Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

: 345. országos ülés 189 lanak, hogy ezt a szervezetet Magyarországszámára javaslatba hozni alig lehet. Az élet a maga szükségleteinek kielégítését követeli. Ha az a törvény által megállapított szervezetben kellő kielégítést nem talál, az élet ereje nagyobb lesz a törvény betűjénél. Behatol a szervezetbe, szükségletei szerint azt megváltoztatja, közegeket teremt, hatásköröket állapít meg, és hosszabb idő multán ezek a változások a törvényileg megállapított szervezetnek szükségszerű folyományaikép jelentkeznek és ismertetnek el. A fentérintett szervezési elvek, a melyek a franczia rendszernek megfelelnek, eredményezték egyrészt, hogy a törvénytől eltérőleg a községi írnok előtérbe lép, másrészt, hogy nagyobb népességű helyeken szüksége állott be annak, hogy az anyakönyvvezetői teendők külön hivatali organizácziót nyerjenek. Már a házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a t. házban bírálat tárgyává tétetett az az anyakönyvi szervezet, a mely a tárgyalás alatt levő javaslatban immár konkrét megoldást nyert. Azoktól a kifogásoktól, a melyek e tárgyban emeltettek, egyelőre el kívánok tekinteni, mert a mennyiben azok a vita folyamán fentartatnának, mód és alkalom lesz rá, hogy azok forrásáig visszamenjek és tarthatlanságukat kimutassam. Ezúttal legyen szabad arra kiterjeszkednem, a mi mint pozitiv megoldás eleve fel lett hozva, és azokra tételekre, a melyek a javaslatnak bizottsági tárgyalása folyamán a t. házban fel lettek állítva a végből, hogy a szervezet alapjául szolgáljanak. A tétel akkép lett fölállítva, hogy az állami anyakönyvezési feladatot csak a hivatalos szervezet keretében lehet megoldani. Ennek folytán hivatalon kívül álló elemekre nem lehet e feladatokat bízni. A javaslatnak szervezete pedig hivatalos szervezetet nem képez. A rendelkezésre álló hivatali szervezet erre ma alkalmatlan, tehát első sorban azt alkalmassá kell tenni. Különös utalás történt arra is, hogy a szervezésnél döntő az a teendő, a mely az anyakönyvvezetőre a házasságkötésnél való közreműködés folytán vár, s hogy ezen teendő ellátására a mai szervezet teljesen képtelen. Ha az igazságügyi bizottság ezen itt jelzett elveknek és azoknak a vita folyamán adott értelmezése szerint akart volna indulni, alig jutott vomsj, abba a helyzetbe, hogy a t. háznak propoziezióit előterjeszsze. Mert hisz a javaslat értelmében is az anyakönyvvezetői teendők a hivatalos szervezet keretén belül oldatnak meg. Mint anyakönyvvezető L május 22-én, kedden. -j jár el a megbízott közigazgatási tisztviselő. Tiszteletbeli hivatalt képez az, ha más egyén állami anyakönyvvezetőnek kirendeltetik. Végűi mint anvakönyvvezetők járnak el az e czélra kinevezett állami hivatalnokok. Mindezen közegeknek összfoglalatja — a felügyeleti hatóságokat beleértve — a hivatalos szervezet fogalmának megfelel. Mert alig tételezhető fel, hogy a hangoztatott elvnek az volna az értelme, hogy hivatalos szervezet csak akkor forog fenn, ha a teendő kizárólag közigazgatási tisztviselők hatáskörébe utaltatik, avagy csak akkor forog fenn, ha kizárólag állami hivatalnokok hatáskörébe utaltatik; de ki volna zárva, ha a közegeknek ezen két kategóriája alkotja meg a szervezetet. Mert ha döntő az az elv, hogy az anyakönyvvezetői teendő a hivatalos szervezet keretén belül oldassék meg, úgy ezen elv érvényesülését nem gyengíti az, ha a teendő ellátására egy külön hivatali szervezet alkottatik. Ha valamely állami feladat ellátása a teendők természete folytán külön organizácziót tesz szükségessé, úgy tisztán czélszerűségi kérdés az, hogy a hivatalnoki elem mellett a nem hivatalnoki elem mily terjedelemben vonassék ezen szervezetbe. A hivatali helyzetben hivatalnoki köteléken kívtíl álló egyén is auyakönyvvezetői működésében közhivatalnoknak tekintetik. Fegyelmi szabályok uralma alatt áll, hivatalos minőségben elkövetett büntetendő cselekményei épúgy büntettetnek, mint a más anyakönyvvezetőé. A különbség tehát a díjazásban rejlik. Rendes fizetés helyett tiszteletdíj. Tehát a díjazás mikéntje adná meg az alkalmazhatóság ismérvét. Az állíttatik, hogy a jelenlegi hivatalos szervezet alkalmatlan arra, hogy az anyakönyvvezetői teendők hatáskörébe utaltassanak, Ezen állítás két okra vezethető vissza. Az első, hogy a hivatalos szervezet megállapításánál e teendőkre figyelem nem fordíttatott, mert azok ellátása más szervezetre bízatott; a második, a szervezetben rendelkezésre álló kö zegek nem bírnak a kellő képességgel hogy és hiányzik bennük a megbízhatóság. Ezen szempontokat helyeseknek el nem ismerhetem. Mert ha beáll a parancsoló szükség arra nézve, hogy az állami anyakönyvek életbe léptettessenek, akkor ezen reformot, még ha az előbb jelzett szuppoziczió állana is, a mint tényleg nem áll, nem szabad oly nemű változtatásokkal kapcsolatba hozni és oly messzemenő újabb reformokkal összekötni, a melyek a kérdés megoldását bonyodalmassá tennék. Az európai jogfejlődésben nem találunk egyetlen egy példát sem arra, hogy valamely állam a házassági jog megalkotását s azzal