Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-353
353. országos ülés 1894. június lä-én, pénteken. 161 sam egyáltalán nem tudta megmondani, hogy ez a transzakczió minő jogi formának felelne meg voltaképen ? Már pedig én azt hiszem, t. ház, a hol az enyém és tiedrőí van szó, különösen a hol egy nagy transzakczióról van szó, mint a bankkal való rendezkedés, ott mégis kipróbált formákra volna szükség. Man müsste nach bewährten Mustéra arbeiten. (Helyeslés a baloldalon.) Én, t. ház, különösen két szempontból tartom ezt a trauszakcziót prejudicziózusnak. Először azért, mert egy új kapcsot, egy új köteléket képez közöttünk és a nemzeti bank között, és meg fogja nehezíteni az önálló nemzeti bank felállítását. (Igás ! Igaz! bú felöl.) Igen szépen beszélt ma az én t, barátom, Ugron Gábor, s én ahhoz, a mit ő mondott, csak annyit teszek hozzá, illetőleg az egészet abban fejezem ki, hogy az önálló bank az állami, a nemzeti és közgazdasági egységnek egyik legfontosabb eszköze és szervezete. (Helyeslés bal felöl.) És, t. ház, miképen viselkedjünk mi bizalommal ez iránt a nemzeti bank iránt? Hiszen csak az a legutóbbi memorandum, vagy nem tudom, minek nevezik, úgy a Lajthán túl, mint a Lajtán innen az egé^z közvélemény felháborodását provokálta. És milyen bank -politikát követ! Legutóbb teletöltötte pinczéjét sóbányajegyekkel, a minek folytán az osztrák Reichsrathban, gondolom, még a pénzügyminiszter is megtámadta, s a minek folytán egyrészt konkurrencziát csinált a priváttőkének, másrészt pénzt vont el a pénzpiacztól. Ez az egyik, a mit csak mintegy szimptomát hozok fel. A másik kifogásom pedig az, hogy attól félek, ha mi e bankttól átveszszük az ezüstöt, majd oda fog a dolog kilyukadni, hogy az ezüstveszteségnek jelentékeny részét mi fogjuk viselni. Ez történt Németországgal szemben is; ott sem voltunk kötelezve, mégis átvettük az egyesületi t illérok egy jelentékeny részét. Ennek a trattszakcziónak egy másik része az, hogy a mi aranyunk letétetik a bank pinezéjébe, s onnan az osztrák kormány beleegyezése nélkül ki nem vehetjük. Igen érdekes, hogy erről a Lajtán túl mikép vélekednek. (Halljuk! Halljuk!) Bátor leszek egy passzust felolvasni a »Neue Freie Presse «-bői. Méltóztatik tudni, hogy ez a »Neue Freie Presse« nem is újság, hanem intézmény. Úgy a lajtántúli politikát, mint az itteni politikát is a »Neue Freie Presse« csinálja, annyira, hogy ha a parlamentáris fogalmaknak meg akarnánk felelni, tulaj donkép a »Neue Freie Presse« szerkesztőjének kellene ott ülni, a hol a t. miniszterelnök úr ül. (Igaz! Igás! bal felöl. Derültség.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. Hát, t. ház, ez a »Neue Freie Presse* dicséri ezt a transzakeziót, hogy deponáltatik a pénz oda, a honnan az osztrák kormány engedélye nélkül ki nem vehető és ott ezt a következőkben indokolja meg (olvassa): • , »Die ungarischen Finanzen sind heute geregelt und der oekonomische Fortschritt in dem verbündeten Lande hat zum Glticke die Furcht verscheucht, dass es eines Tages anders sein könnte. Wenn jedoch zum Unheile der Monarchie Ungarn durch die Fehler einer neuen Regierung wieder in die altén Bahnen der Misswirtschaft zurüekkehren sollte, so wird es gewiss eine Beruhigung für Oesterreich sein, dass sich das Gold, welches von Ungarn für die Valutazwecke angeschafft wurde, in den Kellem der Bank befindet und ohne unseren Wíllen keine andere Bestimmung erhalten kann.« (Moegás és derültség a baloldalon.) Arról, t. ház, nem beszélek, hogy a »Neue Freie Presse« úgy tünteti fel a helyzetet, hogy csak ez a kormány tud rendezett finaneziákat tartani, és hogy ha ez elmegy, utána az özönvíz. Természetes, hogy a »Neue Freie Presse* a kormányát dicséri, a czigány is a maga lovát dicséri. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Hanem azután már arról az ímputáczióról szólni kell, a mely ebben Magyarország ellen van. Úgy tűntettetik fel itt a dolog, hogy Ausztriának szüksége van biztosítékra Magyarország ellen, de Magyarországnak nincs szüksége Ausztriával szemben, mert ők tisztességesek, mi pedig nem vagyunk tisztességesek. Kérdem, t. ház, a hol két állam egymással szövetségben van, és egyik a másikról ilyen vélemény nyel van, mikép lehet ott kényes és komplikált természetű kérdéseket megoldani'? (Tetszés a baloldalon.) T. ház! Reasszummálom, a miket mondottam. Szerintem a helyzet minden tekintetben rosszabb most, mint a valutarendezés előtt. Először roszszabb azért, mert papírpénzünk helyett kapunk ezüstpénzt, mely kevésbbé értékes és kényelmetlen, mint a hogy azt Ugron Gábor t. barátom igen szépen fejtegette; másodszor azért, mert a valutarendezésnek az volt a czélja, hogy a diszázsió megszűnjék, de a diszázsió most nagyobb, mint azelőtt volt. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Azonkívül, t. ház, kihasználtuk magát a konverziót, a melyből egy aranykészletünk támadt, és ez most kamatozatlanúl hever. Mikor a t. miniszterelnök úr szólott a diszázsióról, szólott egyebek között azokról a rendszabályokról, melyeket neki javasoltak, hogy a diszázsiót megszűntesse, és erre vonatkozókig 21
