Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-359

359. országos ülés 189á. június 25-én, hétfőn. 243 változtatni és az egyházpolitikával kapcsolatos többi javaslatoknak ebben a házban való tár­gyalását is a nyári szünet utáni időre, még pe­dig akkor első tárgyként elhalasztani. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! A t. képviselő úr indítványára mindenekelőtt az a megjegyzésem, hogy én úgy tudom, hogy a ház a múlt ülések egyikén e tekintetben határozatot hozott, (Igaz! Úgy van! jobb felöl) tehát fennálló házszabályaink szerint ezen határozatot meg sem lehetne yál­toztatni. (Élénk felkiáltások bal felöl: Dehogy nem ! Van rá preczedens! Hát múltkor a valuta-javas­latot?) Ettől eltekintve, t. ház, nem fogadhatom el a t. képviselő űr indítványát azért, mert az általa felhozott érvekkel sem érthetek egyet. Én nem tudom, hogy a t. képviselő úr minő fel­tevésben járult hozzá a háznak ezen határoza­tához, azon feltevésben-e, hogy azokat a javas­latokat a főrendiház is le fogja tárgyalni, (Egy hang bal felöl: Természetes!) vagy pedig az ellen­kező feltevésben-e ? Ez nem oly természetes, mert a ki a főrendiház hangulatáról tájékozva volt, az igen jól tudja azt, hogy a javaslatnak pártolói és ellenzői között igen sokan voltak olya­nok, a kik azt mondották, hogy a házassági javaslatot letárgyalják, de a többi javaslatok tárgyalását az őszi időre kérik halasztatni. A kérdés tehát két szempontból ítélendő meg. Először azon szempontból, hogy vájjon, ha a képviselőház is őszre halasztja e javaslatok tárgyalását, ez akkor őszi parlamenti tanács­kozásaink rendes menetét nem fogja-e meg­zavarni. A főrendiházban én ahhoz hozzájárul­tam, — és a főrendiház ezt helyeselte is, — hogy a képviselőház által elfogadandó javaslatok ott szeptember utolsó napjaiban, vagy október első napjaiban tárgyaltassanak. Egészen más dolog tehát az, ha a főrendiház nem tudom micsoda későn kezdené az Őszi tárgyalásokat; de a mikor ott azon hajlandósággal találkoztam, hogy még szeptember hó folyamán vagy október hó első napjaiban előveszik ezeket a tárgyakat, akkor nem lehet azt mondani, hogy a javasla­toknak törvényerőre emelkedésére nézve kö­zönbös, vájjon most tárgyaljuk-e azon javaslato­kat, vagy pedig nem. Sőt épen ellenkezőleg, t. képviselőház, ha méltóztatnak most ezen egyház­politikai javaslatokat letárgyalni, akkor, nézetem szerint, mivel nem az lenne czélom, hogy ki­rályi leirattal napoltassanak el az ülések, ha­nem hogy a ház önmaga hozzon határozatot az ülések elhalasztására nézve, (Helyeslés jobb felől és a szélső baloldalon) a t. képviselőház hozhatná azt a ha­tározatot, hogy október előtt érdemleges ülést nem tart, s októberben azután áttérhetnénk rendes tevé­kenységünk felvételére, beterjesztetnék október első napjaiban a költségvetés, tárgyaltatnának más készen levő javaslatok, szóval egyház­politikai kérdésekkel a ház októberben nem lenne kénytelen többé foglalkozni. (Helyeslés jobb felöl.) Mig a főrendiház, a mely ugyancsak saját határozatával napolná el magát bizonyos időre, sokkal korábban megkezdhetné tanácsko­zásait, úgy, hogy mire a t. képviselőház össze­jön, a főrendiházban a javaslatok már le lenné­nek tárgyalhatók. Ez tehát a javaslatoknak törvényerőre emelkedése tekintetében nem kö­zönbös, sőt azt hiszem, hogy erre nézve igen czélszerií iépés volt az, hogy a képviselőház most letárgyalja azokat a javaslatokat, és mire összejön ismét a képviselőház, a főrendiházban való letárgyalás is, a mennyire lehet, biztosítva legyen. (Helyeslés jobbfelöl) A t. képviselő úrnak másik argumentuma az, hogy komoly és beható tárgyalás most nem képzelhető. Mit hoz fel e tekintetben a képvi­selő úr? (Zaj. Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ennek indokolására azt hozta fel, hogy az aratási munkálatok megkez­dődtek az országban, nagyobb része a képvi­selőház tagjainak gazdálkodással foglalkozik, úgy, hogy ilyen viszonyok között komoly és be­ható tárgyalásra nem is lehet gondolni, az egye­nesen ki van zárva. Gr. Apponyi Albert: Az úgy is van! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek! Vajay István: Látjuk az érdeklődést az üres padokról. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: De hát, t. képviselőház, vájjon nem úgy volt-e ezelőtt egy héttel is? Vájjon az aratás azért kezdődött-e meg, mert a főrendiház nem most tárgyalja a többi javas­latokat ? (Igaz! Úgy van! Tetszés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Ha ezt méltóztatnak a komoly és beható tárgyalás lehetetlenségének indo­kául felhozni, ezen a főrendiház magatartása ugyan semmit sem változtatott. Hiszen, ha a t. képviselő úr erre az álláspontra helyezkedik, akkor ez annyit tesz, hogy egy hét előtt nem is akarták komolyan és behatóan tárgyalni a törvényjavaslatot. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj és nyugtalanság a baloldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, nincs indok arra, hogy akkor, a midőn mindannyian elké­szültünk ezen javaslatoknak tárgyalására, mi­dőn mindenki akként rendezte be teendőit, hogy ezen javaslatoknak mostani tárgyalására el van készülve, a t. ház tanácskozmányaira semmi be­folyást nem gyakorló körülmények miatt azok 31*

Next

/
Thumbnails
Contents