ezekre nézve is csak ezen egyetlen szempontból. Részünkről azonban a kik a kötelező polgári házasságot nem csak nem tartjuk hasznosnak, hanem sok részben károsnak, csak következetes, ha nem fogadjuk el e javaslatot sem, mely ama másik javaslat keresztülvitelének egyik eszköze. Mert ha nem akarjuk a czélt, nem akarhatjuk az eszközöket sem. Ezt az álláspontot annál nyugodtabban fogadhatjuk el, mert semmi más szempontból sem forog fenn e javaslat törvénynyéválásának elodázhatatlan, sürgős szüksége. A kik e szükségességet hirdetik, épúgy alap nélkül teszik ezt, mint a mikor még most, az utolsó szavazás után is, a kötelező polgári házasságról azt hirdetik, hogy azt az egész nemzet akarja. Ha önök nem is fogadják el a mi álláspontunkat az iránt, hogy a ház többsége mennyiben fejezi ki a nemzet közvéleményét: azt csak önöknek is el kell ismerniök, hogy az a 106, illetve 104 képviselő, a ki »nem«-mel szavazott, szintén csak a nemzet közvéleményének egy részét képviseli. Nem mondhatják tehát, hogy azt a javaslatot a nemzet egész közvéleménye akarja. Ép így nem mondhatják azt sem, hogy az állami anyakönyvek behozatala általánosan érzett szükség, mert azt a szükséget a nép széles rétegeiben senki sem erezi, hanem csak a t. kormány és követői. Hogy csakugyan nem közszükszég, fényesen igazolta tegnap igen jeles beszédében Kovács Albert t. barátom, a ki kimutatta, hogy most is egészben véve teljes megbízhatósággal és pontossággal vezettetnek az anyakönj

7vek. Ha vannak is némi bajok, — mint a hogy az állami anyakönyvek mellett valószínűleg még sokkal nagyobb mértékben lesznek, — ezeket az állami felügyelet hatályosbbá tételével orvosolni lehetne. Ha a kormány eddig ezt nem tette, mulasztást követett el, mert hisz a mostani anyakönyvvezetők is ez irányban az állam fmikczionáriusai levén, a kormánynak ez módjában van. Ha a t. miniszter úr azt mondja, hogy az anyakönyvvezetők nincsenek eléggé tájékozva, mert a sok rendelet nincs összegyűjtve, ez megint csak a kormány mulasztása: miért nem gyűjteti össze azokat a rendeleteket s bocsátja az anyakönj vvezetők rendelkezésére. Ez tehát nem alapos indok az anyakönyvek államosítására. De, t. ház, ha a kormánypolitika álláspontjára helyezkedném is, — a mire nem helyezkedem, — akkor sem tartanám czélszeriínek ez idő szerint az anyakönyvek államosítását, mert a kik a kötelező polgári házasságot kívánják, azoknak óhajtaniuk kell a két intézmény egymással való szoros összefüggésénél fogva, hogy az állami anyakönyvek kielégítően fünkczionáljanak, vagy legalább nem rosszabbul, mint ez jelenleg történik, hanem, ha lehet, még jobban ; kívánniok kell, hogy ez által a családi és társadalmi élet mélyreható átalakulása nagyobb komplikácziók, nehézségek és zavarok előidézése nélkül eszközöltessék, mert ellenkezőleg nemcsak a jogbiztonságot és a jogrend igényeit nem elégítik ki, hanem magukat ezen intézményeket és az állam tekintélyét fogják alaposan kompromittálni. Kifejeztem e részben aggályaimat 1893. márczius 7-én a költségvetés tárgyalása s legutóbb a házassági javaslat tárgyalása alkalmával, de kifejtették számosan ezen padokról s különösen tegnap Kovács Albert t. képviselőtársam. Ezért én nem akarok azok ismétlésébe bocsátkozni, annál inkább nem, mert az igen t. miniszter úr ezeket az aggályokat nem czáfolta meg. A t. miniszter úr Apponyi Albert grófnak a házassági javaslat tárgyalása alkalmával ide vonatkozólag tett megjegyzéseire, — hogy t. i. »ő sem kételkedik, hogy megvan Magyarországon az intelligeneziának azon mennyisége,