Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

8 345. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. kapcsolatosan az állami anyakönyvek behozatalát közigazgatásának többé, vagy kevésbbé kielégítő voltától tette volna fügővé. Ha az új teendő olyannak találtatott, a melyet bármely okból a közigazgatási szervezetbe, annak teljes és változatlan fentartása nélkül, beiktatni nem lehet, akkor azon helyes eszközhöz fordultak, hogy megalkottak egy külön anyakönyvezési szervezetet, a mely felhasználja a közigazgatásnak minden használható elemét s ezek mellé helyezi mindazokat az új közegeket, a melyek ezen különleges feladat megoldására szükségesek. Magyarország a jelzett reformok megvalósítása elől ki nem térhet, ez okból ne igyekezzünk nehézségeket emelni, a nehézségek kedvéért elméleteket felállítani, s azt, a mit a tapasztalat helytelennek kimutatott, olybá feltüntetni, mint a mit ha nem követünk, bizonytalanság, zavar és egy kétségtelen kudarez állana be. A felügyeleti hatóságok szervezetének összhangzásban kell állania az anyakönyvi kerületek megállapításával. S a mint az anyakönyvvezetők túlnyomó nagy száma a közigazgatási tisztviselők sorából veendő, a mint az anyakönyvi kerületek rendszerint összhangzásban fognak állani a közigazgatási beosztással, úgy a felügyeleti hatóságok is az első fokon kizárólag, a másodfokon pedig rendszerint ezen körből fognak vétetni. A közigazgatási szervezet területi és személyi vonatkozásaiban az anyakönyvi szervezettel tehát szoros kapcsolatban fog állani. S a mint a terület és a közeg meghatározása kérdésénél bátorkodtam a t. ház figyelmét azon lehető különböző berendezésekre fölhívni, a melyeket e tekintetben az európai államok föltüntetnek, úgy legyen szabad a felügyelet fontos kérdése tekintetében is azon megoldásra utalnom, a melyet a jelzett három rendszer megkísértett. Egy tényt mindenekelőtt fölemlíteudőnek tartok, és ez az, hogy az európai államok legnagyobb része ezen közigazgatási teendő tekintetében nem elégedett meg azon felügyeleti hatósági szervezettel, a mely a többi közigazgatási teendő tekintetében meg lett állapítva. Ugy a frauczia, mint a német anyakönyvi szervezetben kettős felügyeleti hatóságokkal találkozunk. Felhasználtatik a felügyeletre az ügyészi, egyes államokban a bírói szervezet, és e mellett paralelle a felettes közigazgatási hatóságok szervezete. Csak az angol rendszer következetes, a mely a felügyeletet külön e czélra kirendelt állami közegre bízza. A javaslat is súlyt helyez arra, hogy a felügyelet lehető közvetlen legyen, mert a közvetlenségben a hatályosság egyik biztosítékát véli feltalálni. Ott, a hol a helyi viszonyok e közvetlenséget nem képesek nyújtani, a másodfokon külön közegről gondoskodik. Mert azok az indokok, a melyek az állam által létesítendő külön anyakönyvi hivatalok felállítását okadatolják, az ily külön Il-od fokú felügyeleti közeg kirendelésének is elvi alapjául szolgálhatnak. A kettős felügyeleti hatósági szervezetnek azt a módját, a melyet Francziaország és a német államok egy része, Olaszország és több más állam feltüntet, a javaslat nem fogadta el. Mert ily kettős szervezet igénybevétele, eltekintve attól, hogy a hatáskörök elválasztását szerfölött nehezíti, gyakran erőpazarlással jár, és a felelősség tudatát úgy az egyik, mint a másik hatóságnál könnyen nem épen előnyös módon befolyásolhatja. De tekintettel arra, hogy a házasságkötésnél való közreműködés és az azzal kapcsolatos anyakönyvi teendők a felügyeletnek külön elemét képezik, hogy a törvény ez irányú végrehajtása, az arra vonatkozó utasítások kibocsátása az igazságügyminiszter hatáskörébe utalandó, javaslatba hozatik az igazságügyminiszternek vizsgálati joga. E jogköre szabatosan meg van határozva, és így a hatáskörök összeütközése, a mely a kettős felügyeleti rendszerrel járni szokott, kerülve van. Érvényesülni fognak ezen rendszer előnyei, annak hátrányai nélkül. A mi a javaslatnak az anyakönyvek belső berendezésére vonatkozó intézkedéseit illeti, azok ismertetését az általános vita keretében mellőzendőnek vélem. Csak annak fölemlítésére szorítkozom, hogy az ily törvény hozatalánál ezélszeríí szigorúan elhatárolni azt, a mi a törvény keretébe való, attól, a mi utasítás tárgyát kell hogy képezze. Az anyakönyvi szervezet, a melyet a javaslat megállapít, azzal a kétségtelen előnynyel bír, hogy a községekre nézve igen csekély megterheltetéssel jár. A hozzájárulást a minimumra szorítja és e tekintetben kedvezőbb, mint a legtöbb európai állam hasonló berendezései. Számolt a javaslat azzal a közfelfogással is, hogy új állami intézmények befogadásának és népszerűvé válásuknak egyik akadálya az, ha azok igénybevétele a népre újabb terheket ró. Az anyakönyvek ingyenessé tételében alig van törvény, a mely oly messze menne, mint ezen javaslat. Az állami anyakönyvekről szóló javaslat a házassági jogról szóló törvénynyel együttesen oly intézményeket teremt, a melyek a magyar állam megszilárdulásának alapfeltételei. Ha ezen intézmények meg lesznek alkotva, kislelkűség volna azok üdvös működésében ké-