Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-353
353. országos ülés 1894. június 15-én, pénteken. 151 Viszont az adós érdekében az áll, hogy az általa bármely alkalomból kölcsönvett tőke kamatai a legkönnyebben elviselhetők legyenek. Mindezeket így tudva, t. ház, ugyan mi lehetett volna természetesebb, mint az, hogy mihelyt az arany és ezüst közti érték-arány, még pedig az ezüst rovására és az arany előnyére megingott, mindjárt az egész földtekén a szélrózsa minden irányában nagy tőkével rendelkező államok, mint például Franczia-, Angol-, Németország stb. első gondjuknak tekintették oda törekedni, hogy az ő tőkéjük után járó kamat a lehetőségig az értékesebbé vált aranyban folyjon be. De bátor leszek egész tisztelettel kérdezni a mi pénzügyi kormányunkat, hogy ugyan miféle érdekünk követelhette meg nekünk az ezüst szabad kiveretésénekbeszüntetését? Melyik államban voltak a magyar állampolgárok tőkéi elhelyezve? És ba már csakugyan lettek volna is, hol kaptunk volna, valahol még a Csendes tenger szigetén is egy államot, hol a mi állampolgáraink oly pompás relácziót eszközölhettek volna, mint nálunk? Hiszen mint a pénzügyi kormány t. tagjáig nálam is jobban tudják, más államok parlamentjei nincsenek folytonos közjogi kérdések vitatásával elfoglalva. De sőt talán nem is oly galánsok az emberek, mint nálunk, s ezt példával bizonyíthatom. Tudvalevőleg messze Ázsiában, Kelet-Indiában szintén most, velünk egyidejűleg változtatták át értékmérőjüket ezüstről aranyra. Minden bizonynyal volt ebben ott is az angol hitelezőknek egy kis részük, de ez nem tartozik ide. Indiában a pénzegységet a »rupia« fejezte ki, ez képezte a mi forintunkat. Egy rúpia egy font ezüstnek 44 x /9 része volt, tehát a »rupia« még ^tó-öd résznek 8 /a-ed részével nagyobb volt, mint a mi forintunk, mely a font ezüstnek 45-öd részét képezi és mégis Indiában a 45-öd 8 /9-ed részével nagyobb ezüstért csak 0483 gr. aranyat határoztak fizetendőnek, mig mi, a 45-öd rész 8 /9-ed részével kisebb ezüst forintért 06096 gramm arany fizetésére köteleztük magunkat, vagyis egyetlen forintnál 1.223 tízezred gramm aranynyal többre mint az indusok, azaz ennyivel galánsabbak voltunk az indusoknál. Tudvalevő dolog, hogy a hitelezők mindenütt a világon bizonyos tekintetben egyformák, (Élénk derültség a szélsőbalon.) tehát föltételezhetjük, hogy az angolok szintén minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy a rúpia értéke szintén a lehetőségig a lehető legmagasabb értékben állapíttassák meg, a mit legfőképen az is bizonyít, hogy az indusok is 10 — 12°/o-al magasabban állapíthatták meg aranyban az ezüst értéket, mint a mennyit az az ezüst tényleg megért volna, de nem 35—^38 ö /o-al mint mi ? hanem csak 10—12-tövel és erre nézve is fenhagyták a lehetőséget, hogy idővel ezt a csorbát is kiküszöbölhessék, mert tudtom szerint az érték nincs még egészen határozottan preezizirozva, mig nálunk a reláczió végleges. A t. előadó úrnak — jól tudom, hogy csak a legnagyobb szükségből előrántott ezen argumentumára én csak annyit leszek bátor megjegyezni, hogy azt hiszem, hogy a t. ház csaknem minden egyes tagja tudta, hogy mikor szüntethető be nálunk az ezüst szabad kiveretésének jogosultsága; és nem hiszem, hogy a ház tagjai közfíl valaki erre valami nagyon kíváncsi lett volna; inkább arra lett volna kiváncsi, hogy csakugyan igaz-e az, hogy a magyar állam és magyar nemzet 1879. óta, a mióta tudniillik az ezüst szabad ki veretése beszüntettetett, csak az állami és magánkamatok fejében máig tényleg többet fizetett ki 6 — 700 millió forinttal, mint a mennyivel tartozott volna, továbbá igaz-e az, hogy a magyar gazdaközönség ezenfelül minden néven nevezendő terményét, ökrét, gyapját, búzáját az ezüst és arany érték szerinti arány szerint 10, 20, 30, sőt az utóbbi időkben 40°/o-kal is olcsóbban volt kénytelen eladni a megdrágított bank miatt, mint ha az ezüst kiveretését be nem szüntették volna; és vájjon igaz-e az, hogy az a magyar gazda a 10 frtból, melyet búzájáért azon esetre kaphatott volna, ha az ezüstkiveretése be nem szüntettetik, épúgy fizethette volna adóját, mint azzal a 7 forint 50 krajczárral, a melyet a megdrágított banktól kaphatott, és végül vájjon igaz-e az, hogy mi a reláczió alkalmából, midőn tudniilllik kimondottuk, hogy jövőben a forint többé nem egy font ezüstnek 1 /áó része, hanem lesz két korona egy kilogramm arany 3280-ad része, ezen tényünk által egy mesében is hihetetlen kárt okoztunk, azaz mintegy 1050 millióval emeltük a magyar állam és nemzet tartozásainak belértékét? Azt hiszem, t. ház, hogy a t. ház tagjai inkább arra lettek volna kíváncsiak, hogy mindezek igazak-e vagy nem, és nem arra, hogy mikor szüntettük be az ezüst veretesét, a mit mindnyájan tudunk. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk !) Az igazság kedvéért azonban t. ház nem hallgathatom el, hogy azon esetre, ha az ezüst, szabad kiveretése be nem tiltatott volna, úgy állami terheinknek is bizonyos mértékben fokozódnia kellett volna a megdrágult élelmiszerek árának arányában, mert a készfizetésből élő tisztviselőink fizetését emelni kellett volna s ezenkívül csekélyebb arany tartozásaink kamatjainak kifizethetése szempontjából és megadóztatása szempontjából bizonyos adó emelésnek kellett volna létrejönnie. Igen, de ez a csekély adóemelés elenyészőleg csekélység azon nagy kárhoz képest, a mely a magyar gazdát és ál-
