Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

\ gg SöS. országos ülés 1S94, jttnhis 15-én, pénteken. tálában a termelő osztályt az ezíist kiver etésének korlátozása által érte. Legyen szabad ennek bizonyítására csak egy egyszerű példát felhoznom. Tételezzünk fel oly gazdaságot, melynek 3000 frt bruttó bevétele van, ilyen gazdaság még ma sem fizet 200 frtnál több állami adót. Tételezzük fel, hogy összes állami adónkat 35°/o-kal is kellett volna emelnünk, ez esetben a 200 frt 70 frttal emelkedett volna, de azért, mert a gazda az olcsóbb ezüst pénz mellett terményeit 35°/o-al jobban árusíthatta volna el, bevétele 1050 frttal lett volna nagyobb, a melyből azt hiszem szívesen megfizette volna a 70 forint adóemelést. Mindezen rövid példákból is észrevehetjük úgy látszik, hogy pénzügyi kormányunk azon rettenetes magasságból, a melyben magát lenni véli, egyáltalában nem képes arra, hogy a földi eseményeket közelről tüzetesen szemlélhesse, mert különben lehetetlenség lett volna, ágy a múltban, mint a jelenben, oly pénzügyi politikának üzésére vállalkozni, a melynek elrettentő eredményekép mindnyájunk előtt lebeg az a 11 ezer millió külföldre kamatozó államadósság, a melylyel a két birodalom a külföldnek tartozik. %

(Derűltség.) A pénzügyminiszter úrtól hallottam az adatot, hogy 11 ezer millió a két állam és nemzetnek külföldre kamatozó adóssága, (Derültség jobb felöl.) tizenegyezer millió tartozás és körűlbelől 450 millió forint külföldre vándorló évi kamat és pedig akkor, midőn olyanok voltak a viszonyok, hogy csak épen rombolni nem kellett volna, épen csak azt nem kellett volna megengedni, hogy a hitelező többet követelhessen az adósától, mint a menynyiből követelése áll, és a magyar állam, épúgy, mint Amerikának egyes, rohamosan meggazchigodott államai, a 19-ik század vívmányainak, a közlekedési eszközöknek segélyével, a melyek arra képesítenek minket, hogy hazánk legtávolabb részében levő terményeinket is a világpiaczra hozhatjuk, ma egyike lehetnénk a világ leggazdagabb államainak. A két állam polgárainak ily hatalmas erő megfeszítése mellett alig lehetne a két államnak valamely állami, vagy más külföldre kamatozó adóssága. Továbbá, a mint hallottuk, a tisztelt előadó úr még azt mondotta, hogy az ezüst csak formailag képezte valutánk tárgyát és ha az ezüst szabad kiveretését meg nem szüntetik volna, azon esetre a világ összes ezüstje ide özönlött volna, a mit összes közgazdasági és hitelügyünk keservesen megsíníett volna. Igaz t. ház, hogy nagyon kis körben, de teljes eddigi életemet kereskedelmi kérdések bonczolásával és tényleges végrehajtásával voltam kényszerítve eltölteni. Már pedig ha már az ember egy bizonyos körben egy egész életet tölt el, utóvégre is elér legalább annyi eredményt, hogy elhiszi, hogy azon térben egy kis jártassága van, mondom legalább hiszem, hogy van. Én nem állítom, hogy valamely állam rám bízta volna valutája rendezését. (Derültség.) Igen, de ezzel fájdalom a mi kormányunk tagjai sem dicsekedhetnek, (Derültség.) mert méltóztassanak elhinni, hogy ha ezzel dicsekedhetnénk, akkor minket az a borzasztó csapás nem ért volna. A valuta-rendezés jelenlegi stádiumában, azt hiszem, szabad egy kissé őszintének is lenni. (Halljuk! Halljuk/ bal felől.) Már pedig nem lehetnék őszinte, ha itt ki nem mondanám, hogy részemről sem a régi, sem az azután következő, sem a jelenlegi pénzügyi kormányaink pénzügyi politikája által nem voltam valami nagyon elragadtatva, sőt én is — épen úgy, mint Hegedüs t. képviselő úr az én nézeteimet—pénzügyi kormányaink eljárásait nagyon fogyatékosnak tartottam és tartom. Ezekből folyólag miért tagadnám, nekem egy kissé furcsának tetszett Hegedüs t. képviselő úrnak velem szemben tanúsított eljárása, furcsának akkor, de ma, midőn megtudtam, hogy ő el tud képzelni egy olyan valutát is, a melynek valamely nemes érez csak formailag képezi alapját a mióta megtudtam, hogy ő még azt is nagy bravournak tartja, hogy nekik sikerűit az ezüstnek ide özönlését megakadályozni, Hegedüs képviselő úrnak velem szemben tanúsított eljárását nagyon természetesnek találom. Be kell, hogy ismerjem, hogy nékem ezekben a kérdésekben nagyon polgárias, vagy mondjuk helyesebben : kalmárias nézeteim vannak. A mennyiben én azt hiszem, hogy nemcsak a világ összes ezüstjét a minek ma is kilója 50 frton felül ér, hanem még a világ vasával is sokkal üdvösebb volna bírni, mint a világ aranyával tartozni!! (Nagy derültség.) Továbbá, t. ház, el sem tudnék képzelni olyan valutát, a melynek valamely érez csak formailag képezné értékét; nem tudom elképzelni, hogyan lehetett ilyen valutával 1882— 1883-ban kölcsönöket, adás-ve veséket eszközölni, a melyeknek értékéről akkor meg annyit sem tudhattunk volna, hogy ki ég mikor fogja meghatározhatni? En ilyen dolgokat felfogni nem vagyok képes, ha Hegedüs képviselő úr és a pénzügyi kormány ilyenekre is képes, az egészen más. (Derültség a smélsöbalon.) Az elmondottak után talán már nem is volna indokolt Hegedüs úrnak, a pénzügyi bizottság előadójának, beszédemre adott válaszát bonczolgatni, de hogy majd taktikának ne tekintsék, hogy azt ne higyje valaki, hogy a pénzügyi kormány, egyik oszlopos tagjának az ezután