Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-345
26 345. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. rüztek tovább, a szenvedélyek fel voltak keltve, a kedélyek elkeserítve és ez alkalommal bekövetkezett egy új országgyűlési választás. A választások alkalmával már az elkeresztelési kérdés sokkal szélesebb hullámokat vert, liogysem a képviselőjelölt urak meg nem győződhettek volna arról, hogy itt voltaképen tenni kell valamit, mert különben a vallási kérdések fognak uralkodni a törvényhozás egész területén. Ha valahol megjelentek a képviselőjelölt urak, kérve a nép vezéreinek és vezetőinek befolyását, támogatását, ezeknek egy jó része teltételül kötötte ki azt, hegy az ismert februári miniszteri rendelet alapját képező 1868 : LIII. tcz. revideáítassék. A választások alkalmával — tudjuk — Ígéretek sokszor könnyen, néha könnyelműen tétetnek. Mindenki czélhoz akar jutni. Ha egyszer elkezdte az a-näl, szeretné elérni a mandátum b-jét; Ígéretet tettek, hogy a rendelet által előidézett viszályt a törvény revíziójának követelésével fogják megszüntetni. És csakugyan a legelső kultuszvíta alkalmával — mindenki emlékezhetik a t. ház tagjai közül arra — erős kultusz vita indult meg, és eltartott körülbelül 3 vagy 4 hétig; és akkor is nem a népnevelési, nem a közművelődési kérdések uralkodtak a helyzeten, hanem az u. n. valláspolitikai kérdések, és ezek során a szónokok egész serege emelkedett fel, a kik követelték az 1868 : LIII. tcz. revízióját és ezzel kapcsolatban a kultuszminiszter úr ismert rendeletének viszs/.avonását. A t. kultuszminiszter úr ismételten újra konstatálta, hogy csakugyan a rendelet által a lelkészek egy részénél lelkiismereti konfliktus állott elő, ámde ennek elismerése daczára nem lépett azon nagy államférfiak nyomába, a kik, ha hibáztak, rendelkeztek elég férfias bátorsággal és erkölcsi erővel ezen hibájuk bevallására, hanem tovább is megmaradt a makacsság terén. Nagyon sajnálom, hogy nincs jelen a t. kultuszminiszter úr, mert tisztelettel megkérdeném tőle, hogy minő jogon, minő erkölcsi alapon követeli ő meg a lelkészek egy részétől az ő rendeletének végrehajtását, mikor a maga elismerése szerint az lelkiismereti képtelenség, mert a lelkiismereti törvényekbe ütközik? Vájjon jogosult eljárás államférfiútól az állampolgárok egyik részét arra kényszeríteni, hogy lelkiismeretük ellen cselekedjenek. Mi az országok jólétének egyik fundamentuma, hanem az erkölcsi és lelkiismereti szabadságnak respektálása ? Végűi, mikor már a kérdés annyira égető lett, hogy előle kitérni nem lehetett, akkor a t. kultuszminiszter úr egy egyszerű kormányzási aktus helyett, mely az egész kérdést megoldotta volna, ha egy tollvonással a rendeletet, a mely lehetetlen ezélt tűzött ki magának, visszavonta volna, proklamálták első sorban a kérdés megoldása czéljából a részleges ^polgári anyakönyveket, azután az általános állami anyakönyveket. Mikor a t. kultuszminiszter úrnak szemére hányták, hogy miért olyan ingadozó, és miéit tért át a részleges anyakönyvekről az általános anyakönyvekre, azt mondta, hogy: kérem, azért nem lehet egy hitelezőnek szemrehányást tenni, ha látja azt, hogy az adós nem tud megélni az általa kilátásba helyezett kamatokból, akkor többet ad neki. Itt, a t. kultuszminiszter úr nagyon elhibázta a hasonlatot, mert ha minden hasonlat sántít, akkor az ő hasonlata mindkét lábára béna, sántít. A t. kultuszminiszter úr ugyanis az ország szükséglete gyanánt tűntette fel az általános anyakönyveket, pedig az országnak sem a részlegesre, sem az általánosra semmi szüksége nincs, arra csak egy helytelen úton indult miniszternek van szüksége. (Helyeslés. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vajay István: T. ház! Ezzel eljutottam azon főelvnek a tárgyalásához, a melynek dominánsnak kell lennie minden törvényhozási aktusnál; mert nemcsak az egyes háztartás fejének, egyes gazdának, de az államháztartás vezetőjének is folyton szem előtt kell tartania a helyes egymásutánnak törvényét, a mely a következő sorrendet írja elő: először a szükségest, azután a hasznost, azután a kellemest, és negyedsorban, ha rá kerül a sor, a luxust. Ha ezen elv szerint bíráljuk meg a szőnyegen levő javaslatot, ha azt kérdjük, hogy vájjon az általános orszá»os szükség talajából nőtt-e ki, akkor e kérdésre a felelet a leghatározottabb, a legerősebb »nem«. Vájjon állami szempontból mi kifogás van a mostani anyakönyvek ellen, a melyek az államnak nem kerülnek egy garasába sem : Vájjon a katona állításnak eseteiben, a melyek legjobban érdeklik az államot, olyan tömegekben jöttek-e a kifogások a mostani anyakönyvvezetők ellen, hogy ezek elodázhatatlanná tettek az állami anyakönyvek törvénybe iktatását? A felelet az, hogy nem. A másik szempont, melyet minden állami intézménynél fel kell vetni, az, hogy ez menynyibe kertíl, az ország gazdasági állapota olyan-e, hogy megengedi a szolgáltatások fokozását? E kérdésnél is komolyan meg kellene i fontolni, hogy államháztartásunkat újra megterheljük-e évenkint 800.000 forinttal, vagy mint a belügyminiszter úr is elismeri, esetleg még többel, és nem az volna-e inkább feladata a kormánynak, hogy gondoskodjék módokról, hogy a lakosok százezrei ne legyenek kénytelenek kivándorolni? Ha a t. képviselő urak elmennének választóik közé, tanulmányoznák azok
