Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

12 345. országos iíl&s 1894. május 22-én, kedden. csempészni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én szeretem, t. ház, a szervi törvényhozást, óhajtom is a közigazgatási szervek és keretek rendszeres megállapítása! ; de mint Kovács Albert t. barátom helyesen mondta, én sem akarok addig a második emeletre menni, mielőtt az első emeletet, tehát az alapot meg nem építettem. A kinevezés elve jelenleg és az eddigi gyakorlatban nemcsak hogy nem nyert a maga prestige-ében, hanem ellenkezőleg naponta kisebbedik annak értéke az országban. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kinevezési elvnek feltétlen alkalmazása a közigazgatási reformnak egész területén merev czentralizáczióra vezet, a mi pedig ebben az országban a mint soha eddig, úgy jövőre sem ezékzertí. Ennek a kormánynak kezébe oly hatalmas fegyvert nem adok, hogy az anyakönyvi kinevezések czímén egy sereg kortest rendszeresítsen, kik állásaikat tőle függőleg mintegy méltóságként kapják; s megbízásuk bármikor visszavonható legyen. Én egy ilyen megbízást ez idő szerint teljesen veszélyesnek tartok. Végre, t. ház, hogy röviden mondjam el államjogi aggályaimat is, ezeket a következőkben foglalom össze. Én ágy tudom, hogy az 1879. törvény értelmében a magyar állampolgárság az egész magyar korona területén egy és ugyanaz. Ez nyíltan ki van fejezve az 1879-iki törvényben is. A mikor ez a törvény meghozatott, az volt kontemplálva, hogy Horvátországban, a mely a maga belügyeiben autonóm, az anyakönyvek vezetése szintén egyházi kezek között volt és van, a mint hogy az nálunk is volt és van jelenleg is. Ugyanazon törvény az állampolgárság megszerzésének egyik forrása gyanánt a leszármazást is említi, ég mégis. t. ház, daczára annak, hogy az 1879 iki állampolgársági törvényt horvát képviselőtársaink közbejöttével hoztuk, és annak végrehajtási záradéka szerint azon törvény végrehajtásával a horvát autonóm területen a bán bízatott meg, jelenleg ezzel szemben az állampolgárságnak leszármazás által való nyilvántartására nézve változás fog itt nálunk bekövetkezni, a mennyiben nálunk az anyakönyvek államosíttatnak, ott pedig továbbra is az autonóm egyházi :inyakönyvvezetés megmarad: ez a leszármazás nyilvántartásában mindenesetre különbséget fog előidézni, a melyből kontroverziák fejlődhetnek ki. Ezen aggályomat már a bizottságban is felhoztam, és azt a miniszter ár, daczára az 1868: XXX. tcz.-re való hivatkozásnak azóta mindeddig el nem oszlatta következőleg ezen aggályom jelenleg is fennáll. Szükségesnek tartottam volna, hogy a horvát képviselők közbejöttével az állampolgárság ezentúli nyilvántartására nézve egy szakaszban megemlíttessék az, hogy az ebbeli nyilvántartás Horvátországban nem ugyan államilag, de érvényesen autonóm anyakönyvek által történik, nálunk pedig állami alapon. Ez a fenforgó törvényjavaslatban nem foglaltatik, és nincs is kilátásom, hogy ezen pótlás kiegészítőlég ma már belevétessék. Ez a harmadik ok, miért ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom, megjegyezvén egyúttal, hogy a részletekre nézve is volnának még egyéb észrevételeim is. Eg3

7-kettőt megemlítve, egyáltalán helytelennek tartom, t. ház, hogy új kerületek és új intézmények csempésztessenek be akkor, mikor a minisztérium egyik programmpontja a közigazgatási reformot épen a községeknél mihamarább akarja megvalósítani. Ily intézkedések folytán meddő költségek okoztatnak a községek terhére, új hivatalnokok hozatnak be, kiket, ha a közigazgatási szervezetbe beilleszteni nem lehet, majd kártalanítni és kielégíteni kell. Ehhez járul a tömérdek költség is, mely daczára a csekély összegben való kimutatásnak, mindenesetre nagyobb lesz, mint a mennyit a miniszter úr előirányoz. A községek jelenleg is anynyira túl vannak terhelve, hogy községi adópótlékok és más egyéb czímen egyáltalán nem terhelhetők többé. Ezen szempontokat ismételten hangsúlyozva, és fentartva többi észrevételeimet a részletekre, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hock János jegyző: Gr. Szapáry Gyula! Gr. Szapáry Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A helyzet súlypontja azon kérdés körül forog, hogy a képviselőház által a főrendiházhoz tegnap visszaküldött törvényjavaslat milyen sorsban fog részesülni. Ha az a főrendiház által vissza fog küldetni, akkor előreláthatólag lesz alkalma ezen képviselőháznak az anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslat felett is újabb tárgyalásokba bocsátkozni. (Az elnöki széket Perczel Dezső alelnök foglalja él.) De felfogásom szerint bármi legyen is azon törvényjavaslatnak sorsa, az állami anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslatot még azon esetre is tárgyalni és életbe kellene léptetni, ha a házassági jogról szóló törvényjavaslat nem is megy át abban a formában, mint a főrendiházhoz átment. Midőn, t. ház, ezen kérdésben felszólalok, nem a vita megakadályozására, vagy hosszabb általános vita kezdeményezésére emelem fel szavamat, de főleg szavazatom indokolása és különösen annak igazolása végett, hogy én az általános polgári anyakönyvek behozatalát kívánom és kívántam már évekkel ezelőtt, mert meggyőződésem szerint ez az elkeresztelésekből és az 1890. évi február 26-iki rendeletből eredt