Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-353
162 -858. országos ülés 1894.junins 15-énj pénteken. következő kijelentést tett (olvassa): »Az orvosszer, mely nekünk ajánltatik, az, bogy megfelelő aranymennyiség bocsáttassák a piacz rendelkezésére. Ha a diszázsiót csakugyan az idézte volna elő, hogy a piacztól elvontuk az aranyat, akkor ennek a remediumnak alkalmazása csalhatatlan szer, mert a proczesszus egyszerűen az lenne, hogy kiadnók az aranyat, a nem lenne diszázsió, de nem lenne arany sem. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.)« Hát bocsánatot kérek . . . Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Tessék csak tovább olvasni ! Beöthy Ákos: (olvassa.) »Igy azonban, midőn, azt hiszem,, sikerült bizonyítékát szolgáltatnom annak, hogy az arany bevonásának épen semmi, vagy talán csak igen elenyésző szerepe van a diszázsió előidézésében, hanem a diszázsió egészen más okokra vezethető vissza,« . . . Kérem, hiszen ez egészen másra tartozik. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Nem kérem, ott lesz az egy százalék! Beöthy Ákos: Majd a miniszter úr utána nézhet; én nem találom, hogy ellene mondott volna. De minden körülmények között egy felvilágosítást kérek, mert nem értem a dolgot, Azt a felvilágosítást ugyanis, hogy miért veszszen el azért az arany, ha kölcsönbe kiadjuk? Hiszen ki lehet adni biztos váltóra kamatra; ha ki nem lehetne adni, hát miért van az indokolásban, hogy az aranykészletből 13 millió forint gyümölcsözőleg van elhelyezve? A mint ezt a 13 millió forintot gyümölcsözőleg el lehetett helyezni, többet is lehetett volna elhelyezni, és mindenesetre több hasznunk volna belőle, mint hogy a bank pinczéiben van. Ugron Gábor: Kiverték már mind koro uának, ez a baj! (Egy hang jobb felől: A koronát is lehet kiadni!) Beöthy Ákos: Azután, t. képviselőház, tökéletesen dezorganizálva lett a mi egész pénzrendszerünk. (Halljuk!) Akármily nyomorúságos volt a mi állapotunk, de a belforgalomban hozzászoktunk egy bizonyos stabilitáshoz és lehetett számítást tenni, háztartásunkat be lehetett rendezni. Most mi történt? Tabula rasa-t csinált a t. miniszter úr a mi egész pénzrendszerünkből; más a pénznek az anyaga, más a pénznek az egysége, a relácziója. De ez mind csak elvben történik és nem tényleg. Elvben vau aranyvalutánk, tényleg van ezüst és papirvalutánk; azután van forint, azután van korona, fillér, krajczár, ezek mind a legamabilisebb konfúzióban mozognak egymás mellett a forgalomban. Nagy hátránya van ebből a nagy forgalomnak, nagy hátránya van a kis forgalomnak is. Hiszen kérem, ha az ember egy ilyen nikkelpénzt a kezébe vesz, vagy fizetést kap, mindig optikai tanulmányokra van szüksége, hogy vagy valakit le ne főzzön, vagy minket le ne főzzenek. (Igás ! Ügy van! bal felől.) De a mi a legrosszabb, t. képviselőház, tökéletesen kompromittálva lett a valutarendezés nagy eszméje. Egy igen nagy baja volt épen a mi valutaállapotainknak, az az u. n. valutapesszimizmus, a kétely, hogy az állapotok jobbra fordulnak. Ez, t. képviselőház, onnan származott, hogy 25 év alatt egyetlen egyszer sem tettek még kísérletet a valutának a rendezésére. De akármilyen csüggesztő volt az állapot, mégis maradt a reménynek egy fonálszála: az, hogyha post tot discrimina rerum felveszi a kormány a valutarendezést, akkor sikerülni fog. Nos, t. képviselőház, mi történt? Ezen utolsó fonálszál is elszakadt, mert az emberek abban a hitben fognak élni, és teljes joggal, hogy, ha mi a valutánkat rendezni akarjuk is, arra képesek nem vagyunk. Azt a bizalmat is, a melylyel a, t. miniszter úrnak konczepczióját a közvélemény fogadta, felváltotta a bizalmatlanság, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) a mit legjobban tanúsított ennek a háznak a magatartá&a, mert a túloldalon épen olyan szkeptikus kifejezések és vélemény hangzott fel, mint erről az oldalról. Ezek nagy hátrányok t, képviselőház; de bármilyen nagy hátrányokkal jár is ez, és bármilyen nagy kárt szenvedtünk, van mindennek egy haszna, egy előnye. Tény az, hogy a t. miniszterelnök úr és a t. kormány a legnagyobb könnyelműséggel, a legnagyobb elbizakodottsággal nekiment ennek a valutarendezésnek, úgy, hogy neki ment minden kérdésnek, a közigazgatási reformnak, az egyházpolitikának, a zóna-tarifának, a vasutak államosításának. (Helyeslés és tetszés bal felöl.) Tette ezt igen egyszerűen azért, mert tudja azt, hogy mindig hü és biztos többsége van, a mely soha hibáiért számadásra nem vonja. Egyszóval Magyarország közéletéből a felelősség elve eltíínt. (Igaz! Úgy van!a bal-és szélső baloldalon.) Már pedig mindenki tudja azt, hogy a felelősség elve az éltető eleme a parlamentarizmusnak. (Igaz! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) A hol ez megvan, — hogy röviden fejezzem ki az antithezist — ott a parlamentarizmus áldás, a hol ez nincs, ott átok. (Igás! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Annyi tény, hogy nálunk Magyarországon ezen felelősség-nélküli kormányrendszer alatt egy oly politikai és erkölcsi demoralizaczió állott be, mely ritkítja párját. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vajay István: Haas és Deutach! (Derültség! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.)
