Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

156 358. országos ölés 1894. június 15-én, pénteken. is 84 frtot kifizetni, még akkor is 110—114 ilyen egy frtost kellene fizetnünk, hogy azzal 84 frt olyan tartozásunkat fizessük ki, a mely annak idején, midőn kölcsönöztetett, alig érte meg 60-ad részét egy iont ezüstnek. Hogy ilyen gazdálkodás után még ma is bankópénzünknek csak 5 — 6 százalék ázsiója van, hogy hitelünk egészen tönkre nem ment, hogy a kamatláb valami nagyon nem emelkedett, ez csakis a magyar föld rendkívüli gazdagsá­gában leli magyarázatát; hanem r nincsen oly tele zsák, a mely ki ne ürüljön. Ep azért nem szükséges, hogy próféták legyünk, hogy előre megjövendölhessük azt, hogy ily gazdálkodás, ilyen pénzügyi műveletek mellett a magyar állam és nemzet terhei rémítő módon fel fognak szaporodni, és hogy ezen terhet a magyar állam polgárai közül csakis a nagybirtokos osztály és a kereskedelem és ipar terét is kultiváló része lesz képes elviselhetni. Innen folyólag lassan-lassan a magyar ál­lampolgárok birtokai gazdát fognak cserélni, az általános jólétnek, a népesedésnek fokozódása helyett fokozódni fog a kivándorlás, fokozódni fog a proletáriusok száma, a proletariusok között ma lábra kap a szoczializmus, holnap lábra kap az anarchia; hogy azután mi követ­kezik, annak elbírálását a mélyen tisztelt h bízom. A létfentartásért való küzdelemben az erö­sebb jogosultságát respektálnunk kell; de nem szabad megfeledkeznünk a jog és az igazság azon szent követelményeiről sem, a melyen a mai társadalom megalakult és a mely a mai társadalmat fentartja. (Igazi Úgy van! a szélső túloldalon.) Ez a gyengébb védelme az erősebbel szemben- Az a társadalom, az a nemzet, a mely létezésének ezen alapjáról megfeledkezik, meg fog semmisülni. A föld azon pontján, a melyen a magyar nemzetnek ezer év óta hazája van, Európa jelenlegi viszonyai között csakis egy, számban, erkölcsi és anyagi erőben erős nemzet kebelében lehet biztos az egyéni és vagyoni biz­tonsága. Erről a tényről nem szabad tőke­pénzeseinknek sem megfeledkezniük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezekből kifolyólag mielőtt a szőnyegen levő törvényjavaslatot el fogadnók, mielőtt ki­zárnók még annak lehetőségét is, hogy úgy az állam, mint az egyesek általuk ezüst forintokban felvett kölcsönöket ugyancsak ezüst forintosok­ban fizethessék vissza, nem csak szükséges, hanem kötelességünk is megvizsgálni, vájjon a jog és igazság azon szent követelményének: hogy az eró'sebb ellenében a gyengébb meg­védelmeztessék, a reláczió megállapítása alkal­mával eleget tettünk-e ? Én azt tartom, t. ház, hogy nem tettünk eleget. Már pedig ha nem tettünk és nem te­szünk eleget, azon esetre ennek más következ­ménye nem lehet, mint a nép kivándorlásának és nyomorának fokozódása, a proletariusok sza­porodása, a szoczializmus és anarchia tanaiuak terjedése és ezekkel kapcsolatosan hazánk és nemzetünk védképeaségének gyengülése. Épen azért kérem a t. házat, méltóztassék hozzájárulni azon határozati javaslatomhoz, me­lyet az igazság és méltányosság nevében ezen­nel benyújtani szerencsém van. (Szónok keresi a határozati javaslatot.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek, t. ház! (Nagy derültség jobb felől.) Kun Miklós : így lehetetlen a komoly tárgyalás! Molnár Józsiás: (olvassa.) Határozati javaslat. Tekintettel, hogy úgy a magyar államnak, mint a magyar nemzetnek, aranyban is, ezüstben is, nagyon sok adóssága van; tekintette], hogy úgy az állam, mint az egyesek fizetési kötelezettségeiknek sokkal köny­nyebben tehetnek eleget, ha az aranyban felvett kölcsönöket aranyban és az ezüstben felvett kölcsönöket ezüstben fizethetik vissza: mondja ki a t. ház, hogy a szőnyegen levő »törvényjavaslat a közös függő adósság egy részé­nek beváltásáról« vétessék le a ház napirendjéről. Utasíttassák a kormány, hogy tegye meg a kellő lépéseket azon irányban, hogy a forintok­ban felvett kölcsönök az igazságnak és méltá­nyosságnak megfelelően jövőben is állandóan forintokban lehessenek visszafizethetők, és hogy temérdek sok ezüsttartozásaink tőkéjének és kamatainak fizeíhetésére a nekünk oly ége­tően szükséges forintoknak kellő mérvű szapo­rodhatása szempontjából az ezüst forintosok­nak szabad kiverethetése a jövőben többé ne koriátoztassék.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután a képviselő úr maga ol­vasta fel határozati javaslatát, azt hiszem, a t. ház nem kívánja, hogy az újból felolvastas­sák. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző : Beöthy Ákos ! Beöthy Ákos: T. képviselőház! Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat felfogásom sze­rint egy teljesen elhibázott konczepcziónak és alkotásnak: a valutarendezésnek megvalósítását ezélozza, még pedig oly módon, hogy magának ezen valutarendezésnek alapgondolatát, inten­czióját meghamisítja. Én, t. ház, már kezdetben tápláltam ezen valutarendezéssel szemben aggá­lyokat és kételyeket, a minek következtében ak­kor nem is fogadtam el a törvényjavaslatot. Fájdalom, t. ház, minden, a mi azóta történt, nekem adott igazat. (Igns! Úgy van! a báloldalon.) Igazat adott a helyzetnek általános alakú-

Next

/
Thumbnails
Contents