Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-357

&•>?. országos ülés 1894. június 20-án, szerdán. 225 valláskülönbség nélkül minden hitfelekezet fensőbb hatósága megértse, hogy nem a külföld, hanem a haza törvényei előtti tiszteletteljes meghajlás az ő legfőbb kötelessége. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem, méltóztassék e kérdést a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral közölni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Méltóztatnak kivánni, hogy az interpelláezió felolvastassák? (Nemi) Az interpelláczió közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral. Polónyi Géza képviselő úr teszi meg bejelentett Interpelláczióját a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Polónyi Géza: T. ház! Már a múlt évek során köztudomásra jutott, hogy az esztergomi érseki javakat bérbeadás utján szándékolják értékesítem. Mindnyájan emlékezhetünk arra, hogy az érdekelt közvélemény meglehetős lázas izgatottsággal tárgyalta a kérdést, melynek úgy nemzeti, mint közgazdasági szempontból való fontossága iránt, bizonyára fel vagyok mentve, hogy a t. ház előtt bővebb reflexiókba bocsátkozzam. Azon időben a bérbeadási terv elejtetett ; bogy mely tényezőknek közrehatására és mely indokokból, azt nem tudom. Legújabban azonban a »Magyarország« czímű hírlap révén köztudomásra jutott, hogy gr. Batthyány Géza a herczegprimási uradalommal, illetőleg aherezegprimással állítólag 30 évre szóló bérleti szerződést kötött, a mely a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak jóváhagyás végett he van terjesztve. Hogy felszólalásom bármi tekintetben félreértésre ne adhasson okot, kötelességemnek ismerem kijelenteni, hogy a mennyiben személyről, vagy annak megbízhatóságáról egyáltalában szó lehetne ezen kérdéssel kapcsolatban, a dolognak akár közgazdasági, akár nemzeti szempontból való tárgyalásánál igen természetesnek fogja tartani a t. báz minden tagja, hogy gróf Batthyány Géza személye kivűlesik minden kérdésen, és e tekintetben nemcsak semmi kifogás nem emelhető, sőt a magam részéről a a teljes megbízhatóságot minden irányban fenforogni látom. A kérdést nem is ezen oldalról akarom vita tárgyáva tenni, hanem sokkal magasabb, elvi jelentőségű szempontok azok, melyek engem vezérelnek, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól e tekintetben felvilágosítást kérjek. A részletek tekintetében annyiról birunk csak tudomással, hogy a megközelítőleg 90.000 holdat tevő esztergomi érseki uradalmi javak 380.000 frt évi bérért szándékoltatnak bérbe adatni, a mi átlagosan számítva holdanként 4 frt és néhány krajczár bérleti összegnek felel meg. Az lehet vita tárgya, hogy különösen az esztergomi érseki javak — ha azoknak KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. minőségét ismerjük — ezen bérösszeg mellett helyesen vannak-e bérbe adva, vagy nem, de én ezzel a kérdéssel sem szándékozom foglalkozni. Hiszen felmerülnek a bérbeadás kérdésével kontroyerz kérdések, melyeket a társadalom különféle rétegeiben tárgyalnak, hogy csodálatos módon ez a dolog épen az egyházpolitikai harczok kellő közepén kerül kormányhatósági jóváhagyás alá. De ez a kérdés sem érdekel engem. Az is köztudomásra jutott, hogy rendszeres politika követtetett már éveken át, a mennyiben egy btínperből is köztudomásra jutott, hogy ott egy bizonyos Manovillijnevíí úriembernek az érseki uradalomnál eddig meg nem szokott módon biztosíttatott oly befolyás, mely az eddigi gazdatisztek helyzetét annyira tűrhetetlenné tette, hogy télvíz idején 25 — 30 család is hurczolkodásra kényszeríttetett, s ily módon teljes aktivitásuk kellő közepén őket a nyugdíjigényre utalták. Azonban azt hiszem, jól vagyok értesülve, ha azt mondom, hogy mindezen körülmények a bérbeadás tekintetében nem tekintendők vezérfonalnak, hanem a bérbeadás igazi motívuma tényleg az, hogy az érseki uradalom hosszú századok multán fennállhatott azon elvek alapján, melyek mellett az most is kezeltetik, de a mostani herczegprimás nem tud megküzdeni azzal a nehézséggel, mely előáll abból, hogy a fundus instructust neki külön meg kellvén váltani, a birtokot berendezni nem képes, mert a fundus instructus előállítására nincs elegendő anyagi eszköze. Megfontolást érdemel az a kérdés, hogy a jövendőben is helyes gazdálkodási rendszer lehetséges-e ott, a hol a fundus instructus maga törzsvagyont nem képez, hanem az egyes primásváltozásoknál mindig öröklés tárgyává válik és a másik prímásnak külön kell azt beszereznie? Ezek azonban mind közgazdasági kérdések; ezeknél talán fontosabb dolog az, hogy általában véve tudnunk kell ezen bérleti kérdésnél, hogy milyen rendszer szándékoltatik ott alkalmaztatni. Talán fölösleges és fel vagyok mentve annak bővebb magyarázatától, hogy mily rendkívül fontos e kérdés különösen nemzeti szempontból, ha az érseki javak, e nagy latifundiumok bérbeadása esetleg oly módon eszközöltetik, a mi nem nyújt biztosítékot az iránt, hogy azon elemet, a mely eddig otthonát, családi fészkét találta azon birtokokon, és a melynek az állanifentartás, talán mondhatnám, államalkotäs körül szerzett érdemei vannak, oly mobil elemek váltanák fel, melyeknél ezen érdemeket hiába keresnők, sőt a melyek talán aggodalmakra is szolgáltathatnának okot. Mindenki fogalmat alkothat magának az iránt, t. ház, hogy egy országban, a hol a fejedelem és a nemzet bőkezűsége ily bőségesen 29