Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

10 345. országos ülés 1894. május 22-őu, kedden. egyebütt pedig több, mint 1000 éve fennálló intézményt akar megváltoztatni, egy olyan intézményt, melyhez a közönség hozzászokott, sőt melyet a vallásnak egy bizonyos nimbuszával vesz körűi, (Úgy van! bal felöl.) akkor a legkevesebb, a mit várni lehet egy államtól, az, hogy azon közegek, melyek ezen régi közeg helyébe állíttatnak, legalább is olyan megbízhatók, legalább is olyan társadalmi tisztességgel birok legyenek, mint a minők azok voltak, a kiknek kezéből most ezt az ügyet kiveszi. (Helyeslés bal felől.) Hogy állottunk e tekintetben a régi köze gek színvonalával ? Ugyanaz a kúriai bíró azt az adatot is közölte velem, hogy az ország egész területén — tehát oláh papot, zsidó papot is beleértve — az összes papi egyének ellen körülbelül három per jön fel a kúriához, a melyből kettő felmentéssel végződik. Én legalább 30 éve kisérem figyelemmel a kálvinista egyház ügyeit; azt hiszem, 25 éve, vagy ilyenforma idő óta egyik főtörvényszékének is tagja vagyok. Ezen idő alatt, sőt általában is emlékezetem szerint kálvinista pap ellen Magyarországon bűnvádi per nem keletkezett. Nem, hogy elítéltetett volna vagy egy közíííök, de még cs.ik panasz sem emeltetett egy ellen sem. Anyakönyv vezetési per az én egész életem folyamán egyetlen egy került az egyházi bíróság elé, a melyben én is ítéltem és felmentő szavazatot adtam, valamint az a törvényszék is, a melynek tagja vagyok. Igaz, hogy a legfőbb törvényszéken az illető elítéltetett, tehát hibásnak kellett lennie, de ez kétezer pap életéből 30—40 év leforgása alatt egyetlenegy eset. Nincs ilyen részletes tudomásom a katholikus papok dolgáról, hallomásom onnan sincs sem anyakönyvi, sem bűnügyi kihágásról egyetlen egy esetben sem. No már, t. ház, ha ezen tiszteletreméltó egyének mellőzését hozza javaslatba az állam, és akkor ezek helyett az embereket a bácskai körjegyzőhöz utasítja, akkor az állam polgáraiban bajosan fog az a felfogás és meggyőződés keletkezni, hogy az állam itt eltörölt egy rossz intézményt, a melynek helyébe egy sokkal megbízhatóbb intézményt állított. (Igaz ! Úgy van! bal felöl.) Én, t. ház, vagyok oly liberális, mint akárki ebben az országban, és nem vagyok sem feudális, sem ultramontán, sem klerikális, sem reakezionáriús szegény kálvinista profeszszor vagyok, és már ezen minőségemnél fogva sem lehetek azok közül egyik sem ; de igenis van annyi egészséges eszem, hogy míg a mostani megbízható, teljesen kifogástalan közegek helyére az állam nem lesz képes hasonló megbízható állami közegeket állítani, (Igaz! Úgy van! bal felől.) addig én sem a kötelező polgári házasság, sem az állami anyakönyvek behozatalát mg szavazni nem fogom. (Élénk helyeslés bal felől.) A törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy terjedelmes anyakönyvi kerületek legyenek, s különösen a házassági anyakönyvi kerületek még nagyobbak legyenek, mint az egyéb anyakönyvi kerületek, és a t. előadó úr ezt a körülményt úgy tűntette fel, mint ezen törvényjavaslatnak nagy előnyét. Hát csak aünak a kormánynak figyelmeztetésül mondom, mely a polgári anyakönyveket valóban be fogja hozni, mert remélem, hogy az már más kormány lesz, hogy ne képzelje, hogy ebben valami nagy előny foglaltatik, sőt ellenkező tapasztalatokat rövid idő alatt fog szerezni. Ez az intézmény — gondolom — az angol mintára van tervezve, de megjegyzem, hogy Angliában is igen sok panasz áll fenn ellene, pedig a lakosságnak csak igen kis része, a disszenterek vannak általa terhelve. A mi népünk még sokkal kevésbbé szeret a második, harmadik faluba utazni, mint az angol. E tekintetben érdekes és megfigyelésre méltó tapasztalatokat szolgáltat a református egyház, mely a maga egyházi ügyeit a saját ízlése szerint, szabadon szokta berendezni. (Halljuk! Halljuk!) Mi ott azt a tapasztalatokat tettük, hogj^ az emberek igen nagy áldozatokkal, hihetetlen erőfeszítéssel abban járnak, hogy minden faluban, minden kis faluban anyaegyházat alapítsanak, főként azon szempontból, hogy az anyakönyvi hivatalt közel találják. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Számos kísérletet tettünk már arra, hogy két kis falat, a mely egy-két kilométer távolságra fekszik, összefoglaljunk egy anyaegyházba; de az emberek ennek vagy eredetileg is el lenállottak, vagy ha egyszer belementek is, rövididő alatt ismét felbontották ezt a szövetkezést, nem azért, mintha vallási szükségeiket nem tudta volna egy közös lelkész kielégíteni, mert ebben hiány nem volt, és e miatt panasz nem volt, hanem azért, mert még azt az egy-két kilométernyi távolságot is, a hol az anyakönyvi hivatal volt részükre, igen soknak találták. Hát, t. előadó úr és t. ház, ha a kormány ezen nagy anyakönyvi kerületeket megalkotja, rövid idő alatt tapasztalni fogja, hogy népünknek az utazás iránt való ezen antipáthiája kényszeríteni fogja a kormányokat, arra, hogy sokkal kisebb anyakönyvi kerületeket létesítsenek, mint a mekkorák itt kontemplálva vannak, (Helyeslés a baloldalon.) és akkor aztán, t. ház, a 840.000 forint sem lesz elég a költségekre. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Úgy hiszem, hogy most sem lesz elég. (Helyeslés a ! alól dalon. A bel ügymíniszter tagadólag int.) Mindenesetre azt hiszem, hogy a t. belügyminiszter úr nem arra, igyekezett, hogy nagyobbaknak tüntesse fel a költségeket; nem állítom, hogy kisebbeknek ki-