Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-357

226 357. országos ülés 1894. június 20-án, szerdán. jutalmazta javakkal a romai katholikus egyházat, vájjon azon javaknak az volt-e rendeltetések, hogy azok bérlet útján kezeltessenek, vagy volt-e ennél sokkal nemesebb missziójuk, a mit eddig tényleg be is töltöttek. Azonban, t. ház, a fődolog, a miért én interpellácziómat előterjesztem, e kérdés politikai természetű oldala, s én egészen leplezetlen őszinteséggel szándékozom e kérdésben a t. ház előtt nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Én a dolgot úgy látom, a nélkül, hogy ezt magamnak különösen is meg kelleue erősítenem, hogy szerte ez országban az egyházpolitikai kérdésekkel kapcsolatban napirendre került — habár itt a parlamentben talán csak vékonyabb visszhangja volt — a szekularizáezió kérdése is, ágy, hogy a társadalom különféle rétegeiben tárgyaltatott ez a dolog. Azonban, t. ház, sokkal akutabb kérdés a római katholikus és a görög-katholikus egyházi önkormányzat létesítésének kérdése, melyet én ezen bérbeadási kérdéssel is okozntos összefüggésben levőnek látok, s e tekintetben a t. kormánytól a legterjedelmesebb felvilágosítást kérem és várom. Köztudomású dolog a t. ház, előtt, hogy az egyházpolitikai vitának megindulásakor közöttünk e képviselőházban az iránt nem volt nézeteltérés, hogy az egyházpolitika egész vonalán sikeresen a béke és türelmesség helyreállításának nagy munkáján csak úgy munkálkodhatunk igazán, ha a jogegyenlőség elvéből kifolyólag is ezen önkormányzatot a római és görög-keleti egyházak egész vonalán életbeléptetjük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek megfelelőleg itt e házban egy egyhangúlag elfogadott határozati javaslat is terjesztetett elő, a melynek kapcsán a kormány részéről nyilt ülésben ünnepélyes ígéretet is nyertünk. Legutolsó stádiuma e dolognak az, hogy kétségtelen, hogy az egyházi önkormányzatot a vagyonkérdés megoldása nélkül képzelni nem lehet és nem is szabad. Hiszen az egyházi önkormányzat egyik leglényegesebb és legkardinálisabb feltétele épen az, hogy az egyik felekezetet illető vagyon saját rendeltetése keretében adassék át. Ezen egyházi javak jogi természete Magyarországon ez időszerint, úgy mondatik, vitás. Nem is szándékozom ezen kérdést taglalni; de bármiként álljon a dolog, az egyházi önkormányzat életbeléptetése és annak ezen javak kezelése körűi való befolyása a képviselőház által elfogadott határozat értelmében feltétlenül szükséges és sürgős. E tekintetben, t. ház, a volt kultuszminiszter úr legutóbb egy bizottság kinevezését javasolta ő Felségének. Ez a bizottság ő Felsége mint legfőbb kegyúr által kineveztetvén, üléseit megtartotta és a kormánynak azt a propozicziót tette, hogy az 1872-iki kongresszusi munkálatok alapján s azon elveknek megfelelőleg a képviseleti alapon szervezendő önkormányzat czéljából magát a kongresszust mentől előbb hívja ^össze. Én, t. ház, kérdést intéztem a vallás- és közoktatásügyi volt miniszter úrhoz, — igaz, hogy nem nyilt ülésben, de bizalmas úton, — hogy mikor szándékozik ezen kongresszus egybehivása iránt intézkedni. Válaszúi azt a felvilágosítást kaptam, hogy most ő Felsége elé terjesztetvén ezen bizottság munkálata, a volt miniszter úr ennek a kongresszusnak összehívását az ősz elejére a leghatározottabban kilátásba helyezte és megígérte. Már most ezen önkormányzat hatásköre alól 90.000 hold egyházi vagyont kivonni annyi lenne, miut ennek az önkormányzatnak a tevékenységét már elejétől fogva megbénítani és ép a legfontosabb javak tekintetében annak befolyását lehetetlenné tenni. Jól tudom, t. ház, hogy ezen javak kérdésében a kultuszminisztert a jóváhagyás is tulajdonkép csak a tanácsadás szempontjából illeti meg, különösen az egyházi férfiak felfogása szerint, mert ezen javak nem állami, nem budget-kezelés alatt állanak, hanem a legfőbb kegyúr főellenőrzési joga alatt, és a vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint a korona tanácsadója, csak ezen minőségében jut még a jóváhagyás kérdéséhez is. Madarász József: 48 ellenére! Polónyi Géza: A t. képviselő úr maga is kifejtheti elveit, s azt hiszem, mire a végére kerülünk, talán egy véleményen is leszünk ; de most méltóztassék megengedni, én csak a tényleges állapotokat festem, és csak az én álláspontomat akarom kifejteni. Nincs kifogásom az ellen, ha Madarász t. képviselőtársam más állásponton van, vagy esetleg ugyanezen elveket hangoztatja. Semmi kétséget nem szenved, ha önkormányzatot akarunk, és annak hatáskört kívánunk biztosítani, lehetetlen akarnunk azt, hogy ezen önkormányzat intézkedési jogköre alól ily fontos kérdést, mint az esztergomi érseki javak bérbeadásának kérdése, elvonhassunk. Azonban. t. ház, nekem ezen autonómia kérdésében, melyre nézve a képviselőház egyhangú határozata fekszik előttünk, melyre nézve a kormány részéről a leg*biztatóbb ígéreteket kaptuk nyilt ülésben és magánúton, legutóbbi időben aggodalmaim merültek fel. Csak szimptomák után beszélek, t. ház, egyrészt azért, mert az új kormány, midőn helyét elfoglalta, ez iránt semmiféle nyilatkozatot nem tett, másrészt semmiféle előmunkálatról nem olvasunk abban a tekintetben, hogy az őszre kilátásba helyezett kongresszus csakugyan össze fog hívatni, pedig ez iránt a legpozitivebb igé-