Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

m 345. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. a t. képviselőháznak szíves figyelmébe kell ajánlanom. (Halljuk/)Ez a többi között a következő rendelkezést tartalmazza: (olvassa.) »11. §. Definitív angestellte LandesG-emeinde und öffentliche Fondesbeamten, geistliehe und öffentliche Lehrer erlangen mit dem Antritt ihres Amtes das Heimatsrecbt in jener Gremeinde, in welcher ihnen ihr beständiger Wohnsitz angewiesen ist.« Hát, t. ház, a horvát autonóm községi törvény szerint egy hivatalnok, egy lelkész, vagy tanító, ki Horvátországba költözik, a kinevezés napjától fogva azon község illetőségéhez tartozik, melyben neki a domiczilium kijelöltetett. Szíves figyelmébe ajánlom a t. kormánynak ezen pontot azért, mert e törvény értelmében az összes magyar állampolgárok, kik innen oda hivatalnokokul kineveztetnek, a polgári házasság megkötése szempontjából kinevezésüknek napjától számítva azon helynek illetőségét követik, mely részükre domiczilium gyanánt kijelöltetett. Ennélfogva be fog következni az az eset, t. ház, hogy magyarországi községi illetőséggel bíró ember, ki nem vesztette még el a mi törvényünk szerint a községi illetőséget, azért, mert kineveztetelt Horvátország területére tisztviselőnek, ezt a községi illetőséget elveszti s többé polgári házasságot nem köthet, hanem csak a Horvátországban fennálló egyházi házasságot kötheti meg. Azt mondhatná a t. miniszter úr : igen ám, de hogyan jutunk mi hozzá, hogy a magyar parlamentben a horvát autonóm törvények felett vitatkozzunk ? Én ezt az elvet egyáltalában nem fogadom el. Mert a magyar parlamentnek nemcsak joga, hanem kötelessége is ellenőrizni azt, hogy vájjon a horvát autonóm területen megalkotott törvények a mi közjogunknak megfelelnek-e, és Horvátország autonomikus jogköre nem lépi-e túl, és esetleg nem játszsza-e ki valamely törvényünket. De arra nézve, t, ház, hogy a horvát autonóm törvényekben ilyen visszaélések és közjogelíenes dolgok elő ne fordulhassanak, kormányzati úton garancziákról is van gondoskodva. Nevezetesen egyetlen egy autonóm törvény nem léphet életbe Horvátországban, a melynek szentesítés alá való bocsátását a magyar minisztertanács nem proponálja, úgy, hogy mielőtt az autonóm horvát törvények szentesíttetnek, a magyar minisztertanács előterjesztést tesz ő Felségének azok szentesíthetése iránt. Ha már most azt látjuk, hogy 1879-ben megalkotunk egy honossági törvényt, mely a magyar állampolgárságnak egységes voltát mindenekelőtt hirdeti, és meghoztuk ezt a törvényt a horvát képviselők hozzájárulásával is, mint közös törvényt, akkor kérdem, t. ház, hogyan akadhatott 1880-ban miniszter és minisztertanács, mely lehetővé tette egy oly autonóm törvénynek megalkotását, mely egyenesen arczulcsapása az egységes magyar állampolgárság eszméjének, törvénybeiktatása egy nem létező fogalomnak, mely oly aspirácziók ébresztésére is volt azóta alkalmas Horvátországban, hogy a'ra az azóta megjelent munkák is, mint forrásra hivatkoznak annak igazolására, hogy Magyarország és Horvátország nem egy állam, hanem két állam, mert íme, ott kétféle állampolgárság, t. i. magyar és horvát állampolgárság áll fenn Én, t. ház, azért szólaltam fel, hogy az akkori miniszterelnöknek, Tisza Kálmán képviselő úrnak alkalmat szolgáltassak arra, hogy itt a parlament előtt védelmezze azt, hogy vájjon mi vezethette a magyar kormányt a magyar államjognak erre a nyilvánvaló megsértésére, és felszólaltam azért, hogy kérdést intézzek a belügyminiszter i\rhoz, mint a kormány jelenlegi tagjához, vájjon azon törvénynyel szemben, mely világos negáeziója a magyar államjognak és világos alkotmánysértés, szándékozik-e a kormány intézkedést tenni, és mi módon akarja ezen autonóm törvénynek hatályon kívül helyezését eszközölni? Mert az iránt nem lehet közöttünk véleménykülönbség, bármily szenvedélyes hangon vitatkozunk is, és bármily elfogultság és érzelem vezéreljen is bennünket az egyházpolitikában, hogy midőn a magyar állampolgárság egységes voltáról van szó, szóval midőn közjogi kardinális alaptételről van szó, akkor talán mégis számíthatok arra, hogy felszólalásomat nem fogják a pártállás szemüvegén tekinteni, hanem méltóztatnak elismerni azt, hogy jogom és kötelességem is volt erre a kormány figyelmét felhívni, mihelyt tudomást szereztem arról, hogy ilyen visszaélés követtetett el. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani és nagyon lekötelezne engem ä t. belügyminiszter úr, — nem bánom, ha nyomban nem is felel, ha e tekintetben előbb társaival konferál, nem kívánom rögtön a feleletet, — mondom, nagyon lekötelezne a t. miniszter úr, ha feleletével megnyugtatna bennünket az iránt, hogy ily intézkedéseket szándékozik tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő úr felszólalásának két része van. Az egyik arra vonatkozik, hogy vannak Magyarország és Horvátország határán olyan parochiák, melyeknek anyaparóhiája Horvátországban, fiókparochiája pedig Magyarországban, s olyanok, melyeknek viszont anyaparochiája van Magyarországban és fiókjai vannak Horvátországban. Minthogy az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslat csakis Magyarország területére