Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

854. országos ülés 1894. június 16-án, szombaton. 185 felsorolni bátorkodtam, sem az igazságnak, sem | a méltányosságnak meg nem felelnek, leg- j kevésbbé illenek pedig az előadói székbe, a hol minden körülmények között objektív és magát a tárgyhoz tartó egyénnek kellene ülnie. (Helyes­lés bál felöl.) A dolog lényegére a t. előadó keveset mon­dott. Azt kell hinnem, csak azért, mert nem eléggé verzátus a kérdésben, melynek előadá­sára itt a házban vállalkozott. (Derültség a bal­oldalon.) Egyetlen egy mozzanatot . hozott fel velem szemben, midőn tudniillik felelni kívánt azon kérdésemre, hogy ebből a törvényjavaslat­ból mi haszon háramlik magára a valutarende­zésre, melyet én a készfizetések felvételéből szá­mítok magamnak. Igyekeztem kivenni a t. előadó úr beszé débő'l, hogy velem szemben milyen argumentu­mokat használt. Teljes lehetetlen volt. Rekapi­tulálom tehát magukat a kérdéseket, melyekre meg nem felelt s melyek azt hiszem, teljes vi­lágításba helyezik az én felfogásomat, a mely abban kulminál, hogy ebbői a törvényjavaslat­ból pedig abszolúte semmi néven nevezendő előny nem háramolbatik magára a készfizetések felvételére. Mivel viszi ez közelebb a készfize­tésekhez a valutarendezést? Ugy-e bár semmivel ? Pulszky Ágost előadó: Megmagyaráz­tam a t. képviselő úrnak; ha nem értette meg, nem tehetek róla! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy az áll ara jegyek bevonására szük­ség van, azt soha senki e házban nem tagadta. Én egyénileg állítottam és állítom, hogy az ál­lamjegyeknek beváltása épúgy helyet foglalhat a készfizetések felvételéről szóló törvényben, mint akkor, ha időközileg kívánunk ez iránt törvényt alkotni. Az, hogyha mi az ösz­szes államjegyeket és nemcsak azok egy részét váltjuk be, abszolúte semmi tekintetben sem visz közelebb a valuta rendezéséhez, Most a kész­fizetés miben áll ? Abban, hogy az arany pénzzé verve, kellő mennyiségben készletben és fizeté­sekre felhasználható legyen. Hogy az állam­jegyek beváltása valamivel közelebb vinné ehhez a mozzanathoz a valuta rendezését, azt — gon­dolom — a ki e kérdést súlya és jelentősége szerint fogja fel, talán mondani nem fogja. Azután, ha mi az államjegyeket beváltjuk, és ezek helyett részint bankjegyeket, részint ezüst kou­ránsokat bocsátunk ki, jobban lesz fedezve akkor, ha az arany a bank birtokában lesz, mint ha megmarad az állam birtokában ? Mire szolgál a beszerzett arany ? Arra, hogy az államadóssá­gokat bevonjuk, akár birtokunkban marad tehát az arany, és az államjegy nem váltatik be, akár beváltatik, és e helyett bankjegy bocsáttatik ki, és az arany a bank birtokába adatik, a bizton­EáPVH. NAPLÓ. 1891—97. XIX. KÖTET. ság tekintetében különbség nincs, sőt merném állítani, hogy sokkal okosabb, ha az állam bir­tokában marad az arany, (Helyeslés a baloldalon) és ez által az államjegyek fedezve vannak, mint ha az állam azt a bank birtokába adja, a mi mindig bizonyos komplikáczióval van össze­kötve, A t. előadó úr tagadta azt is, hogy pénz, a melyet mi kapunk, rosszabb lenne, mint az, a melylyel ma bírunk. Azon 40 millió ko­rona, a melyet kibocsátunkésa melynek alapján 'az államjegyek egy részét bevonják, tartalmilag mégis csak rosszabb, mint a mostani ezüstpénz, mert a koronát 835 ezred részszel veretjük, míg a mai ezüstpénzt 900 ezred részszel veret­tük. De rosszabb e pénz azért is, mert azon 40 millió korona, a melylyel az államjegyeket ily összegben beváltják, nem fog fizetési eszköz lenni korlátlan mennyiségben, hanem mindenki csak korlátolt mennyiségben, vagyis 50 korona erejéig köteles elfogadni azt a fizetést, a melyet koronában akarnak teljesíteni, holott az a 40 millió államjegy, melyet a 40 millió koronával bevonunk, korlátlan fizetési eszköz volt. A t. előadó úr tehát nem tagadhatja, hogy ennyivel is rosz­szabbodik a helyzet. Azután mi nem a szegény emberekre utal­tunk, legalább, hajói emlékszem, az én számon e szó ki sem jött, hanem utaltunk a közállo­mányra magára, akár szegény, akár gazdag em­berekből áll is az, utaltunk akként, hogy a mi pénz az államjegy helyett forgalomba jön, sok­kal rosszabb az államjegynél, a mely, mint ön­álló hitelvalutíi, nagyobb értéket, nagyobb fize­zetési erőt képvisel, mint a minőt képvisel az ezüstpénz, mely ennek helyébe adatik. Azt gondolom tehát, hogy e tekintetben a t. előadó úrnak nincs igazsága, midőn állítja, hogy a forgalomba hozandó pénz jobb, mint a mely most forgalomban van. És itt, t. ház, egy kérdést akarok tisztázni, mely közel áll ahhoz, a mit a t. miniszterelnök úr mondott. A t. miniszterelnök úr azon körül­belül 35—40 millió összegre, a melyeket egy­forintosok alakjában kíván forgalomba hozni, azt mondotta, hogy: meglehet, hogy azok esetleg visszavándorolnak egyszer, kétszer, vagy talán többször is a bankba; kell tehát, hogy kipróbálhassuk, hogy a kemény pénz a Hart­Geld mily összegben válik szükségessé. Itt nem vagyok tisztában azzal a kérdéssel, mi fogna abban az esetben bekövetkezni, ha a pénznek az a ezirkulácziója csakugyan ezen alakot nyerné, mert ha az a 30—40 millió forint, vagy annak egy része, mondjuk, 20 millió ismét visszaván­dorol a bankba, mi azt ismét teljes értékíí relaczió szerinti 84 krajczáros aranynyal leszünk kénytelenek kiváltani. 24

Next

/
Thumbnails
Contents