Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

160 358. országos ülés 1894. június 15-én, pénteken. Itt is az ázsió fokozatosan esett és majd nem el is tfínt, csak épen annak következtében ttínt fel ismét, hogy a háború megkezdődött. Honnan tehát nálunk ez az ellentétes jelenség? Ugy a publiezisztikában, mint itt a képviselőházban t. barátom, Ugron Gábor és Horánszky Nándor igen alaposan és tüzetesen foglalkoztak ezen disázsió indokaival. Nem vonom kétségbe, hogy azok az okok mind befolyást gyakoroltak az ázsió keletkezésére, én azonban a legfőbb inodkot, abban a tényezőben keresem, mely mindenütt a világon az ázsió keletkezésének főindoka volt, t. i. a bizalom hiányában. (Igaz! Úgy van!) Én igen egyszerűen azt találom, hogy ebben az ázsióban a pénzpiacz bizalmatlansága irányúi a valutarendezés helyessége és egészségét illetőleg. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Nem lehet tagadásba venni, hogy magának a kormánynak eljárásaehhezhozzájárúlt.EIőszöraz, hogy kivették a forgalomból az aranyat, és nem hozták ismét forgalomba, azután különösen a valutarendezésnek hosszú időre való kitolása. Mikor tavaly a t. miniszter úr nyilatkozott az ázsióról, azt mondotta, hogy az kellemetlen dolog, de öt ezirkulusaiban az nem zavarja, mert az egész valutarendezést öt évre konczipiálta. Először is konstatálni kívánom, hogy mikor itt a valutatörvényeket tárgyalta a t. miniszter úr, erről egy szót sem szólt, tehát kérdem, miért az öt esztendő? Olaszország két esztendő alatt felvette a készfizetést. 1881 januárban hozta meg a törvényt, (Mozgás jobb felöl) 1883-ban a készfizetés megkezdődött. Pedig Olaszország nehezebb viszonyok között volt, mint mi. Először azért, mert akkor még az is kérdés volt, hogy ennyi aranyat össze lehet-e szerezni, másodszor jött Francziaországgal a tunisi bonyodalom, minek következtében meg sem engedték azt, hogy az olasz kölcsön a franczia börzén aláírásra boesáttassék, és jött harmadszor a nagy Bontoux és az Union Grénéral krachja, mely az összes európai pénzpiaczokat összezavarta. T. ház! Öt évre elodázni ezen készfizetést, hiszen ez olyan hosszú idő, s ez alatt annyi mindenféle politikai és közgazdasági komplikáczió következhetik be, hogy igen természetes, hogy bizalommal ez iránt a pénzpiacz nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De tény az is, t. ház, hogy itt van a diszázsió, a miből nekünk sok hátrányunk vau, és a mi a készfizetések felvételét is megakadályozza, mert hiszen az aranyat ma 25°/

0 értékben kell esetleg a miniszter úrnak megvásárolnia, a mit a reláezió 19 értékével bocsát forgalomba. Ez tehát, t. ház, nagyon komoly és hátrányos tünemény, a melylyel szemben állást kell foglalnunk. Politikával kell birni, programmot kell mondani, tisztában kell lennie a kormánynak, hogy ezen ázsiót mulandónak tekinti-e, vagy állandónak! (Halljuk! Halljuk!) Ha mulandónak tekinti, nagyon szeretném hallani, minő tényekre, minő adatokra bazirozza ezen felfogását? (Helyeslés bál felöl.) Tegnap Neumann Ármin képviselő úr szintén azt mondotta, hogy ez mulandó, de hogy miért tekinti mulandónak, ezzel nagy sajnálatomra adós maradt. Ha pedig a t. kormány állandónak tekinti, akkor azt tartom, ezzel szemben állást kell foglalni. Meg kell mondani vagy azt, hogy a valufarendezést nem folytathatjuk, vagy pedig, hogy ennyi és ennyi áldozatra van szüksége az országnak, hogy az egészet folyamatba hozzuk. (Helyeslés bál felől.) De tiszta álláspontra van szükség, tiszta bort kell a pohárba önteni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E helyet pedig mi is történt? Beterjeszt a kormány egy törvényjavaslatot, a melyből világosan és határozottan látszik, hogy a t. kormány nem ura a helyzetnek, és nem tudja, mit akar? (ügy van! a baloldalon.) Ma ott vagyunk, hogy nem tudja megmondani, mikor veszi fel a készfizetéseket, mennyi aranyra van szüksége, hogy az ezüstkurans mily összegben fog forgalomban maradni ? Tehát két évvel a valutatörvények meghozatala után egy oly intézmény iránt, milyen az ország pénzrendszere, a melynek határozott és pozitív tényekkel kell számolnia, a melynek annyi fontos és lényeges mozzanata vau, a valutarendezés iránt teljes és tökéletes homályban vagyunk. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Semmit sem tudunk határozottan. Igaz. t. ház, hogy az államjegyek bevonatnak, de mi adatik ki fizetési eszközül? Ezüstkurans és bankjegy, mely nagyobb részt ezüsttel van fedezve. Kérdem : így konczipiáltuk mi valutánk rendezését ? így konczipiáltuk az államjegyek bevonását? Ugyan kérdem: lesz-e ily módon nekünk exportképes valutánk ? Hiszen ha az ezüst exportképes valuta lenne, akkor Indiának meg Amerikának nem volna semmi baja. (Úgy van! a baloldalon.) Nem ezüstre van nekünk szükségünk, de aranyra, és mindaddig, míg arany helyett ezüstöt kapunk, az egész csak félrendszabály, sőt ennél is rosszabb: a valutarendezés alapgondolatának és intencziójának teljes és tökéletes meghamisítása. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ebből a transzakczióból nincs haszna az államnak, csak a nemzeti banknak van haszna. Igen érdekes az, hogy úgy Pulszky Ágost t. barátom, mint Neumann fÁrmin t. képviselőtár-