Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-345
345. országos ülás 188 nek egyik része átnyúlik a horvát autonóm területre, a másik része pedig a magyar területen van; mert vannak egyes községek, melyek felerészben Horvátországhoz, másik felerészükben Magyarországhoz tartoznak. Már most, t. ház, a közigazgatási beosztás szempontját véve, milyen furcsa helyzet fog előállani, hogy az a plébános, a ki már most parochiájában elesik az anyakönyvvezetéstől, hogyan fogja azt teljesíteni a filiában. a mely Horvátország területén fekszik, és a mely rá nézve csak ráfizetéssel jár. De ez, t. ház, nem tisztán Horvátország autonómiájának kérdése, mint azt a t. miniszter úr emlegeti, mert az, hogy az anyakönyvek helyesen vezettessenek, a magyar államnak érdeke, és pedig különösen a statuezió, a katonaállítás szempontjából, mert a véradó intézményei nálunk, különösen a hadsereg szempontjából, közös törvényhozási intézkedések alá tartoznak. A kormánynak tehát tisztában kell lennie azzal, hogy ezen megzavart jogállapotok folytán Horvátországnak ily területein is mily biztosíték lesz arra nézve, hogy ott az anyakönyvek helyesen és a törvénynek megfelelően fognak vezettetni, a hol tudniillik a pap parochiájának egyik területén nem lesz illetékes anyakönyvet vezetni, a másik területén azonban vezetheti. Ebből számtalan konfliktus fog támadói, t. ház, a mire a t. miniszter úr figyelmét már az igazságügyi bizottságban is felhívtam, és nagyon lekötelezne, ha e tekintetben legalább tájékozná a képviselőházat, hogy mily intézkedéseket szándékozik tenni ez irányban, természetesen kormányzati utón, mert hisz törvényhozás tekintetében ez csak úgy volna lehetséges, ha katonaállítás szempontjából az anyakönyvvezetés intézménye közös törvény által állapíttatnék meg. Tehát csupán tájékozás czéljából említem ezt fel. A miért azonban tulajdonképen felszólaltam, az röviden a következő. (Halljuk!) Már Szacsvay t. képviselőtársam említette, hogy neki államjogi és közjogi szempontból minthogy a leszármazás az állampolgárság megszerzésének egyik módját képezi, aggályai vannak, ha a magyar állameszme védelmére Horvátországra is kiterjedő intézkedések nem tétetnek. Szives türelmét kérem a t. háznak, a dolog nagyon megérdemli, hogy meghallgassanak, (Halljuk/ Halljuk!) Milyen visszaéléssel találkozunk ezen a téren? (Halljuk! Halijuk!) Hát, t. ház, 1879-ben megalkottuk a honossági törvényt. Ennek a honossági törvénynek, mint a t. miniszter úr is helyesen ezitálta, 1. §-a azt mondja: »A magyar korona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz.« Ez egy sérthetetlen és minden kardinális elv felett álló oly alkotmájus 22-én, keddiem. ^9 mányjogi e ^ T ? melyet minden kormánynak, minden pártnak és nézetem szerint minden igaz magyar embernek hűségesen meg kell védelmeznie. Már most mi történt, t. ház, Horvátországban ezzel a honossági törvénynyel, és mi történt a magyar állampolgárság egységének ezen eszméjével? (Halljuk! Halljuk!) Itt van, t. ház, a kezeim közt a horvát autonóm törvény a »Heimats Verhältnisse« tárgyában, mely a községi illetőséget szabályozza, és 1880. április 30-án nyert szentesítést. Ezt a horvát autonóm törvényt rendkívül nagy publiczisztikai vita előzte meg, melyben egyetemi tanárok és közjogászok vettek részt, s részt vettek a horvát, nem is a jogpárthoz tartozó jogbölcsészek és publiczisták, hanem a hatalmon levő nemzeti párthoz tartozó publiczisták is. Felállítottak egy elvet, t. ház, hogy itt két külön állam van, és hogy a két külön állam institucziójának megfelelőleg csak kétféle, vagy legalább m közös állampolgárság létezhetik. Hát, t. ház, ez a magyar közjognak és a magyar államegységnek durva és olyan megtagadása, a melyhez nekünk magyaroknak segédkezet nyújtanunk semmi körülmények között nem szabad, S íme, t. ház, ezen törvény, mely 1880. április 30-án nyert szentesítést, 2. §-ában iüit mond? Azt mondja: »Nur ungariseh-croatische Staatsbürger können das Heimatsrecht in einer Gemeinde erwerben.* Tehát csak magyarhorvát állampolgárok szerezhetnek Horvátország területén községi illetőséget. Ezzel, t. ház, a horvát autonóm törvénybe a mi fundamentális, sarkalatos törvényünkkei homlokegyenest ellenkező úton, a magyar-horvát állampolgárság eszméje becsempésztetett. De, t. ház, nem is olyan sporadikus ez a dolog. Azt hinné az ember, hogy mintegy véletlenül csúszik be egy horvát autonóm törvénybe az ily kifejezés. Azonban ez következetesen végig vonul a horvát autonóm törvényhozáson azóía mióta nálunk a honossági törvény már életben van. És itt, t. ház, még egy törvényt idézek. Az Í881. január 28-án szentesített: »Ueber die Organisation der. Stadtgemeinden in den Königreichen Croatien und Siavonien.« ezíoití törvény 13. §-ának 1. pontja megint azt mondja: »Wer anfhört ungarisch-croatischer Staatsbürger zu sein, verliert seiu Heimatsrecht.« Tehát itt megint az »ungarísch-croatische Staatsbürgerschaft«, tehát a horvát-magyar állampolgárság institucziój a van a törvénybe felvéve. Van azonban, t. ház, még ezen előbb idézett, t. i. a községi törvénynek egy szakasza, a 11. §., a melyet szintén a t, kormánynak és 3*
