Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-359

859. országos ülés 1894. juuius 25-én, hétfőn. ŰJ45 törekvésnek, mely, gondolom, mindnyájunkkal közös, hogy a törvényjavaslatok mielőtt letárgyaltassanak és törvényerőre emeltessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Helfy Ignácz: T. bázb Nem tagadom, hogy én is igen nagy hibának tartom, hogy belenyugodott a t. kormány abba, hogy a főrendiház e javaslatok tárgyalását őszre halász • sza. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) Annyira nagy hibának tartom, hogy tudok elképzelni eseteket, midőn a kormánynak ezen elkövetett hibája végzetessé válhatik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát attól, hogy egy hiba megtörtént, szerintem nem következik, hogy egy második hibát kövessünk el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig ilyen volna az, ha mi is a magunk részéről akkor, mikor ez a tárgy már napirendre ki van tűzve, ezt elhalasztanók Tökéletesen igaza van Horánszky t. barátomnak abban, hogy a t. miniszterelnök úr maga sem vette komolyan azt az érvet, hogy azért, mert a képviselőház már egy napirendet megállapított, akár rögtön a rákövetkező napra is, —- mint arra akárhány példa van, — a napirendet meg ne változtassa. A kérdés csak az, hogy tanácsos-e ezt megtenni, vagy nem. És itt bátor vagyok felkérni t. barátaim figyelmét arra, hogy határozott hiba volna azért, mert bármiként magyaráznák is ők, — nem kételkedem, hogy a lehető legjobb jóhiszeműség vezeti őket benne, — ország-világ előtt ez mégis úgy tűnnék fel, különösen a lefolyt nagy harczok után, mintha Magyarországon még a vallásszabadság kérdésénéi is egyesek kibúvókat keresnének, ha másként nem lehet, legalább annak elhalasztása által. (Élénk helyeslés a szélsőbal- és a jobboldalon. Ellenmondás bal felől.) A mikor, t. ház, oly kérdés van ma napirendre tíízve, a mely hivatva van kétszázados nagy harezokuak, küzdelmeknek véget vetni, én akkor nem járulhatok hozzá, hogy az csak egy napra is elhalasztassék. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon). Kérem tehát a t. házat, méltóztassék megmaradni a amit alkalommal megállapított napirend mellett. (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon). Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani ! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyi»inisztor: T. képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy Horánszky Nándor t. képviselő úrnak megint sikerült egy napirend-kérdést személyes térre átvinni. (Ellenmondás bal felől.) Csak arra figyelmeztetem azonban a képviselő urat, hogy a komolyságot valahogy össze ne téveszsze a keserűséggel. (Derültség a jobboldalon.) Mert a komolyságból nekem leczkére szükségem nincs; a keserűségből pedig leezkéket venni, legyen meggyőződve, sohasem fogok. (Derültség és tetszés a jobboldalon. Mozgás bal felől). Az az argumentáczió merült itt fel, hogy a napirendre vonatkozó határozatokat meg lehet változtatni. — Hisz bocsánatot kérek, igaz, hogy azt említettem, hogy ián azzal az argumentáczióval is élhetnék, hogy az egyszer hozott határozatot megváltoztatni nem lehet. De nem erre fektettem argumentáczióm súlyát, hanem beszédem elején mindjárt ezt mondtam: nem ezzel argumentálok, hanem egyébb indokokkal. Helfy t. képviselő úr hibának tartja azt, hogy beleegyeztünk, hogy a főrendiház ezeket a javaslatokat az őszi időszakban tárgyalja. Méltóztassék e tekintetben megnyugodva lenni, hogy mi ezt ép a javaslatok sikere és mielőbbi törvényerőre emelkedése érdekében tettük. Ha ezen indokok fenn nem forogtak volna, akkor mindenesetre ragaszkodtunk volna ahhoz, hogy ezen javaslatok a főrendiházban is most tárgyaltassanak. Azt hiszem, t. ház, hogy itt, a hol alig néhány napja még sürgető indítványokkal találkoztunk, hogy mielőbb foglalkozzék a t. [ház ezzel a £ kérdéssel: erőszakról, vagy a komoly tárgyalás hiányáról szó sem lehet. Mert hisz voltam bátor felemlíteni azt, hogy az a tárgyalás ép oly komoly lehet most, mint a mily komoly volt ezelőtt öt nappal. Voltam bátor azt is mondani, hogy az sem áll, hogy a javaslatok törvényerőre emelkedésére nézve mindegy, akár most tárgyalja a ház, akár pedig később, mert ha a t. ház letárgyalja ezen törvényjavaslatokat, a főrendiházban föltehetőleg letárgyalhatok lesznek, mielőtt a képviselőház újból megkezdi ülésezéseit. Végűi, t. ház, az egyforma elbánás theoriáját, a melyet itt Vajay István t. képviselő úr állított fel, sem hagyhatom szó nélkül. Bocsánatot kérek, nem egyforma elbánásról van itt szó. Minden ház saját hatáskörében intézkedik a tárgyalás sorrendje iránt; mindegyiknek megvan a maga autonómiája. Különben még az egyforma elbánás sem áll, mert a t. ház, ha még oly komolyan és behatóan foglalkozik is ezekkel a minden tekintetben jól előkészített kérdésekkel, akkor néhány nap alatt túlesik rajtuk; a főrendiház azonban nincs azon helyzetbe}), mert a főrendiház csak akkor kezdheti meg azoknak tárgyalását, mikor a t. ház már túlesett rajtuk. Akkor kell a főrendiháznak azokat bizottságilag előkészítenie és napirendre kitűznie, úgy, hogy keveset mondva, tiz-tizennégy napnál kell tovább üléseznie, mint a képviselőháznak, így tehát még az egyforma elbánásra,