Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

Sió. országos ülés 18! vánta feltűntetni, de hogy nagyobbaknak nem akarta volna feltűntetni, a felől bizonyos vagyok. Hieronymi Károly belügyminiszter: Sem nagyobbnak, sem kisebbnek! KováCS Albert: Nem vitatom tehát, hogy most nem lesz elég, a jövőben bizonyosan nem lesz. De talán még egy más költsége is mutatkozni fog ezen intézmény behozatala alkalmából az államnak, t. i. a papságnak, legalább a szegényebb egyházak papságának némi kártalanítása az anyakönyvek és a stólák elvesztése miatt. Mert hiszen, t. képviselőház, az az animozitás, a mely a t. liberális pártban most az egyházakkal szemben nyilatkozik, talán rövid idő alatt meg fog szűnni, és helyet fog engedni a nyugodtabb megfontolásnak, és akkor a t. liberális párt históriai tanulságokból és jó megfontolásokból arra a gondolatra fog jutni, hogy az egyház egy oly konzervatív intézmény, a mely az állam oszlopai közé tartozik, és a melynek megrongálása érdekében állhat azoknak, a kik az államot szét akarják robbantani, (Úgy van! a baloldalon.) de azoknak, a kik az államot fenn akarják tartani, érdekükben nem áll. (Úgy van ! a hátoldalon.) Protestánsok, keleti vallású papok jelentékeny károsodást fognak szenvedni, most szegényebbek, semhogy élni tudnának, még szegényebbekké válnak; hogy ezeknek némi kárpótlásáról a 840.000 forinton túl még gondoskodni kell, az, úgy hiszem, a t. képviselőháznak rövid idő alatt általános meggyőződése lesz. (Úgy van! Úgy van ! a baloldalon.) De, t. képviselőház, a költségeknek nagy volta engemet nem tartana vissza attól, (Ralijuk!) hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzam, hanem visszatart igenis, a mint mondám, a közigazgatás szerv zetlen volta. A míg főkép a községi szervezet el nem készül, a míg a községi közigazgatás élén jobban fizetett és tehát megbízhatóbb, minden irányban megbízhatóbb orgánumok nem fognak állani, a míg az a régi általános és valóban reális alapon nyugvó tisztesség, u mely a mai anyakönyvek vezetőit környezi, legalább jelentékenyen helyettesítve nem lesz, addig én az anyakönyvek vezetését a mostani jó kezekből kivenni, és kevésbbé alkalmas kezekbe átvinni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) A törvényjavaslat visszautasítását, t. képviselőház, egyúttal azon párt nevében is kijelentem, melyhez tartozni szerencsém van. (Helyeslés bal felöl.) Perczel Béni jegyző: Szacsvay Sándor! Szacsvay Sándor: T. ház! Magam is kijelentem, hogy szükségesnek tartom azt, hogy az állam a maga polgárainak személyi státuszát a születéstől egész a halálig nyik A I:, május 22-én, kedden. \ { vántartsa. Megmondottam ezt legutolsó beszédemben is, a mennyiben az anyakönyvek rendszerében láttam egyúttal a házassági jog informálásának legfontosabb alakját. Személyi telekkönyvnek neveztem azt, a mit behozni kívánok az állam anyakönyvi rendszerében. De, t. ház, azon álláspont, melyet a közigazgatási bizottságban e kérdésnél már kifejtettem, azóta nem változott, és minthogy reményem sincs, hogy aggályaim, melyeknek a bizottsági tárgyalás alkalmával kifejezést adtam, el fognak oszlattatni, a javaslatot általánosságban még most sem fogadhatom el a tárgyalás alapjául. (Helyeslés a bal- és szélöbalon.) Azon aggályaim, melyeket kifejtettem, három csoportba vonhatók össze. Az első csoport volt aggályaimnak azon része, melyet államjogi szempontból fejtettem ki, a második csoportot a közigazgatási reform, a harmadikat pedig a ezélszertíség szempontjából hoztam fel. Ugyanezen aggályaim, mint említem, most is fennállnak. Legyen tehát szabad röviden felemlítenem, hogy miért és mennyiben állanak azok ma is fenn. (Halljuk! Halljuk!) A mi a célszerűségi szempontot illeti, ez az, hogy a javaslat most már a házasság megkötésének anyakönyvezését is magában foglalja ugyan, de mivel a ház csak tegnap határozott a házassági jogról szóló törvényjavaslat felett, s így az még nem törvény, hanem csak ezután fog törvénynyé válni, — ha ugyan törvénynyé fog, válni — a most tárgyalás alatt levő javaslatban a házassági javaslat mégis már úgy van kontemplálva, mintha, az már valóságos törvény volna; pedig még nem az. Ennélfogva én czélszeríínek nem tartom egj még törvénynyé nem vált javaslatot egy későbbi törvénybe úgy állítani be, mintha az már törvény volna. Törvényhozási szempontból igazán czélszerűtlen és nem helyes eljárás tehát, midőn törvényként iktatunk be egy későbbi törvényjavaslatba oly törvényjavaslatot, mely még törvény jellegével felruházva, nincs, és a mely a koronától tesítést még nem nyert. A mi a közigazgatási reform szempontját illeti, tudvalevő, hogy azon párt, a melynek tagja vagyok, a történeti önkormányzat rendszerét akarja fentartani az állami cselekvés összes területén, ideértve nemcsak a közigazgatást, hanem az egyházak önkormányzatát is, TLgy azoknál, melyeknél az már megvan, mint azoknál, melyeknek csak ezután lesz megadandó. A történeti önkormányzatot pedig a párt mindig a választás elvével együtt akarta biztosítani és korszerűen átalakítani. Azért tehát a közigazgatási reform szempontjából sem járulhatok e javaslathoz, mely a kinevezés elvét -*aintegy inczidentaliter a községi életbe be akarja &/vV a* mm x. j %H ~í / 43 . V /