Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-357

224 357. országos ülés 18M. június 20-&n, szerdán. mét is, hogy a mostani állomásnak adassék meg a megfelelő kísérleti terület, úgy, mint azt én nemcsak képzelem, de gyakorlatból ismerem is. Nem arról van szó, hogy ezrekre menő beruhá­zásokat tegyünk; egy, vagy két holdnyi terület szerény, de megfelelő fölszereléssel elégséges arra, hogy mindazokra a kérdésekre, a melyekre a gyakorlati téren Magyarország specziális viszonyainak tekintetbevételével elfogadható fele­letet kell adnunk, adhassuk azt meg, még pedig pontos alakban a kísérletekre támaszkodva, úgy, a mint az a gazdaság javára egyedül alkalmas is. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy felszólalásom nem volt felesleges. Köszönöm a t. ház becses figyelmét. (Általános helyeslés.) Elnök: Áttérünk a napirendre. Napirend szerint következik a már az előző ülésben jelzett bizottságokba a választás meg­ejtése. És pedig választandó: a Magyarország ezeréves fennállásának évfordulója alkalmából tervezett ünnepélyek rendezésére kiküldött orszá­gos bizottságba 40 tag; a II. biráló bizottságba egy tag, a IV. biráló bizottságba egy tag, a VII. biráló bizottságba egy tag, az igazoló ál­landó bizottságba e^y tag, az igazságügyi bízott­tágba egy tag, a közigazgatási bizottságba egy tag, a mentelmi bizottságba egy tag, a napló­biráló bizottságba két tag, az összeférhetlenségi bizottságba egy tag, a pénzügyi bizottságba egy tag, a vízügyi bizottságba egy tag és végül a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavas­lat tárgyalására kiküldött bizottságba egy tag;. A üévsort gr. Esterházy Kálmán jegyző úr fogja olvasni, a távollevőket Molnár Antal jegyző úr jegyzi. (Zaj.) Méltóztassanak csendben lenni, Kezdődik a szavazás. Olvastatik a névsor. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort. A képviselők beadják szavazó-lapjaikat.) Elnök: A szavazás be van fejezve, t. ház. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a szavazatlapok átadassanak a jegyző uraknak, hogy még az ülés folyama alatt azok számbavehetők is legye­nek. (Bcljiedés.) Méltóztatnak hozzájárulni. T. ház! Napirendünk ki van mentve. Át kell térnünk az interpelJácziókra, és pedig a bejelentés és beírás sorrendje szerint. (Fel­kiáltások a szélső baloldalon: Nincs miniszter je­leni Föl kell függeszteni az ülést!) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Méltóztassanak helyeket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést megnyitom. Madarász József képviselő úr teszi meg bejelentett interpelláczióját a vallás- és közokta­tásügyi miniszter úrhoz, méltóztassanak meg­hallgatni. Madarász József: (olvassa.) Kérdés a vallás és közoktatási miniszterhez. 1893. októ­ber hó 14-ikén az akkori miniszter úrtól a követ­kezőket kérdeztem: » Tisztelettel kérdem a vallás- és közokta­tási miniszter Urat, hajlandó-e összeállíttatni és közölni a képviselőházzal, hogy Magyarország határain belől: 1-ször. Vannak-e, mely hitfelekezetben, hányan és hol, oly lelkészek, segédek, káplánok, a kik nem tudnak jól magyarul? 2-szor. Mely felekezetebnél és hol nem tar­tatnak magyar nyelven, és mily nyelven tar­tatnak a szent beszédek? 3-szor. Mely felekezeteknél, hol és minő nyelven vezettetnek az anyakönyvek? Mivel az akkori miniszter úr 1893. decz. 14-íkén kinyilatkoztatta (a Napló XV. köteté­nek 298. lapján), hogy az adatok összeállításá­hoz hozzá fug látni, de hogy mikor fogja azo­kat beterjeszteni, ígéretet nem tehet; e kijelen­tést — tudván azt, hogy az ügy hosszabb időt kíván — tudomásul vévén, biztos reménynyel vártam az igéret teljesítését. Az említett tárczának minisztere azonban változván, kötelmemül ismertem ez ügyre külön felhívni a vallás- és közoktatási miniszter úr figyelmét és tisztelettel kérdezni: hajlandó-e a fenn ismételt 3 pontra nézve az adatokat összeállíttatni, és ezt a lehetőség szerint mielőbb teljesíttetvén, azokat a képviselő­házhoz beterjeszteni ? Csak még néhány szót kívánok mondani. Indo­kolásom megvan a Napló XIII. kötetének 289. lap­ján és XV. kötetének 299. lapján, azt nem ismétlem, de egyet kötelességemnek tartok most is kijelenteni. Régi ideje már, 1840-ben foglalták bele a VI. tör­vényezikk 8. rendeletébe, hogy senki, bármely hitfelekezet részéről lelkésznek, segédlelkésznek, káplánnak, vagy szónokoknak ne alkalmaztat­hassák, ha nem tud magyarul. Nagy idő járt azóta, és ha egyrészt hazánk kormánya teljesí­tette volna ez iránti kötelességét, másrészt a hitfelekezetek felsőbb hatóságai végrehajtották volna a törvény parancsát, és bebizonyították volna, hogy megérdemlik azon nagy adományo­kat, melyekkel őket ez állam istápolja, és hogy inkább hivei a magyar nemzetnek és alkot­mánynak, mint a külföldről, Rómából, Bécsből, Pétervárról, Berlinből, vagy bárhonnan jövő sugallatoknak: sem 1893-ban nem lettem volna kénytelen e kérdéseket intézni a miniszter úr­hoz, sem most nem volnék kénytelen azokat megismételni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Remélem, hogy a t. miniszter úr, épúgy, mint elődje igérte, mielőbb teljesíteni fogja ha­zánk törvényei és nemzetünk felsége iránti kö­telességét. Egyúttal óhajtom és remélem, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents