Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

854. országos ülés 1894. június 16-án, szombaton. |89 és törvényhozó felfogni egyáltalában nem tudom. Az első, a mit felemlített, az, hogy mi ezen rel ác?ió-ny ereségnek a tartalék-tőkéhez leendő csatolását tudtuk már akkor is, midőn két év előtt a bankszabadaíom 84. §-ának módosításáról volt szó. Én egyénileg talán azon kifogással élhetnék, hogy abban az időben a ház tárgyalásaitól távol voltam e's ily észrevételeket nem is tehettem, de nem élek vele, mert, na jelen lettem volna, sem tettem volna. Igaz, hogy ez fel volt említve, de midőn arról volt szó, hogy a bankszabadalom egyes részletei megváltoztassanak, senkisem gondolt arra, hogy ez külön előterjesztés nélkül történhessék. Egy fennálló törvényt, vagy annak alkatrészét bármiféle indokolássá], bármiféle bejelentéssel megváltoztatni egyáltalában nem lehet. Mindenki, a ki komolyan gondolkozik, akként gondolkozott és gondolkozhatott akkor is, hogy ha ez csakugyan tervbe van véve, és megvalósítása szándékoltatik, akkor ez a törvényhozásnak be is fog jelentetni. Ez azonban nem történt. De nem is erről van szó, hanem arról, hogy a bankalap tartaléktőkéje meghaladja-e a 20 százalékot, vagy nem ? Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Meg! Hogyne ?! Horánszky Nándor: Miképen, t. miniszterelnök úr ? A bankszabadalom 103. paragrafusa abszolút intézkedést tartalmaz, a mely világosan megmondja, hogy ha a tartalék a befizetési részvénytőkének 20°/o-ára felszaporodott, az évi tiszta jövedelemből további tőke szaporodást nem szabad nyerni, míg az alább nem száll. Gondolom, egészen világos, hogy a bank tartaléktőkéje, leszámítva azt a bizonyos kurzus-nyereséget, mely koronként és mindig csak kevés szokott lenni, a 20°/o-ot meg nem haladhatja. A t. miniszterelnök úr, midőn tegnap nyilatkozott, és én közbeszóltam, hogy mennyit tesz a banktartalék tőkéje, azt felelte, hogy 18 millió és néhány százezer forint és a plusz relácziónyereség. Itt van a hiba, hogy t. i. a plusz reláczió nyereség is ott van. Igaz, hogy 1892-ben plusz reláczió-nyereség volt elszámolva; de tény az, hogy már 1893 ban a mérlegben többé nem pluszról van szó, hanem arról, hogy a banktartaléktőkéje a 32 milliót meghaladja. Ezzel szemben lehetséges-e az, hogy évközben, akkor, midőn a tanuk alapszabályai azt tartalmazzák, hogy a mérleg decz. 31 ikén készítendő el, évközben 13 és */2 millió kiszakíttassók és bármi oknál fogva a tartaléktőkéhez csatoltassék, és ez által a mérleg szolidítása is egyenesen megszavaztassák ? Vájjon ezen 13 és i/a milliónak jogi természete az által megváltozott-e, vagy nem, hogy a l^fe millió a tartaléktőkéhez csatoltatott? Még egy kérdést: ha az osztrák-magyar bankkal a szabadalmat bármi oknál fogva meg nem hosszabbítanók, akkor követelheti e a t. minisztereluök úr, hogy ezen reláczió nyereségben parti czipáljunk? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem! Horánszky Mndor: Ugy-e, hogy nem? Tehát most tisztába jutottunk az iránt, hogy ha a 13V2 millió kiszakíttatik a bank mérlegéből, és a tartalékalaphoz csatoltatik, akkor particzipácziót nem követelhetünk. De ha ki nem szakíttatott volna, akkor a két állam jogosítva lett volna követelni, hogy az arany és ezüst közt fennálló aranykülönbözetből származó öszszeg a mérlegbe beállíttassek, vagy a legroszszabb esetben — én ugyan nem ezt óhajtom — a mérlegből a nyereség-feleslegben mind a két állam részesüljön. Ez mindenesetre egy jognak feladása, a melyet a kormány nem volt jogosítva megtenni a nélkül, hogy a törvényhozástól az engedélyt rá előre ki ne kérje. T. ház! Még csak egy mozzanatra kívánok nyilatkozni, és ez az a körülmény, hogy vájjon a készfizetések felvételére vonatkozó terminus következtében hogyan álhmk? A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy itt e házban egy minisztertanácsi előterjesztésre hivatkozni nem helyes, nem czélszerü. Én is osztozom ebben, erre nézve egy véleményen vagyok a t. miniszterelnök úrral, habár annyiban eltérek, hogy ha valahol az előterjesztés szoliditásáról és őszinteségéről szó lehet, úgy a minisztertanácsban kell, hogy szóba kerüljön. Bizonyos nem illegális, nem indeczens taktikák meg vannak ugyan engedve az ország érdekében, az kétséget nem szenved, olyan taktikák jelesen, melyek a pénzügyi kezelés ügyességéből és az előrelátás természetéből folynak, de magában a minisztertanácsban az előterjesztéseknek őszintéknek és olyanoknak kell lenniök, melyek minden körülmények között helyt állanak. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Ott sem az lett mondva! Horánszky Nándor: Az volt mondva, hogy három évi átmenetről vau szó. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nézetem szerint lehetne, ha tíilünk függne! Horánszky Nándor: Öt esztendő alatt pedig a tiszta aranyvaluta fog megvalósíttatni. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Nem úgy van! Horánszky Nándor: Öt esztendő alatt a tiszta aranyvaluta fog megvalósíttatni. De a