Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-359
044 3 *> 9, országos illés 1894. június 25-én, hétfőn. tárgyalását elhalaszszuk, s azért kérem, méltóztassék a háznak korábbi határozatát fentartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Vajay István: T. képviselőház! A napirendhez kívánok szólni, és a jelen alkalommal alkalmaztatni kívánom a »quod uni justum, alteri aequum« elvét. Azt vagyok bátor kérdezni az igen t. kormányelnök úrtól, hogy ugyanazok a halasztási indító okok, a melyek a főrendieket arra birták, hogy a még hátralevő vallásügyi kérdések tárgyalása az őszig halasztassék, megvannak-e teljes mértékben és vonatkozfathatók-e teljes mértékben a népképviseleti alapon álló törvényhozókra is? Mi volt az a két indító ok ? Egyrészről az idény előrehaladott volta, másrészről pedig a főrendi törvényhozók nagy részének gazdái mivolta. Ezen két indító ok elégséges volt arra nézve, hogy a t. kormányelnök űr saját szavai szerint is a főrendiek mindkét pártárnyalatának hangulatát és óhaját figyelembe véve, belenyugodjék abba, hogy a főrendiházban a vallásügyi kérdések tárgyalása őszre halasztassék. Ugyanazon indító okok, melyek a tárgyalás őszre való halasztását megokolták a főrendiházban, teljes mértékben fenforognak a képviselőházra nézve is. Kérem tehát a t. kormányt, hogy ugyanazon regarde-dal viseltessék a népképviselők iránt, mint a t. főrendiek iránt, s méltóztassék ezen kérdések tárgyalását őszre halasztani, mert különben oda jutunk, a hol a múlt őszszel voltunk, hogy a t. kormány munkás pártjával együtt i em volt képes munkát adni a parlamentnek, és az ellenzék hagyományos bölcseségénél fogva belement azon taktikába, hogy az ország előtt a »tessék-lássék« elvénél fogva valamit tenni látszassék, hosszú heves vitát folytatott a borossebed és kőszegi válaszok felett. Ha ez nem lett volna, akkor egyáltalán anyag sem lett voln tárgyalásra, mert a bizottságok még akkor sem készültek el az ügyek előkészítésével. Ezen szempontból is kérem a vallásügyi javaslatok tárgyalásának őszre való halasztását, Horánszky nándor: T. ház! A t. miniszterelnök úr iménti felszólalása engem nem első alkalommal győz meg arról, hogy vele vitát komolyan folytatni nagyon nehéz. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Meg fogom mondani az okát. Az első ok, a melyet a miniszterelnök úr felhozott, az volt, hogy a házszabályok értelmében a háznak egy hozott határozatát ugyanazon ülésszakban megváltoztatni nem lehet. Hogy ez a napirendre vonatkozó kérdésekre alkalmazható-e, vagy nem, azt méltóztassék a t. ház bölcseségének megítélni. Nagyon veszedelmes volna, t. ház, ezen tételt elfogadni, mert ez a szó szoros értelmében megakaszthatná a parlament működését. Nem egyszer, nem is kétszer, de talán százszor is megtörtént, és meg is fog történni a jövőben is, hogy a háznak a napirendre vonatkozó megállapodásai egy későbbi ülésben megváltoztattak, de ezek természetesen nem a dolog érdemére, hanem a ház működésének ökonómiájára vonatkozhatnak, mert magától értetődik, hogy a ház minden olyan kérdésben, mely a munkálkodás rendjét állapítja meg, egyik ülésről a másikra szabadon határozhat, és pedig a házszabályok megsértése nélkül. (Helyeslés a baloldalon.) A másik argumentuma a miniszterelnök úrnak olyan volt, hogy azt kell hinnem, miszerint nem volt jelen ama felszólalás első részénél, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam tett, és ép azért nem értette, de talán nem érthette meg az ő álláspontját. Mit mondott t. képviselőtársam? Azt mondotta, hogy igenis a ház megállapodott már egyszer abban, hogy ezen három javaslatot még a szünet előtt fogja letárgyalni, de tette ezt azon hitben és feltevésben, hogy ez által a javaslatok törvényerőre emelkedésén, az idő gyorsaságára való tekintettel, segíteni fog. De ez, t. ház, most ki van zárva, a ház azon megállapodása folytán, mely a t. kormány hozzájárulásával jött létre, azzal t. i., hogy ott az egyházpolitikai javaslatok tárgyalása a kormány beleegyezésével az őszre halasztatott. En egyáltalán nem látom át, hogy miért perszequáltassék ez a ház jobban, mint a főrendiház, és hogy miért ne jöhessünk össze mi is őszszel ép oly időben, mint a főrendiház? A mellett tehát, hogy a ház nemcsak nem teljes, de lényegesen leszállított számban kénytelen ezen előhaladott időben, minőben most vagyunk, e kérdésekkel foglalkozni, egészen méltányosnak, helyesnek, s a dolog érdekében fekvő paczifikus eljárásnak tartanám azt, ha a t. kormány nemcsak a főrendiházzal, de a képviselőházzal szemben is tanúsítana regarde-ot, a mint hogy tanúsítottunk mi is Yeíe szemben akkor, midőn ellentörekvésekkel a kérdések lehető gyors megoldását gátolni nem akartuk. Nekem az ellen, hogy most tárgyaljunk-e, vagy nem, nines kifogásom; de igenis van kifogásom, és valamint ez ellen minden alkalommal, felszólalok most is az ellen, hogy a kormány ezen házban, a hol nagy többsége vau, és mindent keresztííívihet, az erkölcsi erőszak azon mértékét, vagyis azon erőszakos eljárást alkalmazza, mint a minőt mosat is tapasztalunk. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A méltányosság, az igazság az ügyeket előmozdítja, előbbre viheti, de az az eljárás, a melyet a t. miniszterelnök úr tanúsít, nem felel meg annak a
